A szabadság fantomja
A szabadság fantomja (Le fantôme de la liberté) | |
1974-es francia–olasz film | |
Rendező | Luis Buñuel |
Producer | Serge Silberman |
Vezető producer | Ulrich Picard |
Műfaj | |
Forgatókönyvíró | Luis Buñuel Jean-Claude Carriére |
Főszerepben | Adriana Asti Julien Bertheau Michel Piccoli Jean-Claude Brialy Monica Vitti Adolfo Celi Paul Frankeur Michael Lonsdale |
Operatőr | Edmond Richard |
Vágó | Hélène Plemiannikov |
Jelmeztervező | Pierre Guffroy |
Díszlettervező | Jacqueline Guyot |
Gyártás | |
Ország | Franciaország |
Nyelv | francia |
Játékidő | 104 perc |
Képarány | 1,66:1 |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | MOKÉP |
Bemutató | 1974. szeptember 11. 1979. szeptember 27. |
Korhatár | III. kategória (F/5300/J) |
További információk | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A szabadság fantomja (eredeti cím: Le fantôme de la liberté) egy 1974-ben bemutatott francia film. Buñuel utolsó előtti alkotása, melyet 73 évesen forgatott.
Történet
[szerkesztés]A különféle, logikailag össze nem kapcsolódó szatirikus, abszurd jelenetekből áll a szürrealista film. A filmben nincs főszereplő, az előző jelenet egyik mellékszereplője viszi mindig tovább a cselekményt. Az eseménylánc 1814-ben indul a spanyol királyság Napóleon kiűzetését követő restaurációjával és hamarosan a jelenbe vált át. A laza történetváz epizodikus darabjai ízekre szedik a polgári világrendet. A cukros bácsitól kapott képeslapokon szereplő építményeket obszcénnak látva botránkoznak meg a szülők az egyik jelenetben. A másikban egy haldokló apját meglátogató nő kártyapartnereivé dohányos szerzetesek lesznek, akik egy konyakra invitálás során szadista vendéglátóik perverziójának lesznek szemtanúi. A vendégváró család a szobában vécécsészékre ülteti vendégeit, míg az ételt bezárkózva, magányosan kell elfogyasztaniuk. Egy tökéletesen kigondolt világba becsempészett őrültek, apró, oda nem illő részletek egy alapjaiban kiforgatott, konvencionális társadalmi rendet tesznek nevetségessé.
Szereplők
[szerkesztés]Szerep | Színész[1] | Magyar hang (1. szinkron, 1978)[2] |
Magyar hang (2. szinkron, 2009)[3] |
---|---|---|---|
Foucauld úr | Jean-Claude Brialy | N/A | Czvetkó Sándor |
Madame Foucauld | Monica Vitti | N/A | Kiss Erika |
Foucauld-ék cselédje | Muni | N/A | Némedi Mari |
Nővér | Milena Vukotic | N/A | Biró Anikó |
Fiatal szerzetes | Guy Montagné | N/A | Vári Attila |
Raphaël atya | Bernard Musson | N/A | Várday Zoltán |
Nagynéni | Hélène Perdrière | N/A | Andresz Kati |
François, unokaöcs | Pierre-François Pistorio | N/A | Előd Botond |
Kalaposmester | Michael Lonsdale | N/A | Rosta Sándor |
Legendre | Jean Rochefort | N/A | Kőszegi Ákos |
Legendre orvosa | Adolfo Celi | N/A | Kapácsy Miklós |
Madame Legendre | Pascale Audret | N/A | Szabó Gertrúd |
Fogadós | Paul Frankeur | N/A | N/A |
Nő feketében | Adriana Asti | N/A | Árkosi Kati |
Temetőgondnok | Marius Laurey | N/A | Bácskai János |
1. rendőrprefektus | Julien Bertheau | N/A | Sörös Sándor |
2. rendőrprefektus | Michel Piccoli | N/A | Kapácsy Miklós |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szereposztás az IMDb.com szerint
- ↑ A szabadság fantomja (Le fantôme de la liberté, 1974) 1. szinkron (1978). Pannónia Filmstúdió, megrendelő MOKÉP Rt. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
- ↑ A szabadság fantomja (Le fantôme de la liberté, 1974) 2. szinkron (2009). Subway Studio, megrendelő Caesar Film International. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- A szabadság fantomja a PORT.hu-n (magyarul)
- A szabadság fantomja az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- A szabadság fantomja az Internet Movie Database-ben (angolul)
- A szabadság fantomja a Rotten Tomatoeson (angolul)
- A szabadság fantomja a Box Office Mojón (angolul)