Aglaeactis pamela
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Aglaeactis pamela (D'Orbigny, 1838) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Aglaeactis pamela témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Aglaeactis pamela témájú kategóriát. |
Az Aglaeactis pamela a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Alcide d’Orbigny francia természettudós írta le 1838-ban, az Ornismya nembe Ornismya Pamela néven.[3]
Előfordulása
[szerkesztés]Dél-Amerika északnyugati részén, az Andok hegységben, Bolívia területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők és magaslati cserjések. Magassági vonuló.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 14 centiméter, testtömege 7-8 gramm.[5]
Életmódja
[szerkesztés]Nektárral táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe nem igazán nagy, egyedszáma viszont stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. december 25.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 7.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 7.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 7.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 7.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 7.)
