Ugrás a tartalomhoz

Aistulf longobárd király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aistulf
Rex Langobardaorum
Rex totius Italiae
Aistulf follisa (751 körül) felirat: [D] N IST VLF[VS REX] Dominus noster Aistulfus rex
Aistulf follisa (751 körül)
felirat: [D] N IST VLF[VS REX]
Dominus noster Aistulfus rex
Longobárd király
Uralkodási ideje
749 júniusa – 756 decembere
ElődjeRatchis
UtódjaDesiderius
Életrajzi adatok
Születettnem ismert
Cividale del Friuli
Elhunyt756 decembere
Pavia
ÉdesapjaFriuli-i Pemmo
ÉdesanyjaRatperga
Testvére(i)Ratchis longobárd király
HázastársaGiseltrude
A Wikimédia Commons tartalmaz Aistulf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Aistulf, más írásmóddal Ahistulf (latinul: Aistulfus, Haistulfus), (? – 756 decembere) longobárd király 749-től haláláig. Harcai a pápával és a frankokkal a longobárdok teljes vereségével végződtek.[1]

Élete

[szerkesztés]

Pemmonak, Friuli hercegének (ur.: 706–739) fiaként született.[2] 744-ben bátyja, Ratchis friuli-i herceg longobárd király lett, így a friuli hercegséget Aistulf kapta meg.[2] 749 nyarán néhány longobárd nemessel együtt fellázadt testvére ellen. A király júniusban lemondott a javára.[3] Aistulf felelevenítette Liutprand király gondolatát: meghódítja egész Itáliát.[4] Miután 751-ben Ravennát elfoglalta,[4] azt követelte, hogy a római dukátus ismerje el a lombard fennhatóságot és fizessen fejadót neki.[4] A király kísérletet tett Róma meghódítására.[5] Ám II. István pápa a Frank Birodalomba utazott, és miután Kis Pippint királlyá koronázta,[4] az megígérte, hogy megszabadítja a longobárd fennhatóságtól és a jogtalan adófizetéstől.[4] Aistulfot még egyszer felszólították, hogy ne legyen igazságtalan a pápával szemben, ám miután a király hajthatatlan maradt, Pippinék átkeltek az Alpokon, és benyomultak a Longobárd Királyság területére.[4] Aistulf megtámadta ugyan a frankokat, de vereséget szenvedett és kénytelen volt visszavonulni fővárosába Páviába.[4] Erre a frank hadak akadálytalanul elözönlötték Felső-Itáliát, bevettek és kifosztottak több várost, és Páviát is ostrom alá vették.[4] Aistulf kénytelen volt békét kötni: lemondott nemcsak az adóról, hanem megígérte az elfoglalt területek visszaadását is.[4]

Ám Aistulf megszegvén adott szavát, 755 januárjában bosszút lihegve Róma alá vonult, és ostrom alá vette a várost.[4] Megint a frankok segítségét kellett kérni István pápának, de amikor ez Aistulf tudomására jutott, abbahagyta az ostromot és megint csak Páviába zárkózott be.[4] 755 őszén megadta magát Pippinnek.[4] Az újabb békefeltételek értelmében el kellett ismernie a frank fennhatóságot, évi adót kellett nekik fizetni, illetve Pentapolis és Emilia elfoglalt városait vissza kellett adnia a pápának.[4]

Aistulf nem sokkal élte túl megaláztatását: a következő évben vadászat közben vesztette életét:[6] lebukott lováról, és sérülése oly súlyos volt, hogy csakhamar meg is halt.[4] Fivére, Ratchis megpróbálta megszerezni újból a trónt, de az végül Desideriusé lett.

Családja

[szerkesztés]

Aistulf feleségét Giseltrudának[7] hívták, gyermekeiről nem maradt fenn adat.

Eredeti források

[szerkesztés]
  • Pauli Historia Langobardorum
  • Origo Gentis Langobardorum
  • Benedicti Chronicon
  • Chronicon Vulturnense
  • Liber Pontificalis
  • Opusculum de fundatione monasterii Nonantulani
  • Liber Pontificalis

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 105. oldal
  2. ↑ a b Lombards – kings (angol nyelven). German Tribes.org. [2010. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 16.)
  3. ↑ Hartmann: Geschichte Italiens im Mittelalter Bd. 2,2, Gotha 1903, S. 50f
  4. ↑ a b c d e f g h i j k l m n Tolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 152. oldal
  5. ↑ Hans Reichardt: A népvándorlás (Die Völkerwanderung, Nürnberg, 1982), magyar kiadás: Mi micsoda sorozat, Tesloff és Babilon Kiadó, Budapest, 1992, ISBN 963-7937-65-X, 33. oldal
  6. ↑ Hartmann: Geschichte Italiens im Mittelalter Bd. 2,2, Gotha 1903, S. 196
  7. ↑ Italy, emperors & kings. Ratchis 744-749, Aistulf 749-756 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. [2011. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 19.)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
Ratchis 		Következő uralkodó:
Desiderius
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Aistulf_longobárd_király&oldid=26318432”