Alain Cuny

	Alain Cuny
Született	René Xavier Marie Alain Cuny; 1908. július 12.; Saint-Malo
Elhunyt	1994. május 16. (85 évesen); Párizs
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Foglalkozása	filmszínész; forgatókönyvíró; filmrendező; színész; rendező;
Sírhelye	Civry-la-Forêt
	Színészi pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1941–1994
Híres szerepei	1942: Gilles (A sátán követei); 1972: Woland (A mester és Margarita); 1974: Mario (Emmanuelle); 1979: Báró (Krisztus megállt Ebolinál); 1980: Régiségkereskedő (Szamárbőr);
Tevékenység	színész
	Díjai
	1988: César-jelölés (Camille Claudel); 1992: Joseph Plateau-életműdíj;
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Alain Cuny témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Alain Cuny, teljes születési nevén René Xavier Marie Alain Cuny^[8] (Saint-Malo, Bretagne, 1908. július 12. – Párizs 14. kerülete, 1994. május 17.), a kezdetektől Jean Vilar művésztársa a párizsi Théâtre national populaire társulatában és az Avignoni Fesztiválon. Drámai és művészfilmekben szerepelt, Magyarországon is ismert alakítása a Fellini-Satyricon Lycas-a (1969), a Tűz a Monte Fiorón tábornoka (1970), az Emmanuelle Mariója (1974), a Kiváló holttestek Rasto bírója (1976) és az Angyali üdvözlet Vercors-ja (utóbbi filmet maga írta és rendezte is).

Élete

Származása, ifjúkora

Saint-Malo kikötővárosban született 1908-ban. Apja Albert Cuny helybéli hivatalnok (avoué), anyja Marguerite Soudée volt. Alain Cuny-t egy igen szigorú nagynénje nevelte a normandiai Boucey-ben (ma Pontorson város része), később szülei beadták egy árvaházba, itt nőtt fel. Már kora ifjúságától kezdve tehetségesen rajzolt és festett. Igen korán, 1923-ban beiratták a párizsi Szépművészeti Főiskolára (École nationale supérieure des beaux-arts(wd)). Itt gyakran találkozott André Bretonnal, Roger Vitrac-kal(wd), Antonin Artaud-val, Roger Blinnel, Robert Desnos-val és a szürrealista festők csoportjának más tagjaival.^[9] Pierre Reverdy(wd) író, színikritikus révén találkozott és barátságot kötött Georges Braque-kal és Pablo Picassóval is.

Díszleteket készített és plakátokat rajzolt színházak és filmkészítők számára, így pl. Georg Wilhelm Pabst német rendező 1925-ös A bánatos ucca c. némafilmjéhez és Jacques Feyder(wd) francia rendező 1926-os Gribiche c. némafilmjéhez is. Dolgozott Alberto Cavalcanti és Jean Renoir rendezők számára is. Emellett érdeklődött a pszichoanalízis iránt is, kisebb cikkeket írt, és Jacques Lacan pszichiáter lelkes tanítványa lett.

Színművészi pályája

Egy ismerősén keresztül megismerkedett Charles Dullin(wd) színész-rendezővel, aki rávette, tanuljon drámai színészi mesterséget. Cuny az 1930-as évek második felétől lépett fel párizsi színpadokon, és szuggesztív játékával rögtön figyelmet keltett.^[10] 1939-ben Édouard Bourdet(wd) drámaíró, a párizsi Comédie-Française vezetője leszerződtette Racine: Phaedra című drámájához, amelyben Marie Bell(wd) oldalán játszhatott volna, de ezt a bemutatót a világháború kitörése meghiúsította.

Ugyanekkor kapta első filmszerepeit is. Első szerepét egy náciellenes dokumentatív filmben játszotta, Alexandre Ryder rendező Après Mein Kampf mes crimes című művében, ahol Cuny a A Reichstag felgyújtásával vádolt személyt, Marinus van der Lubbét alakította. A filmet 1940 márciusában, röviddel a Franciaország elleni német hadjárat előtt mutatták be.

A Vichy-Franciaország éveiben kis mellékszerepekben jelent meg, Jean Grémillon(wd) rendező Vontatók és Roger Richebé(wd) rendező Madame Sans-Gêne filmjeiben. A „nagy áttörést” 1942-ben Marcel Carné rendező A sátán követei c. filmjének főszerepe hozta el számára, itt Cuny egy középkori dalnokot játszott, aki lepaktált az ördöggel. 1943-ban a Jean Cocteau művéből készült Kísértetbáró címszerepét kapta (a filmet Serge de Poligny(wd) rendezte, és maga Cocteau is szerepelt benne). A háború éveiben találkozott Paul Claudel íróval, aki 1944-ben őt választotta Anne de Vercors szerepére az Angyali üdvözlet(wd) c. színművéhez. Cuny ekkor vált Claudel nagy rajongójává, e szenvedély élete végéig elkísérte.

A háború után Cuny rendszeresen szerepelt az Avignoni Fesztiválon és tagja lett az ekkor még Párizsban működő Théâtre national populaire(wd) társulatának, Jean Vilar(wd) rendező-igazgató keze alatt, ahol Shakespeare, Anouilh, Sartre, Pirandello, Claudel színműveiben szerepelt. Közben folyamatosan megjelent francia és olasz filmekben. Első olasz filmszerepét 1950-ben játszotta Curzio Malaparte rendező A tiltott Krisztus-ában. Dolgozott Michelangelo Antonionival (Hölgy kaméliák nélkül, 1953) és Federico Fellinivel (Az édes élet, 1959). 1956-ban az ördögi Frollo szerepét játszotta Jean Delannoy rendező A párizsi Notre-Dame-jában. Az 1950-es évek végén csatlakozott Jean-Louis Barrault társulatához, itteni legfontosabb szerepét, Simon Agnelt játszotta el Paul Claudel Aranyfej (Tête d’or) színművében.

1960-ban, az algériai háború alatt Cuny is aláírta a „121-ek manifesztumát” (Manifeste des 121), amely a katonai szolgálat megtagadásának jogát védelmézte.

1969-ben Lycas szerepében tűnt fel Fellini Satyriconjában. A szerepet először Danny Kaye-nek kínálták, de ő elutasította.

1974-ben az Emmanuelle c. szexfilmben ő volt Mario, a szabad szerelem apostola. E szerepében bőségesen osztotta a nézőknek Gaston Bachelard(wd) szürracionális(wd) idézeteit. A bírálatokat lerázta: „Nem számít, hogy olyanok becsüljenek, akiket én nem becsülök.”^[11]

Az 1970-es évek közepétől megjelenései ritkultak. Az Avignoni Fesztiválon irodalmi felolvasásokat tartott, szerepelt Francesco Rosi és Jean-Luc Godard filmjeiben. 1988-ban a Camille Claudel c. filmben Paul és Camille Claudel apját, Louis-Prosper Claudelt alakította, teljesítményéért jelölték a legjobb férfi mellékszereplőnek járó César-díjra.

82 éves korában belevágott a filmrendezésbe is. Paul Claudel színműve alapján megírta és elkészítette az Angyali üdvözlet(wd) című filmet, amelyben maga is szerepelt. Utolsó filmszerepét Edouard Niermans rendező 1992-es filmjében, a Casanova visszatér-ben játszotta, a címszereplő Alain Delon társaságában.

Magánélete, elhunyta

1962-ben feleségül vette Marie-Blanche Guidicellit, 1969-ben elváltak. Cuny 1994. május 17-én hunyt el Párizsban. Gyászszertartását a párizsi Szent Rókus (Saint-Roche) templomban tartották, ahol Jean Négroni(wd) színész és rendező mondott emlékező beszédet. Cuny az Yvelines megyei Civry-la-Forêt temetőjében nyugszik.

Főbb filmszerepei

1940: Après Mein Kampf mes crimes; Marinus van der Lubbe
1941: Madame Sans-Gêne; Roustan
1941: Vontatók (Remorques); matróz
1942: A sátán követei (Les visiteurs du soir); Gilles, a dalnok
1943: A kísértetbáró (Le baron fantôme); Hervé
1946: Solita de Cordoue; Pierre Desluc
1951: A tiltott Krisztus (Il Cristo proibito); Mastro Antonio
1952: Vörösingesek – Anita Garibaldi (Camicie rosse); Bueno
1953: Hölgy kaméliák nélkül (La signora senza camelie); Lodi
1953: Adrienne Mesurat; tévéfilm; Doktor Maurecourt
1953: Les crimes de l’amour; 1. rész: Mina de Vanghel; De Larçay úr
1956: A párizsi Notre-Dame (Notre-Dame de Paris); Claude Frollo
1956: Beau sang; tévéfilm; Pierre d’Aumont templomos lovag
1958: Szeretők (Les amants); Henri Tournier
1960: Az édes élet (La dolce vita); Steiner
1962: La croix des vivants; Von Eggerth báró
1963: Banánhéj (Peau de banane); Hervé Bontemps
1963: La corruzione; Leonardo Mattioli
1965: Astataïon ou Le festin des morts; Jean de Bréboeuf
1969: Tejút (La voie lactée); sapkás férfi - - - BUNUEL
1969: Fellini-Satyricon (Fellini - Satyricon); Licas
1970: Tűz a Monte Fiorón (Uomini contro); Leone tábornok
1971: Valparaiso, Valparaiso; Balthazar Lamarck-Caulaincourt
1972: Az audiencia (L’udienza); jezsuita atya
1972: A mester és Margarita (Il maestro e Margherita); Woland professzor / Sátán
1972: Antigoné; tévéfilm; a korifeus (kórusvezető)
1974: Fehér asszonyt ne érints! (Touche pas à la femme blanche); Ülő Bika indián főnök
1974: La rosa rossa; főszereplő
1974: Emmanuelle; Mario
1975: Irene, Irene; Guido Boeri
1976: Kiváló holttestek (Cadaveri eccellenti); Rasto bíró
1978: Diktátor az Antillákról (El recurso del método); az akadémikus
1978: Roland éneke (La chanson de Roland); Turpin / szerzetes
1979: Krisztus megállt Ebolinál (Cristo si è fermato a Eboli); Nicola Rotunno báró
1978–1979: Öregek és fiatalok (I vecchi e i giovani); Ippolito Laurentano herceg
1979: Le journal; tévé-minisorozat; Fernand Wilchaint
1980: Semmelweis; tévéfilm; Skoda professzor
1980: Szamárbőr (La peau de chagrin); tévéfilm; a régiségkereskedő
1982: Az idő urai (Les maîtres du temps); animációs; Xul hangja
1982: Deuil en vingt-quatre heures; tévé-minisorozat; Carvin ezredes
1984: Buio nella valle; tévé-minisorozat; Luigi
1985: Il corsaro; tévé-minisorozat; Prete
1985: Détective; öreg maffiafőnök
1985: Két fogoly (I due prigionieri); tévéfilm; Almády professzor
1987: Polip – Az utolsó titok (La piovra); tévésorozat; Nicola Antinari
1987: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája (Cronaca di una morte annunciata); özvegyember
1987: Különös táj (Das weite Land); Aigner
1988: La coscienza di Zeno; idős Alfio Cosini
1988: Camille Claudel; Louis-Prosper Claudel
1989: La nuit de l’éclusier; Gutberg
1990: Les chevaliers de la table ronde; Merlin
1991: Angyali üdvözlet (L’annonce faite à Marie); Anne Vercors – szereplő, rendező és forgatókönyvíró is.
1992: Casanova visszatér (Le retour de Casanova); a márki
1995: La famiglia Ricordi; tévé-minisorozat; Giovanni Paisiello

Jegyzetek

↑ ^a ^b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
↑ ^a ^b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b Babelio (francia nyelven)
↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 14.)
↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
↑ Insee: Extrait de l′acte de décès de René Xavier Marie Alain Cuny (halotti anyakönyvi kivonat). Deces.matchio
↑ „Alain Cuny” Interprète, Réalisateur, Scénariste. Carrière. Ciné-Ressources (cinema.encyclopedie.personnalites.bifi.fr). (Hozzáférés: 2023. október 28.)
↑ Ephraim Katz. The International Film Encyclopedia. London: MacMillan, 292. o. (1980). ISBN 978-0333274972
↑ Olivier Germain-Thomas. Agora – les aventuriers de l’esprit. Éditions la Manufacture, 209. o. (1991). ISBN 978-2737702723

Források

Alain Cuny. Le Désir de parole, conversations et rencontres avec Alfred Simon (francia nyelven). La Manufacture (1989)
Archives dans le fonds de l’Institut Mémoires de l’édition contemporaine (IMEC). [2012. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 2.)
Claude Goretta: Alain Cuny Visiteur du soir chez RTS (francia nyelven). Radio télévision suisse (RTS, online archívum), 1959. július 12. (Hozzáférés: 2023. november 1.)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Alain Cuny témájú médiaállományokat.

Alain Cuny a PORT.hu-n (magyarul)
Alain Cuny az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
Alain Cuny az Internet Movie Database-ben (angolul)
Alain Cuny a Rotten Tomatoeson (angolul)
Alain Cuny az AlloCiné weboldalán (franciául)
Alain Cuny (német nyelven). Filmdienst.de
Alain Cuny (angol nyelven). famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. november 1.)

Filmművészetportál
Franciaország-portál

[e3f7e60fd57a19a620f403bcf0bc3c7519ed92fc-1] Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)

[894b2beeb39a9e470cb68b2d21027f11cd62de64-2] Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[ae558446ae65417664ba7b4f9f40e8452c0a0d64-3] Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[3f495177809a0e9239abb86ae9a7f6149cd155e6-4] filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[10457b1d7dc643311f19dcbf9c25e7c51c739eab-5] Babelio (francia nyelven)

[e01450b5bb6324d69b3391fbc3362329ecdf7d1e-6] Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 14.)

[82136f8a98a4982f31e232ee983777c369136231-7] Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

[8] Insee: Extrait de l′acte de décès de René Xavier Marie Alain Cuny (halotti anyakönyvi kivonat). Deces.matchio

[cineressources-9] „Alain Cuny” Interprète, Réalisateur, Scénariste. Carrière. Ciné-Ressources (cinema.encyclopedie.personnalites.bifi.fr). (Hozzáférés: 2023. október 28.)

[10] Ephraim Katz. The International Film Encyclopedia. London: MacMillan, 292. o. (1980). ISBN 978-0333274972

[agora-11] Olivier Germain-Thomas. Agora – les aventuriers de l’esprit. Éditions la Manufacture, 209. o. (1991). ISBN 978-2737702723

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

Alain Cuny

Született	René Xavier Marie Alain Cuny 1908. július 12.^[1]^[2]^[3]^[4]^[5] Saint-Malo^[6]
Elhunyt	1994. május 16. (85 évesen)^[1]^[2]^[3]^[4]^[5] Párizs^[7]
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Foglalkozása	filmszínész forgatókönyvíró filmrendező színész rendező
Sírhelye	Civry-la-Forêt
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1941–1994
Híres szerepei	1942: Gilles (A sátán követei) 1972: Woland (A mester és Margarita) 1974: Mario (Emmanuelle) 1979: Báró (Krisztus megállt Ebolinál) 1980: Régiségkereskedő (Szamárbőr)
Tevékenység	színész
Díjai
1988: César-jelölés (Camille Claudel) 1992: Joseph Plateau-életműdíj

IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Alain Cuny témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség