Ugrás a tartalomhoz

Balogh Pál (orvos)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Almási Balogh Pál szócikkből átirányítva)
Ez a szócikk az orvos, nyelvész Balogh Pálról szól. Hasonló címmel lásd még: Balogh Pál (egyértelműsítő lap).
Balogh Pál
Rusz Károly metszete
Rusz Károly metszete
Született1794. október 20.
Nagybarca
Elhunyt1867. szeptember 11. (72 évesen)
Pest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Házastársakisjókai Ágoston Amália
GyermekeiBalogh Tihamér
Foglalkozásaorvos, nyelvész, barlangkutató
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Portréja a Vasárnapi Ujság 1858. évi 43. számából

Almási Balogh Pál (Nagybarca, 1794. október 20.[1] – Pest, 1867. szeptember 11.) homeopátiás magyar orvos, nyelvész, barlangkutató.[2] Balogh Sámuel lelkész, író és Balogh József ügyvéd, költő testvére.

Élete

[szerkesztés]

A nemesi származású almási Balogh család sarja. Apja Balogh Mózes református lelkész volt, anyja Kökényesdi Erzsébet. 1794. október 22-én keresztelték. Alsóbb iskoláit Rimaszombatban végezte, ahonnan 1810-ben Sárospatakra és 1814-ben Késmárkba ment jogot hallgatni; ekkor a francia és az olasz nyelvet is megtanulta. Visszatért ismét Sárospatakra, ahol elvégezte tanulmányait, és az angol nyelvet is elsajátította. 1817-ben Pestre költözött az orvosi tudományok hallgatása végett, 1822-ben az egyetemet el is végezte, s a következő évben orvosi oklevelet szerzett. 1825-ben bejárta Németországot, ahol az akkoriban keletkezett homeopátiás gyógymód elveivel is bővebben megismerkedett. Mint Samuel Hahnemann követője tért vissza Magyarországra, és 1826-tól az új gyógyiskola elvei mellett híven megmaradt. A Magyar Tudományos Akadémia első nagygyűlésén 1831. február 17-én levelező tagjává választotta, nyelvészeti munkáinak elismeréseképpen; rendes taggá lett 1835. szeptember 14-én. A berlini és lyoni orvosi társaságok 1834-ben szintén levelező tagjukká választották. Az 1846–47-ben alakult homeopátiás egyletnek jegyzője volt. 1847-ben a velencei kongresszuson a magyar orvosok és természetvizsgálók Sopronban tartott VIII. nagygyűlését képviselte. Az iparegyesület eszméje tőle származott, az állatvédő egyesület szintén az ő műve volt. 1856 nyarán ismét külföldre ment és huzamosabb ideig tartózkodott Párizsban, Londonban és Brüsszelben. 1865-ben élénken részt vett a magyar homeopátiás orvosegylet szervezésében, amely megalakulása után még az év december 28-án elnökévé választotta.

Házassága és gyermekei

[szerkesztés]

Felesége kisjókai Ágoston Amália úrnő, kisjókai Ágoston Ferenc (1760-1844)[3] és benyói és urbanói Benyovszky Amália (1783-1851) lánya volt. Ágoston Amália anyai nagyapja, benyói és urbanói Benyovszky Sámuel (1744-1790) ügyvéd, királyi ügyész volt. Balogh Pál és Ágoston Amália frigyéből született:

Munkái

[szerkesztés]
  1. Baradlai utazás 1818-dik Esztendőben. Tudományos Gyűjtemény, 1820. 1.
  2. Dissertatio inaug. medica de evolutione et vita encephali. Pestini, 1823
  3. A visszaigazításra való feleletnek visszaigazítása. Feleletül prof. Bugát Pál urnak a magyar nyelv ügyében. Uo. 1831
  4. Rövid orvosi értekezés a cholera morbusról. Temesvár, 1831
  5. A' Kávé, thé és csokoládé történeti, természethistoriai, diaetetikai és orvosi tekintetben. Pest, 1831
  6. Tudományos mívelődésünk története. Buda, 1835. 100 aranynyal jutalmaztatott. (Philosophiai pályamunkák I. kötet. Ism. Figyelmező 1835)
  7. Hahnemann. Emlékbeszéd. Buda, 1844
  8. Egy pár szó a magyar tudós társaság ügyében, Pest, 1848
  9. Az olasz tudósok congressusa Velenczében 1847, Pest, 1863
  10. Des dangers des mariages consangvines, Párizs, 1865

Számos tudományos értekezése jelent meg a Közhasznú Esmeretek Tárában, melyet 180 cikkel gyarapított és az Ujabbkori Ismeretek Tárában is. A nemzeti színház könyvtárában megvan kéziratban: Bronzfő vagy a szökevény, dr. 3 felv. (ford.). Hátrahagyott kéziratait 50 ezer kötetből álló könyvtárával együtt megvette a magyar kormány és azokat a budapesti egyetemi könyvtárba kebelezte be.

Szerkesztette a Tudománytár literatúrai részét 1837-től 1843-ig. Arcképe Lieder Frigyes által kőre rajzolva jelent meg és a Vahot Imre által kiadott: Magyar írók díszképcsarnoka I. lapján (1859)

Álneve: Kákay Aranka.

Nevéhez fűződik az aggteleki Baradla-barlang első részletes magyar nyelvű leírása. 1846-ban a Tufnai-csontbarlangokról értekezett a Magyar Tudós Társaság Évkönyvében.

Az almási Balogh-család

[szerkesztés]

Források:[5]

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Dávid
(?–1810 k.)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Mózes
(?–1809 után)
 
Balogh Ábrahám
(?)
abaújszántói ref. lelkész
 
Balogh Dániel
(1780–?)
nagyszöllősi ref. lelkész
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Pál
(1794–1867)
orvos
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Sámuel
(1796–1867)
serkei ref. lelkész
 
Balogh József
(1797–1884)
költő
 
Balog Ferenc
(1801–?)
Gömör megye ügyésze
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Zoltán
(1833–1878)
költő
 
Balogh Tihamér
(1838–1907)
orvos
 
Albin
(1846–?)
 
Béla
(1828–1892)
putnoki ref. lelkész
 
Sámuel
(1840–1899)
adófőfelügyelő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Loránd
(1869–1945)
építész
 
Balogh Elemér
(1871–1938)
a Hangya Szövetkezet vezérigazgatója
 
 
 
 
 
József
(1875–?)
tüzérfőhadnagy
 
Aladár
(1880–?)
méneskari főhadnagy
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Nagybarcai református keresztelési anyakönyv., 1794. év.
  2. ↑ familysearch.org Balogh Pál gyászjelentése
  3. ↑ familysearch.org Ágoston Ferenc gyászjelentése
  4. ↑ familysearch.org Balogh Albin gyászjelentése
  5. ↑ Kempelen Béla: Magyar nemes családok I–XI. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932. [1], Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.   [2], [3], [4], [5], Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [6], [7], [8]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Balogh_Pál_(orvos)&oldid=26903893”