Friuli hercegség

A Friuli hercegség az egyik legnagyobb területű és legbefolyásosabb lombard hercegség volt a kora középkorban és ezt alapították legelőször a lombardok Itáliába költözésükkor. Ez a terület fontos ütköző zónaként működött az Itáliai Lombard Királyság és az avarok, illetve a szlávok között. A többi nagyobb hercegséggel együtt – Spoleto, Benevento és Trent – Friuli urai is gyakran érezték magukat függetlennek a központi hatalomtól és többször lázadtak, próbálták lerázni magukról a Páviából irányító királyi erőt; a tartomány erejét mutatja, hogy sokszor a friuli hercegeket választották királyukká a lombardok.

A Friuli (Velence) tartomány volt az első terület, melyet a lombardok Alboin vezetésével 568-ban elfoglaltak Itáliában. Mielőtt folytatták volna a behatolásukat a félsziget további részeire, Alboin unokaöccsét, I. Gisulfot helyezte a terület kormányzásának az élére, egyben megengedte neki, hogy válasszon a nemesi családok (vagy/és faras-ok ?) közül, melyekkel letelepülne az új tartományban. Az eredeti északi és keleti hercegségi határok a Karni-Alpok és a Júliai-Alpok voltak, ezen irányokból alig, vagy csak nagyon nehezen megközelíthető a terület. Délen a Ravennai Exarchátus határolta a hercegséget, ahol először még nem volt a tengeri kijáratuk, azt csak később szereztek meg; e déli határ síkságán lehetett könnyen eljutni Pannoniába, ahonnan a rabló, fosztogató, vagy a megszálló ellenséges csapatok érkezhettek, úgymint a horvátok, az avarok, majd a magyarok. A nyugati határt eredetileg nem jelölték ki, amíg a további hódítások során létre nem hozták a Ceneda hercegséget, amely a Tagliamento folyón túl, a Livenza és a Piave folyók között terült el. A tartomány eredeti fővárosa a római korban Aquileia volt, de a lombardok fővárosa Friuliban Forum Julii lett, későbbi nevén Cividale del Friuli.

615-ben Concordiát foglalták el, majd 642-ben Opitergiumot a lombardok, a hercegség kiterjesztette fennhatóságát dél felé az Exarchátus ellenében. 663-ban Cividale városát és környékét rövid időre elfoglalták az avarok, de I. Grimoald Benevento hercege visszafoglalta azt. A 774-es páviai ostrom és csata után Nagy Károly frank király a behódoló Hrodgaud hercegnek megengedte, hogy megtartsa hercegségét. Amikor azonban Hrodgaud fellázadt és megölték a 776-os csatában, Nagy Károly Macariust tette a helyébe. A lombard hercegség frank uralom alatt 828-ig még tovább létezett, amikor is felbomlott, mert megyéit felosztották a környező uralkodók között. Ezt később átgondolták a frank vezetők és Friuli Őrgrófság (Friuli March) néven újjászervezték 846-ban a területet.

Friuli hercegek

Lombard hercegek

568–c.584 Grasulf I
568/c.584–590 Gisulf I
590–610 Gisulf II
610–617 Tasso
610–617 Kakko
617–651 Grasulf II
651–663 Ago
663–666 Lupus
666- Arnefrid
666–678 Wechtar
678–??? Landar
???–694 Rodoald
694- Ansfrid
694–705 Ado
705- Ferdulf
705–706 Corvulus
706–739 Pemmo
739–744 Ratchis, egyben lombard király is
744–749 Aistulf, egyben lombard király is
749–751 Anselm (d.806)
751–774 Peter
774–776 Hrodgaud

Frank hercegek

776–787 Marcarius
789–799 Eric
799–808 Hunfrid
808–817 Aio
817–819 Cadalaus
819–828 Balderic

Frank őrgrófok

846–863 Eberhard (egyben Foroiuli hercege)
863–874 Unroch (III)
874–890 Berengár, egyben német-római császár
891–896 Walfred

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Duchy_of_Friuli című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Ez a szócikk részben vagy egészben a Ducato_del_Friuli című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források