A régi Magyarország főméltóságai

Eredetileg a király által kinevezett és bármikor leváltható, országos szerepkörrel bíró udvari tisztségviselők. Később egyeseket közülük az országgyűlés választott meg. Ezek a főméltóságok, koronként esetleg kiegészülve egy-két ispánnal (például pozsonyi és temesi) alkották a királyi tanácsot. Az ország báróinak is nevezték őket – nem összetévesztendő a későbbi báró főnemesi címmel.

Az országbárók köre többször átalakult a történelem folyamán. Zsigmond király korában a következő méltóságok viselői számítottak báróknak (zárójelben a latin név).

• a nádorispán (comes palatinus)
• az erdélyi vajda (woyuoda Transsiluanus)
• az országbíró (iudex curiae regiae)
• Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, Macsó és Szörény bánjai (bani)
• a tárnokmester (magister tavernicorum)
• a főajtónálló (ianitorum regalium magister)
• a főasztalnok (dapiferorum regalium magister)
• a főpohárnok (pincernarum regalium magister)
• a főlovászmester (agasonum regalium magister)
• a pozsonyi és a temesi ispán
• a főkincstárnok (summus thesaurarius)
• a székelyek ispánja
• a titkos kancellár

A királyi tisztviselők mellett a királyné is rendelkezett hasonló tisztviselőkkel, sőt az egy időben létezett ifjabb királyi udvar is.

A Világi Méltóságkönyv (Liber Dignitariorum Saecularium) alapján az alábbi újkori (1526–1848) listát lehet összeállítani a főméltóságokról (a sorrend egyúttal a tisztséget betöltők rangsorrendjét is jelzi):

• nádor (helytartó)
• országbíró
• horvát bán (megnevezése koronként eltért, pl.: dalmát-horvát bán, horvát-szlavón bán)
• erdélyi vajda
• tárnokmester
• főlovászmester, főkamarás, főajtónálló, főasztalnok, főpohárnok
• a királyi nemes testőrség kapitánya
• első koronaőr, második koronaőr
• kancellárok:
  • főkancellár
  • udvari kancellár
  • királynéi kancellár
  • királyi alkancellár
• személynökök
• kamarai főnökök és alelnökök
• a Szent Korona ügyészei
• pozsonyi gróf

A méltóságok neve a király körül betöltött eredeti tisztségükből eredt, de a tisztség hamar elvált a tényleges tevékenységtől, amit a helyettesek és beosztottjaik végeztek, kivéve a koronázási ünnepséget. A későbbi időkben a -mester utótag helyett egyre inkább a fő- előtag szerepelt a tisztség nevében (például királyi főlovász).

Források

• Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Szerkesztette, a jegyzeteket és az utószót írta Mezey Barna. Millenniumi magyar történelem/Historikusok. Osiris Könyvkiadó. Budapest 2000. ISBN 963-379-683-0.
• Fallenbüchl Zoltán. Magyarország főméltóságai. Maecenas (1988). ISBN 963-02-5536-7 
• Magyar alkotmánytörténet. Szerk.: Mezey Barna. Osiris Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 9633895324,
• Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub, Budapest, 2000, ISBN 963 547 085 1

Kapcsolódó szócikkek

• Magyar közjogi méltóságok