A pünkösdi királyság
| A pünkösdi királyság | |
| |
| Eredeti nyelv | olasz |
| Zene | Giuseppe Verdi |
| Szövegkönyv | Felice Romani |
| Felvonások száma | 2 felvonás |
| Főbb bemutatók | 1840. szeptember 5. (Teatro alla Scala, Un giorno di regno, Antonietta Marini-Rainieri, Luigia Abbadia, Lorenzo Salvi, Agostino Rovere, Raffaele Ferlotti, Raffaele Scalese) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A pünkösdi királyság témájú médiaállományokat. | |
A pünkösdi királyság (olaszul Un giorno di regno, ossia il finto Stanislao) Giuseppe Verdi egyik kétfelvonásos vígoperája. Szövegkönyvét Felice Romani írta Alexandre Vincent Pineu-Duval Le faux Stanislas című darabja alapján. Első bemutatója 1840. szeptember 5-én volt a milánói La Scala operaházban.
Szereplők
[szerkesztés]| Szereplő | Hangfekvés |
|---|---|
| Belfiore lovag, magát Stanislao, lengyel királynak kiadó francia katona | bariton |
| Kelbar báró, a bitorló | basszus |
| Del Poggio márkinő, fiatal özvegy, a báró unokahúga, Belfiore szerelme | szoprán |
| Giulietta di Kelbar, a báró leánya | mezzoszoprán |
| Edoardo di Sanval, fiatal hivatalnok, La Rocca unokaöccse | tenor |
| La Rocca, Bretagne kincstárnoka | basszus |
| Ivrea gróf, Brest parancsnoka | tenor |
| Delmonte, Stanislao fegyvernöke | basszus |
| Szolgálók, szobalányok | |
Cselekmény
[szerkesztés]- Helyszín: Bretagne, Franciaország
- Idő: 18. század eleje
Az opera a száműzött Stanislaus Leszczynski lengyel királyról szól, aki miután elveszítette trónját Franciaországba menekült. Utódja, Frigyes Ágost szász herceg halála után, visszatér ugyan a lengyel trónra, de három év múlva ismét vereséget szenved a szász csapatoktól és így kénytelen végérvényesen Franciaországban megtelepednie. Míg a kocsisnak álcázott Stanislaus titokban Lengyelország felé tart, helyét egy francia lovag, Belfiore veszi át.
Első felvonás
[szerkesztés]A magát Stanislaus királynak kiadó Belfiore, Kelbar báró otthonában tartózkodik, aki két esküvő szervezését felügyeli: a báró lányának egybekelését La Roccával és Del Poggio márkinő és Ivrea hercegének menyegzőjét. Belfiore titokban szerelmes a márkinőbe. Mivel tart attól, hogy az esküvőn a márkinő esetleg rájön és szóváteszi a turpisságot, azonnal ír a királynak és felmentését kéri, aki azonban elutasítja azt. Időközben meghallgatja a fiatal Edoardo panaszait, aki reménytelenül szerelmes Giuliettába és kéri a királyt vigye magával Lengyelországba ahol elfeledheti az ifjú lányt, akit apja La Rocca feleségének szánt. Inkognitóban megérkezik a márkinő és felismeri Belfiorét. A márkinő megcsalva érzi magát és megpróbál mindent elkövetni, hogy Belfiore szerelméről megbizonyosodjon. Az ál-Stanislaus sikeresen összehozza Edoardót és Giuliettát, sőt sikerül La Roccát is eltántorítani házassági szándékától. A márkinő felbuzdulva Giulietta és Edoardo sikerén készen áll megakadályozni saját házasságát Ivrea herceggel. Amikor La Rocca bejelenteni Giulietta apjának, hogy eláll a házasságtól, a báró párbajra hívja ki. Még a márkinő közbenjárása sem tántorítja el, csak ál-Stanislaus, aki megígéri, hogy megoldást talál majd a kialakult helyzetre.
Második felvonás
[szerkesztés]Giulietta bevallja az ál-Stanislausnak, hogy Edoardo pénztelensége a legfontosabb ok, amiért nem kelhetnek egybe. Belfiore azt ajánlja La Roccának, Bretagne kincstárnokának, hogy éves apanázsal és egy kastéllyal segítse a fiatalokat, de a kincstárnok elutasítja a felkérést. Belfiore találkozik a márkinővel. Mivel a lovag továbbra sem tárja fel kilétét előtte, úgy tesz, mintha tényleg szerelmes lenne Ivrea hercegbe. Megígéri Ivreának, amennyiben régi szerelme Belfiore nem tér vissza egy órán belül hozzá, rááll a házasságra. Az ál-Stanislaus, akit meglep a márkinő viselkedése, bejelenti, hogy államügyekben azonnal távoznia kell és kénytelen magával vinni a herceget is. A ház népe felhördül, hiszen így a második esküvő is elmarad. Távozásuk pillanatában egy levél érkezik az igazi Stanislaus királytól, melyben felmenti Belfiorét, hiszen sikeresen visszaszerezte a lengyel koronát. A levél nyilvánossá tétele előtt Belfiore bejelenti Giulietta és Edoardo házasságát, majd felfedi kilétét és örök szerelmet vall Del Poggio márkinőnek.
Híres áriák, zeneművek
[szerkesztés]- Compagnoni di Parigi…Verrà purtroppo il giorno - Belfiore (első felvonás)
- Grave a core innamorato…Se dee cader la vedova - Del Poggio márkinő (első felvonás)
- Non san quant'io nel petto…Non vo' quel vecchio - Giulietta di Kelbar (első felvonás)
- Pietoso al lungo pianto…Deh lasciate a un alma amante - Edoardo (második felvonás)
- Si mostri a chi l'adora…Si, scordar saprò l'infido - Del Poggio márkinő (második felvonás)
Források
[szerkesztés]- Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
- Batta András: Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006
További információk
[szerkesztés]
|  | |
