Ajjúbidák
| Ajjúbida Birodalom | |
Dewleta Eyûbiyan 1168 – 1371 | |
 | |
| A birodalom 1193-ban, Szaladin szultán halálakor | |
| Általános adatok | |
| Fővárosa | Kairó |
| Terület | 2,7 millió km² |
| Népesség | kb. 7,2 millió fő |
| Hivatalos nyelvek | arab, kurd [1][2] |
| Vallás | szunnita iszlám |
| Pénznem | dinár |
| Kormányzat | |
| Államforma | monarchia |
| Államfő | szultán |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ajjúbida Birodalom témájú médiaállományokat. | |
Az Ajjúbidák (Kurd nyelven: دەوڵەتی ئەییووبی Dewleta Eyûbiyan; Arab nyelven:: الأيوبيون al-ʾAyyūbiyyūn), vagy Ajjúbida-dinasztia (államuk neve: Ajjúbida Birodalom, Ajjúbida Szultanátus) kurd származású dinasztia, akik először mint a Zangidák katonai vezető rétege szereztek ismertséget Szíriában a 12. században. 1168-ban jutottak hatalomra Egyiptomban, és hamarosan kiterjesztették hatalmukat a Hidzsázra, Jemenre, a Levantére, Tripolitániára és több észak-mezopotámiai régióra. A 13. század válságai közepette elvesztette vezető szerepét, bár két kisebb fejedelemség még a 14. században is fennmaradt (Hama 1341-ig). A dinasztia bukása után még a mamlúkok mellett is feltűntek a család tagjai a 15. században (Ḥeṣn Kajfa 1462-ig).
A dinasztia alapítója és legismertebb tagja Szaladin szultán, aki a Jeruzsálem környéki keresztes háborúk során szerzett hírnevet magának mint a keresztesek legfélelmetesebb ellenfele. Szaladint világszerte elismerik mint lovagias és zseniális stratégát, a keresztény világban ma is általános tisztelet övezi, a muszlimok pedig a mai napig egyik legnagyobb hősüknek tartják.
Eredet
[szerkesztés]Az Ajjúbidák ősei visszavezethetők Sadira, a 12. század első negyedében virágzó nevezetes kurd-örmény város Dvin uralkodócsaládjának egyik fő alakjára. Sadi apját a források gyakran Marvannak nevezik, de ezen kívül semmit nem tudunk róla. Úgy tűnik azonban, hogy Sadi a Ravádíja (Rawādīya) kurd törzs tagja volt, amely a hatalmas Hadbáníja (Haḏbānīya) törzsszövetség egyik ága. Egyes kutatások szerint az Ajjúbidák egy állattenyésztő törzs tagjai voltak, akik egy marginális, de geopolitikai értelemben bonyolult terület felett diszponáltak.[3]
Mivel később az Ajjúbidák a hatalom részesei lettek, némelyek azt valószínűsítik, hogy nem kurdok voltak, hanem arabok, hiszen a hatalom közelébe ők kerülhettek a leggyorsabban.[4]
Felemelkedés
[szerkesztés]Az ajjúbidák felemelkedése Sádi száműzetésével vette kezdetét, amikor egy török hadvezér kiűzte őt a városból, és megkaparintotta az ottani kurd hercegséget. Sadi Irakba vándorolt két felnőtt fiával, Najm-al-Dín Ajjúbbal és Aszad-al-Dín Sírkúhval, majd az iraki szeldzsukok Sadit, egy régi barátja közbenjárására kinevezték Takrít parancsnokává. Sadi halála után helyét idősebbik fia Ajjúb vette át. A politikai viszontagságok hamarosan egy másik emigráns szolgálatába állították a fiúkat, így 1138-ban Ajjúb és Sírkúh a hatalmas moszuli atabég, Emad-al-Din Zangi mellé szegődött, ahol hamar kiérdemelték a száműzöttek közt a legerősebb és legbefolyásosabb tisztségeket. A státuszt meg tudták őrizni Emad-al-Din Zangi halála után is, mivel megtartotta őket szolgálatában annak fia, Núr-al-dín Mahmúd (1146–1174) is.
Szaladin, és az Ajjúbidák politikai rendszere
[szerkesztés]
1168-ban Sírkúh, Núr al Dín Zangida uralkodó parancsára expedíciós hadsereget vezetett Egyiptomba, ahol sikerült rábírni a tehetetlen al-Ázed Fátimida kalifát arra, hogy nevezze ki őt vezérének. Sírkúh néhány hónap múlva meghalt (1169), őt követte pozíciójában unokaöccse Szaláh ad-Dín Júszuf ibn Ajjúb, aki Nyugaton, mint Szaladin vált ismertté, és ő volt a valódi alapítója az Ajjúbida-dinasztiának. Szaláh ad-Dín nagy szakértelemmel látott munkához, hogy hatalmát megszilárdítsa. Szaladin 1171-ben megdöntötte a síita Fátimidák hatalmát, visszaállította az Abbászida kalifa fennhatóságát, és visszatérítette a lakosságot a szunnita hitre. Núr ad-Dín halála után Szaladin átvette annak tartományait, és székhelyét Damaszkuszba helyezte. A kalifa kinevezte a muszlimok teljhatalmú vezetőjévé a keresztesek elleni háborúban, egyúttal „Mekka és Medina szent helyeinek védelmezőjeként” a keresztesek által zaklatott zarándokok, és a kereskedelmi utak védelmét is kötelességévé tette. Szaladin elnyomott minden ellenzéki megmozdulást Egyiptomban, majd miután gazdája, Núr ad-Dín meghalt (1174), apránként kezdte átvenni a közvetlen irányítást Szíria felett is. 1183-ban elfoglalta Aleppót (Halab), amely az utolsó központja volt a Zangidáknak Szíriában, és 1186-ban csökkenteni tudta Moszulban a Zangidák hűbéreseinek befolyását. Amikor a keresztesek Keraknál egy karavánt kiraboltak, Hattínnál megütközött a keresztény sereggel és fényes győzelmet aratott. Számos palesztin erődítményt és várost elfoglalva 1187-ben, a Próféta mennybemenetelének napján visszafoglalta Jeruzsálemet.
Szaláh ad-Dín leginkább a keresztesek elleni háborúkból ismert, ezek a harcok, egyezkedései, és diplomáciai erőfeszítései határozták meg uralkodását haláláig (1193). Bár örökösei kiterjesztették fennhatóságukat Észak-Mezopotámiára és Örményországra, már Szaláh ad-Dín háborúi is kijelölték az Ajjubida befolyás határait a Közel-Keleten.
Szaláh ad-Dín legjelentősebb érdeme, hogy kialakított egy irányítási rendszert, amely biztosította a politikai ideológiai keretet az általa uralt területeken, egyúttal meghatározta a muszlimok nyugati világhoz fűződő viszonyát a következő fél évszázadra. Ez a politikai rendszer, amely a családi szövetségként működő Szeldzsuk és a Zangida uralkodóházak működési gyakorlatához hasonlított, meghatározta azt a politikai struktúrát, ami nem volt idegen nagyapja, apja és nagybátyja uralkodói gyakorlatától, és amelyet már Örményországban is megismert. Az alapvető (és általában a ki nem mondott) elv ebben a rendszerben az volt, hogy a politikai hatalom az államban nem lehet egyetlen ember kizárólagos birtokában, hanem azt meg kell osztani az uralkodócsalád vezető férfi tagjai között. Ezt a hatalommegosztást úgy érték el, hogy valamennyi hercegség vagy fejedelemség bizonyos jövedelmet szakít a központi hatalomtól (apanázs), amelynek felhasználását ő határozza meg saját örökletes és autonóm fejedelemségében. Ennek fejében az uralkodócsalád egy tagjának központi és abszolút hatalmát el kell ismernie. Ebben a fajta rendszerben, a rokoni kapcsolat az elsődleges, (bár természetesen nem az egyetlen) amely meghatározza a központi hatalommal szembeni lojalitás mértékét.
Ha elfogadjuk, hogy Saláh ad-Dín politikai szemléletét nagymértékben alakították az ilyen megfontolások, döntése (különösen Aleppo meghódítása után [1183]), azaz hódításainak kiparcellázása apanázs államokként már nem meglepő. Hasonlóképpen, ennek a logikának a mentén választotta ki örököseit is, azaz három fiát, unokaöccsét, és öccsét al-Malek al-Adel ʿ Szajf-al-Dint.
A birodalom felbomlása
[szerkesztés]Saláh ad-Dín utódainak története rendkívül összetett: két fő követője mint az Ajjúbidák konföderációjának vezérei jelentős változásokat hajtottak végre a politikai szerkezet megváltoztatásában, de ezek tartalmát elsősorban saját céljaikra alakították. Így bátyja al-Malek ad-Ádel Szajf al-Dín (1200–1218) biztosítani tudta hatalmát saját fia területeinek hűbéresi hozzárendelésével. Másrészt annak utódja al-Malek al-Kamel Naser ad-Dín (1218–1238), diplomáciai kapcsolatok és alkalmi szövetségek révén képes volt megőrizni a Földközi-tenger menti kényes politikai egyensúlyú területek stabilitását.
A Saláh ad-Dín által megteremtett birodalmat a család tagjainak hatalmi harcai szétdarabolták, 1200-ra azonban átmenetileg sikerült újra egyesíteni. Ez az egység azonban 1218-ra összeomlott. Kairóban a dinasztia fő ága uralkodott ad-Kamil (1218–1238) vezetésével, míg Damaszkuszban, Aleppóban és Homszban a család mellékágai. A főág 1250-ben halt ki, amikor al-Muazzam szultánt a mamlúkok meggyilkolták, majd ugyanők később a homszi mellékágat 1268-ban pusztították el. A damaszkuszi és aleppói ágak az Ilhánidák hódításainak estek áldozatul (1260).[5]
Uralkodók
[szerkesztés]Egyiptomi szultánok (1171–1254)
[szerkesztés]| Szaladin | 1137 | 1193. március 3. | 56 év | szultán: 1171 – 1193 | 22 év | Damaszkuszban is uralkodik. |
| Al-Aziz | 1171 | 1198. november 29. | 27 év | szultán: 1193 – 1198 | 5 év | |
| Al-Manszúr | 1188 | 1216 után | 28< év | szultán: 1198 – 1200 | 2 év | |
| I. al-Ádil | 1145 januárja | 1218. augusztus 31. | 73 év | szultán: 1200 – 1218 | 18 év | Damaszkuszban is uralkodik. |
| Al-Kámil | 1177 | 1238. március 6. | 61 év | szultán: 1218 – 1238 | 20 év | Damaszkuszban is uralkodik. |
| II. al-Ádil | 1221 | 1248. február 9. | 27 év | szultán: 1238 – 1240 | 2 év | Damaszkuszban is uralkodik. |
| Asz-Szálih Ajjúb | 1205. november 5. | 1249. november 22. | 44 év | szultán: 1240 – 1249 | 9 év | Damaszkuszban is uralkodik. |
| Al-Muazzam Túránsáh | ? | 1250. május 2. | ? | szultán: 1249 – 1250 | 1 év | Damaszkuszban is uralkodik. |
| Sadzsar ad-Durr | ? | 1257. április 28. | ? | szultán: 1250 | 1 év | |
| Al-Asraf Múszá | 1229 | 1263 | 34 év | szultán: 1250 – 1254 | 4 év |
Damaszkuszi szultánok (1174–1260)
[szerkesztés]| Szaladin | 1137 | 1193. március 3. | 56 év | szultán: 1174 – 1193 | 19 év | Egyiptomban is uralkodik. |
| Al-Afdal | kb. 1169 | 1225 | kb. 56 év | szultán: 1193 – 1196 | 3 év | |
| I. al-Ádil | 1145 januárja | 1218. augusztus 31. | 73 év | szultán: 1196 – 1218 | 22 év | Egyiptomban is uralkodik. |
| Al-Muazzam | 1176 | 1227. november 12. | 51 év | szultán: 1218 – 1227 | 9 év | |
| An-Nasir Dawud | 1206 | 1259 | 53 év | szultán: 1227 – 1229 | 2 év | |
| Al-Ashraf | 1178 | 1237. augusztus 27. | 59 év | szultán: 1229 – 1237 | 8 év | |
| As-Salih Ismail | kb. 1200 | kb. 1250 | kb. 50 év | szultán: 1237 – 1238 | 1 év | |
| Al-Kámil | 1177 | 1238. március 6. | 61 év | szultán: 1238 | 1 év | Egyiptomban is uralkodik. |
| II. al-Ádil | 1221 | 1248. február 9. | 27 év | szultán: 1238 – 1239 | 1 év | Egyiptomban is uralkodik. |
| Asz-Szálih Ajjúb | 1205. november 5. | 1249. november 22. | 44 év | szultán: 1239 | 1 év | Egyiptomban is uralkodik. |
| As-Salih Ismail (2x) | kb. 1200 | kb. 1250 | kb. 50 év | szultán: 1239 – 1245 | 6 év | |
| Asz-Szálih Ajjúb (2x) | 1205. november 5. | 1249. november 22. | 44 év | szultán: 1245 – 1249 | 4 év | Egyiptomban is uralkodik. |
| Al-Muazzam Túránsáh | ? | 1250. május 2. | ? | szultán: 1249 – 1250 | 1 év | Egyiptomban is uralkodik. |
| An-Nasir Yusuf | 1228 | 1260 után | 32< év | szultán: 1250 – 1260 | 10 év | Aleppoban is uralkodik. |
Aleppói emírek (Szíria, 1183–1260)
[szerkesztés]| Szaladin | 1137 | 1193. március 3. | 56 év | emír: 1183 – 1193 | 10 év | |
| Az-Zahir Ghazi | 1172 | 1216. október 8. | 44 év | emír: 1193 – 1216 | 23 év | |
| Al-Aziz Muhammad | kb. 1213 | 1236. november 26. | kb. 23 év | emír: 1216 – 1236 | 20 év | |
| An-Nasir Yusuf | 1228 | 1260 után | 32< év | emír: 1236 – 1260 | 24 év | Damaszkuszban is uralkodik. |
Baalbeki emírek (Libanon, 1178–1230)
[szerkesztés]| Turan-Shah | ? | 1180. június 27. | ? év | emír: 1178 – 1179 | 1 év | |
| Farrukh Shah | ? | 1182 decembere | ? év | emír: 1179 – 1182 | 3 év | |
| Bahramshah | ? | 1230 | ? év | emír: 1182 – 1230 | 48 év |
Hamái emírek (Szíria, 1178–1342)
[szerkesztés]| Al-Muzaffar Umar | ? | 1191 | ? év | emír: 1178 – 1191 | 13 év | |
| I. Al-Mansur Muhammad | 1171 | 1221 | 50 év | emír: 1191 – 1221 | 30 év | |
| Nasir Kilij-Arslan | ? | 1229 | ? év | emír: 1221 – 1229 | 8 év | |
| I. Al-Muzaffar Mahmud | ? | 1244 | ? év | emír: 1229 – 1244 | 15 év | |
| II. Al-Mansur Muhammad | 1214 | 1284 | 70 év | emír: 1244 – 1284 | 40 év | |
| II. Al-Muzaffar Mahmud | ? | 1300 | ? év | emír: 1284 – 1300 | 16 év | |
| Abu l-Fidá Iszmáíl | 1273 novembere | 1331. október 27. | 57 év | emír: 1310 – 1331 | 21 év | |
| Al-Afdal Muhammad | ? | 1342 | ? év | emír: 1331 – 1342 | 11 év | |
Homszi emírek (Szíria, 1178–1263)
[szerkesztés]| Muhammad ibn Shirkuh | ? | 1186. március 4. | ? év | emír: 1179 – 1186 | 7 év | |
| Al-Mujahid | 1173 | 1240 februárja | 67 év | emír: 1186 – 1240 | 54 év | |
| Al-Mansur Ibrahim | ? | 1246. június 28. | ? év | emír: 1240 – 1246 | 6 év | |
| Al-Ashraf Musa | 1229 | 1263 | 34 év | emír: 1246 – 1263 | 17 év |
Hasankeyfi emírek (Dél-Törökország, 1232–1524)
[szerkesztés]| Asz-Szálih Ajjúb | 1205. november 5. | 1249. november 22. | 44 év | emír: 1232 – 1239 | 7 év | Egyiptomban is uralkodik. |
| Al-Muazzam Túránsáh | ? | 1250. május 2. | ? | emír: 1249 – 1250 | 1 év | Egyiptomban is uralkodik. |
| Muwahhid Taqiyya ad-Din Abdullah | ? | 1294 | ? év | emír: 1249 – 1294 | 45 év | |
| I. Kamil Ahmad | ? | 1325 | ? év | emír: 1294 – 1325 | 31 év | |
| Adil Mujir ad-Din Muhammad | ? | 1328 | ? év | emír: 1325 – 1328 | 3 év | |
| Adil Shahab ad-Din | ? | 1349 | ? év | emír: 1328 – 1349 | 21 év | |
| I. Salih Abu-Bakr Khalil | ? | 1378 | ? év | emír: 1349 – 1378 | 29 év | |
| I. Adil Fakhr ad-Din Sulayman | ? | 1432 | ? év | emír: 1378 – 1432 | 54 év | |
| Ashraf Sharaf ad Din | ? | 1433 | ? év | emír: 1432 – 1433 | 1 év | |
| Salih Salah ad-Din | ? | 1452 | ? év | emír: 1433 – 1452 | 19 év | |
| II. Kamil Ahmad | ? | 1455 | ? év | emír: 1452 – 1455 | 3 év | |
| Adil Khalif | ? | 1462 | ? év | emír: 1455 – 1462 | 7 év | |
| II. Salih Khalil | ? | 1520 | ? év | emír: 1482 – 1511 | 29 év | |
| II. Adil Sulayman | ? | 1524 | ? év | emír: 1511 – 1514 | 3 év | |
| II. Salih Khalil (2x) | ? | 1520 | ? év | emír: 1514 – 1520 | 6 év | |
| Malik Hussayn | ? | 1521 | ? év | emír: 1520 – 1521 | 1 év | |
| II. Adil Sulayman (2x) | ? | 1524 | ? év | emír: 1521 – 1524 | 3 év | |
Keraki emírek (Jordánia, 1229–1263)
[szerkesztés]| An-Nasir Dawud | 1206 | 1259 | 53 év | emír: 1229 – 1249 | 20 év | Damaszkuszban is uralkodik. |
| Al-Mughith Umar | ? | 1263 | ? év | emír: 1249 – 1263 | 14 év |
Mezopotámiai emírek (Irak, 1185–1260)
[szerkesztés]| Szaladin | 1137 | 1193. március 3. | 56 év | emír: 1185 – 1193 | 8 év | Egyiptomban is uralkodik. |
| I. al-Ádil | 1145 januárja | 1218. augusztus 31. | 73 év | emír: 1193 – 1200 | 7 év | Egyiptomban is uralkodik. |
| Al-Awhad | ? | 1210 | ? év | emír: 1200 – 1210 | 10 év | |
| Al-Ashraf | 1178 | 1237. augusztus 27. | 59 év | emír: 1210 – 1220 | 10 év | Damaszkuszban is uralkodik. |
| Al-Muzaffar Ghazi | ? | 1247 | ? év | emír: 1220 – 1247 | 27 év | |
| Al-Kamil Muhammad | ? | 1260 | ? év | emír: 1247 – 1260 | 13 év |
Jemeni emírek (1173–1229)
[szerkesztés]| Turan-Shah | ? | 1180. június 27. | ? év | emír: 1173 – 1181 | 8 év | |
| Tughtakin | ? | 1197 augusztusa/szeptembere | ? év | emír: 1182 – 1197 | 15 év | |
| Mu'izz al-Din Isma'il | ? | 1202 | ? év | emír: 1197 – 1202 | 5 év | |
| An-Nasir Ayyub | ? | 1214 | ? év | emír: 1202 – 1214 | 12 év | |
| Al-Muzaffar Sulayman | ? | 1215 | ? év | emír: 1214 – 1215 | 1 év | |
| Al-Mas'ud Yusuf | 1201 | 1229 | 28 év | emír: 1215 – 1229 | 14 év |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ R. S. Humphreys: Ayyubids. Encyclopaedia Iranica. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
- ↑ Bernard Hamilton, John France, John Zajac, William G. Zajac: The Crusades and Their Sources. Encyclopaedia Iranica. (Hozzáférés: 1998)
- ↑ R. S. Humphreys: Ayyubids. Encyclopaedia Iranica. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
- ↑ On the origins of the Ayyubids, V. Minorsky, Studies in Caucasian History, London, 1953, pp. 107-57., idézi :Encyclopaedia Iranica
- ↑ Markus Hattstein Iszlám művészet és építészet, i. m. 612. o.
Források
[szerkesztés]- R. S. Humphreys: Ayyubids. ENCYCLOPÆDIA IRANICA. iranicaonline. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
- Iszlám művészet és építészet, Peter Ferienabend (ed.), Budapest: Vince (2005). ISBN 963-9552-61-5
- Malise Ruthven, Azim Nanji: Historical Atlas of Islam. (hely nélkül): Harvard University Press. 2004. ISBN 0674013859
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a List of Ayyubid rulers című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Abdul Ali. Islamic Dynasties of the Arab East: State and Civilization During the Later Medieval Times. M.D. Publications Pvt. Ltd. (1996. január 1.). ISBN 978-81-7533-008-5. Hozzáférés ideje: 2013. szeptember 19.
