Ugrás a tartalomhoz

A milliméteres hullám biológiai hatásai

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Yav-1 milliméteres hullámú (MMW)) – extrém magas frekvenciájú készülék (EHF)
Idegi jelátvitel az emberi agyban az egyik lehetséges hatásmechanizmusa az MWW-nak a perifériás idegek ingerlésén keresztül
A biomembránok a másik lehetséges célpontja az MWW biológiai hatásainak

A milliméteres hullám (MMW) rendkívül magas frekvenciájú (Extremely High Frequency – EHF) elektromágneses hullám. A Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) meghatározása szerint a hullámsáv frekvenciája 30–300 gigahertz közötti (1 GHz = 109 másodpercenkénti rezgésszám).[1][2] A foton energiája <2·10−23 J; vagy <120 mikroelektronvolt. Egyre nagyobb az aggodalom a vezeték nélküli technológiák lehetséges egészségügyi és biológiai hatásainak következményeivel szemben. A legtöbb bioelektromágneses tanulmány a mobiltelefon expozíciót vizsgálta, és csak kevés tanulmány foglalkozik a milliméteres hullámok biokompatibilitásával.[3] A milliméteres hullám nem-ionizáló elektromágneses sugárzás, hiszen egy kvantum energiája 2–20·10−24 J. Ez az energia nem elegendő ahhoz, hogy feltörje a molekulák kémiai kötéseit, amely szükséges ahhoz, hogy ionizáció következzen be.

Az 1960-as évek derekán fedezték fel a biológiai hatásait a milliméteres hullámoknak. A penetráció mélysége a biológiai szövetekbe a felszíntől számítva 0,3-0,5 mm a frekvenciától függően, mert elnyelődik a bőr víztartalmában, valamint a sejtstruktúrák hidrát burkaiban. Az elnyelt energiának klinikailag igazolt terápiás hatása van. A lehetséges bioelektromos és mágneses kölcsönhatások mechanizmusai nem teljesen tisztázottak.[1] Elektromágneses hullámok alacsony intenzitással, de extrém magas frekvencián behatolnak a biológiai szövetekbe, és szinte teljesen elnyelődnek a bőr felületi rétegeiben (a fehérjék hidratált vízmolekuláiban, a kollagénben, a kötőszöveti sejtekben) anélkül, hogy termikus hatást okoznának. Így az EHF sugárzás nem érinti közvetlenül a belső szerveit a kísérleti alanyoknak.[4]

Több érv szól amellett, hogy lehetséges kölcsönhatás a milliméteres hullámok és az élő szervezetek között. Terápiát bevezetett néhány kelet-európai ország több mint 20 évvel ezelőtt. Még mindig nem világos teljesen az, hogy a megfigyelt hatások teljes egészében leírhatók-e a termodinamika keretében, vagy az expozíció során közvetlen EM interferencia jön létre a biológiai folyamatokkal. Fontos hangsúlyozni, hogy általánosságban ezt a terápiás módszert nem fogadja el a nyugati orvostársadalom.[5]

A milliméteres hullámok interakciói az emberi testtel

[szerkesztés]

Elsődleges biológiai célpontok 60 GHz-es sugárzáson

[szerkesztés]

Az elsődleges biológiai célpontjai a 60 GHz-es sugárzásnak a bőr és a szem.

Szem

[szerkesztés]
Szaruhártya (Cornea)

Az expozíciót követően a szem abszorbeálja az elektromágneses (EM) energiát a szaruhártya jellemzően szabad víztartalmába (75%), aminek vastagsága 0,5 mm. Nagy intenzitású expozíció (3 W/cm², 6 perc) után elváltozásokat találtak a szemen. Ha a vizsgálatokat 60 GHz-en (10 mW/cm², 8 óra) végezték, nem mutattak kimutatható fiziológiai módosításokat, ami azt jelzi, hogy a milliméteres hullámok a szaruhártyán dózisfüggő módon hatnak.[6][7]

Bőr

[szerkesztés]
Epidermis (felhám)

Alapvető a kölcsönhatás a bőrrel, mert 95%-át fedi le az emberi test felszínének. EM szempontból a bőr úgy tekinthető, mint egy többrétegű, diszperz, anizotrop szerkezetű rendszer, amely három különböző rétegből áll, nevezetesen, a felhám (epidermisz), az irha (dermisz), és a bőr alatti zsírréteg. A bőr tartalmaz hajszálereket és idegvégződéseket is. A három réteg 65,3%-a szabad vizet, 24,6%-a fehérjét és 9,4%-a lipidet tartalmaz.

A bőr dielektromos tulajdonságai

[szerkesztés]

A bőr dielektromos tulajdonságainak ismerete alapvető fontosságú a reflexió, a transzmisszió, és az abszorpció szempontjából a szervezetben, valamint az EM modellezés tekintetében. Szemben a 20 GHz alatti frekvenciákkal, a milliméteres hullámhosszsávban a technikai nehézségek miatt nagyon korlátozottak a dielektromos szövetekről rendelkezésre álló adatok. A 10–100 GHz-es tartományban a diszperziós dielektromos tulajdonságai a bőrnek és a biológiai alkotóelemeknek elsősorban a rotációs diszperzió szabad víz molekulákkal kapcsolatosak. Különösen magas veszteség kapcsolódik a szabad víz relaxációs csúcsához 19 GHz-en, 25 °C-on.[8][9]

Összefoglaló a milliméteres hullám fő biológiai hatásairól

Alkalmazás f,(GHz) PD, (mW/cm² Biológiai válasz
Katonai 94 >1000 Erős hőhatás, égés
Orvosi 42,2 5 – 15 Csökkent fájdalomérzet, fájdalomcsillapító hatás
53,6 5 – 15 Hatása van az immun- és gyulladásos rendszerre
61,2 5 – 15 Hatása van az immun- és gyulladásos rendszerre
Wireless kommunikáció 60 >5 Ellentmondásos a hatása a sejtosztódásra; Nincs hatása a génexpresszió okozta sejt stresszre; Lehetséges a hatás a biomembránokra

Dozimetriai mennyiségek milliméteres hullámtartományban

[szerkesztés]

Reflexió és transzmisszió a levegő-bőr felületen

[szerkesztés]

Az eredmények azt mutatják, hogy az energia 26–41%-a visszaverődik a levegő/bőr felület találkozásnál, amely normális incidenciájú, és ez az érték lényegesen eltér a megvilágítás ferde beesési szöge esetén.

Elnyelés a bőrben

[szerkesztés]

Több mint 90%-a elnyelődik a továbbított energiának a bőrben, és így egy- vagy többrétegű bőrmodell elegendő, ha megbízható elektromágneses dozimetriához szeretnénk jutni.

A ruházat hatása

[szerkesztés]

Ahol a ruházat közvetlenül érintkezik a bőrrel, ott fokozza az energiaátvitelt; ahol 0–2 mm légrés van a ruha és a bőr között, az csökkenti az átvitelt.

A milliméteres hullám hőhatása

[szerkesztés]

A milliméteres hullámok dinamikus egyensúlyi állapotot indukálnak a hőmérséklet lépésenkénti, néhány tized °C nagyságrendű PD alatt, amely a távoli mező expozíciós határértékre vonatkozik; ugyanakkor jelentős hőhatás jelentkezhet a helyi, közeli mező expozíció esetén.

Biológiai hatásai

[szerkesztés]
Összefoglaló jelátviteli utak az idegi őssejt mikrokörnyezetében

A milliméteres hullám nem-ionizáló elektromágneses sugárzás, hiszen egy kvantum energiája 2–20·10−24 J. Ez az energia nem elegendő ahhoz, hogy feltörje a molekulák kémiai kötéseit, amely szükséges ahhoz, hogy ionizáció következzen be. Számos folyamat sokkal kevesebb energiát igényel ahhoz, hogy megváltoztathatóak legyenek a biológiai folyamatok, például ehhez szükséges energia gerjesztésre rotációs üzemmódban 10−25–10−22 J. A tudományos szakirodalom szerint a milliméteres hullámok biológiai hatásai két fő útvonalon vizsgálhatók: a fájdalomcsillapító és a gyulladásra és immunrendszerre gyakorolt hatásán keresztül.[2][10]

Biológiai hatások fiziológiás szinten

[szerkesztés]
Egyszerűsített vázlatos képe kulcsfontosságú molekuláknak és jelátviteli utaknak a melanocita keratinocita kölcsönhatások esetében

10–100 GHz között a melegedés a fő hatás az EM energia abszorpciójának. Jelentős hőmérséklet változás (ΔT 0,58 °C) PD: 5 mW/cm² teljesítménysűrűség után következik be. Abban az esetben, ha nagyon nagy teljesítményű az expozíció (fentinél több száz mW/cm2), ez fájdalomérzethez vagy szöveti károsodáshoz vezethet. A várható értékei a PD-nek az elterjedőben lévő vezeték nélküli kommunikációs rendszerekben elég alacsony ahhoz, hogy nem indukálnak biológiailag szignifikáns termikus hatást, tipikusan, az előzőekben felvázolt lépésekben, ahol a hőmérséklet változása meghaladja az 1-2 °C-ot.[11] A közvetlen vagy kombinált biológiai hatások elmaradása, amelyek nem közvetlenül függnek a hőmérséklet emelkedésétől még ellentmondásosak.

Fájdalomcsillapító hatás

[szerkesztés]
Farok-fricska hideg-teszt

Egyes kutatások szerint a milliméteres hullámok alkalmazása a fájdalomterápiában pozitív eredményeket mutat.[12] A tanulmányok állatokon kimutatták, hogy optimális hatást kapunk 61,22 GHz-es és 13,3 mW/cm²-es hullámokkal.[13] A különböző tudományos publikációk pozitív adatokat mutatnak állati vagy önkéntes vak vizsgálatokkal végzett tanulmányok esetén is. 15 perces expozíció lehetővé teszi, hogy jobban ellenálljanak az egerek ártalmas stimulációnak, hideg víz farok-fricska tesztnek.[14] A fájdalomcsillapító hatás nem figyelhető meg a PD, 0,5 mW/cm². Előkezelés speciális opioid antagonistákkal teljesen blokkolja ezt a hatást, amely azt sugallja, hogy endogén opioidokat (természetes molekula vesz részt a fájdalom toleranciájában) von be a fájdalomcsillapító hatás kialakulásába.[15]

Hatása a gyulladásra és az immunrendszerre

[szerkesztés]
Proliferatív válasz indukció tumor promoterekkel vad típusú egérepidermis keratinocitában

A milliméteres hullámok hatásait az immunrendszerre az elmúlt 25 évben széles körben tanulmányozták, ezek a kutatások azt mutatják, hogy ezek a hullámok képesek modulálni az immunválaszokat.[5] Szabó és mtsai. vizsgálták a 61,2 GHz-es expozíciónál az epidermális keratinociták mérésével a molekulák felszabadulását, amely azt mutatta, hogy döntő szerepet játszanak a sejtek vándorlásában számos élettani és kóros folyamatban, az úgynevezett kemokinek esetében.

Ebben a munkában a szerzők nem találtak modulálását annál a két kemokin termelésnél, amelyek részt vesznek a gyulladásos bőrbetegségekben, nevezetesen a RANTES-nél (Szabályozott Aktiválás Normális T-sejt-expressziós és Szekréciós molekula) és az IP-10-nél (Interferon-indukálta Fehérje).[16] Ennek ellenére csekély növekedést mutatott az intracelluláris IL-1b, egy jelentős gyulladáskeltő citokin, amelyet a keratinociták szekrenálták, válaszul különböző ingerekre.[16] Ez az eredmény azt sugallja, hogy a 61,2 GHz-es expozíció képes aktiválni a keratinocitákat.[17]

Makar és mtsainak in vivo vizsgálatai egereken 61,3 GHz-es és 31 mW/cm2 hullámsűrűségnél is kimutattak, egy pro-gyulladásos hatást, amit a szabad idegvégződéseken a bőrben történő aktiválással váltott ki az expozíció.[18] Másrészt, az alacsony intenzitású expozíció 42 GHz-en gyulladásgátló hatásként jelentkezett. Az egértalp ödéma- és a helyi hipertermiás kísérleti modell használatával a helyi akut gyulladás vizsgálatával Gapeyev és mtsai. kimutatták, hogy csökkentik a milliméteres hullámok a Zimozán injekció által előidézett gyulladást.[19]

Hatásmechanizmus fiziológiás szinten

[szerkesztés]
  • A bőrben található neuronok stimulációja összehangolt fiziológiás tevékenységeket indukál az úgynevezett szisztémás választ
  • Közvetlen aktiválása a bőrsejteknek (keratinociták és /vagy hízósejtek) indukálja a szekrécióját a molekuláris jelátviteli faktoroknak az általános vérkeringésbe

Biológiai hatások sejt- és molekuláris szinten

[szerkesztés]

Celluláris és szubcelluláris kísérleteket végeztek annak érdekében, hogy a lehetséges molekuláris mechanizmusait megfejtsék a milliméteres hullámok és a sejtek között létrejött kölcsönhatásoknak. Ezek a tanulmányok nagyon heterogének, és néhány közülük elemezi a közös biológiai funkcióit a létrejött interakcióknak.

Hatása a sejtosztódásra

[szerkesztés]
NK-sejt aktiválása

Milliméteres hullámokat már használták hagyományos gyógyszeres terápia kezelése mellett melanomában olyan kutatásokban, amely potenciális antiproliferatív hatásaira irányult.[5] Azt tapasztalták, hogy 52–78 GHz-es expozíció mellett a proliferációját csökkenti az emberi melanoma sejteknek.[20] Azt is kimutatták, hogy a proliferáció gátlása mérsékelt volt, és korrelált a kezelt sejtek energia-metabolizmusában bekövetkezett szerkezeti változásaival és módosulásával.[21] Megjegyzendő, hogy 2 évvel később ugyanez a szerző nem tudta reprodukálni ugyanezeket az eredményeket.[22]

Éppen ellenkezőleg, a tanulmányt készítő szerzők kutató csoportja azt nyilatkozta, hogy a proliferáció nem volt szignifikánsan alacsonyabb a milliméteres hullám expozíció után.[23] Ziskin és kutató csoportjának eredményei kimutatták, hogy rákellenes tulajdonságai a milliméteres hullámoknak közvetett lehet. Azt találták, hogy az expozíció csökkentheti a tumor metasztázis aktiválódását természetes ölősejtek révén,[24] vagy védi a sejteket a toxikus, általánosan alkalmazott tumorellenes gyógyszerekkel szemben.[25]

Hatása a génexpresszióra

[szerkesztés]
A genetikai kód

Egyfelől a legtöbb tanulmány szerint a nem-ionizáló milliméteres hullámok nem genotoxikusak.[26] Másfelől, létezik az a hipotézis, hogy lehetséges proteotoxikus hatásuk. A közelmúltban egy csoport kiadott egy alapos tanulmányt, ami azt mutatja, hogy ha ügyelünk, hogy ne alakuljon ki hőhatás, nincs jelentős változás a fehérje chaperon kifejeződésben, vagy mint például a HSP70-es ciusterint lehetne kimutatni.[27] Ezek az eredmények összhangban vannak a korábban közölt adatokkal, amely kimutatta a hiányát a HSP indukció hatásának.[17]

Annak érdekében, hogy tovább vizsgálják a lehetséges proteotoxikus hatását a milliméteres hullámoknak, elemezték a hatását a retikulum stresszhez és ehhez kapcsolódó fehérje választ. Az eredmények azt mutatták, hogy 59–61,2 GHz-es sugárzás és 0,14 mW/cm2 teljesítménysűrűség mellett nem befolyásolták az endoplazmatikus retikulum homeosztázisát.[28][29] Ezek az adatok azt jelzik, hogy milliméter hullámok nem váltanak ki akut stresszt a transzkripciós válaszban.

Hatása a biomembránokra

[szerkesztés]
Biomembrán

A sejtmembránok foszfolipidek kettős rétegébe beágyazott fehérjékből állnak. A szerkezet dinamikus, bár nagymértékben rendezett, és számos tanulmány azt gondolja, hogy a sejtmembrán a lehetséges molekuláris célpontja a milliméteres hullámoknak. Például egy kutatócsoport adatai azt mutatták, hogy a 60 GHz-es expozíción hasonlóan alakultak, az általában elvárható értékek a vezeték nélküli kommunikációs rendszerekben is (0,9 mW/cm2), és kiválthatnak szerkezeti módosításokat a mesterséges biomembránokban.[30] Az expozíció reverzibilisen növelte a laterális nyomását az egyrétegű foszfolipidnek, de ez az esemény nem elég erős ahhoz, hogy zavarja a foszfolipid mikrodomén szerveződését egy biomembránban.

Reverzibilis externalizálása a foszfatidilszerinnek megfigyelhető volt sejtkárosodáskor anélkül, hogy megszüntetné az apoptózis indukció hipotézisét. A biológiai jelentősége ennek a megfigyelésnek nem világos, de ez a módosítás játszhat szerepet a celluláris jelátvitelben vagy celluláris kölcsönhatásokban. Azt feltételezték, hogy a milliméteres hullámok zavarhatják a orientációját a töltéssel rendelkező molekuláknak és a bipoláris molekulák vezetőképességének változása a membrán/ víz kapcsolatnál jelentkezik.[31][32]

A jövő trendjei

[szerkesztés]

A jövőbeli kutatások tendenciájának a bioelektromágneses, milliméteres hullámok körében ki kell terjednie olyan szempontokra is, mint lehetőség a szinergikus és kombinált EM/ hőhatás (IR technológia) pontos meghatározása bizonyos teljesítmény küszöbértékeken, és azonosítása a lehetséges biomarkereknek a milliméteres hullámhossz-expozíciótól függően, a terápiás lehetőségek szélesebb skálájának céljából.

Intelligens orvosi műszerek (Biotrem technológiák) gyártása, ahol az élő szervezet EM állapotát figyelembe véve, egyénre szabott orvoslásban (personalized medicine) alkalmazzák a milliméteres terápiát.

Végül, az új trendek a vezeték nélküli, test felszíni hálózatok (BAN: Body Area Networks) arra utalnak, hogy a milliméteres hullámokkal működő on-és off-body érzékelők, beleértve a hordható, viselhető antennákat a növekvő érdeklődésre tekintettel válnak a kutatások célkeresztjévé. Ki kell alakítani a megfelelő antennákat ezekben az alkalmazási formákban, a testre gyakorolt hatásait és az antenna teljesítményét nagy gondossággal kell figyelembe venni. Ezért pontos jellemzésére és ismeretére van szükség a bőr dielektromos tulajdonságaival kapcsolatban.

Emellett, az egyik jelenleg ígéretes felderítetlen megoldás lehet, hogy végre konfigurálható , milliméteres hullámhosszú, viselhető, hordható antennákat fejlesszenek ki. Az on-body alkalmazások terjedésének jellemzése rendkívül fontos, mivel jelentősen eltérnek a szabad téri viszonyoktól, és nincs jelenleg elérhető tudományos információ a szakirodalomban ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b International Journal of Microwave and Wireless Technologies, page 1 of 11. # Cambridge University Press and the European Microwave Association, 2011 doi:10.1017/S1759078711000122
  2. ↑ a b Wells, J.: Faster than fiber: the future of multi Gb/s wireless. IEEE Microw. Mag., 10 (3) (2009), 104–112.
  3. ↑ Pakhomov, A.G.; Akyel, Y.; Pakhomova, O.N.; Stuck, B.E.; Murphy, M.R.: Current state and implications of research on biological effects of millimeter waves: a review of the literature. Bioelectromagnetics, 19 (1998), 393–413.
  4. ↑ Перейти к: 1 2 3 Грин М. Миллиметровые волны в медицинe. [2014. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  5. ↑ a b c Rojavin, M.A.; Ziskin, M.C.: Medical applications of millimeter waves. Int. J. Med., 91 (1998), 57–66.
  6. ↑ Kojima, M. et al.: Acute ocular injuries caused by 60-Ghz millimeterwave exposure. Health Phys., 97 (2009), 212–218.
  7. ↑ Kues, H.A.; D’Anna, S.A.; Osiander, R.; Green, W.R.; Monahan, J.C.: Absence of ocular effects after either single or repeated exposure to 10 mW/cm2 from a 60 GHz CW source. Bioelectromagnetics, 20 (1999), 463–473.
  8. ↑ Duck, F.A.: Physical Properties of Tissue, Academic, Bath, UK, 1990. ISBN 0122228006.
  9. ↑ Ellison, W.J.: Permittivity of purewater, at standard atmospheric pressure, over the frequency range 0–25 THz and the temperature range 0–1008C. J. Phys. Chem. Ref. Data, 36 (2007), 1–18.
  10. ↑ Straiton, A.W.: The absorption and reradiation of radio waves by oxygen and water vapor in the atmosphere. IEEE Trans. Antennas Propag., 23 (1975), 595–597.
  11. ↑ Smulders, P.: Exploiting the 60 GHz band for local wireless multimedia access: prospects and future directions. IEEE Commun. Mag., 40 (2002), 140–147.
  12. ↑ Usichenko, T.I.; Edinger, H.; Gizhko, V.V.; Lehmann, C.; Wendt, M.; Feyerherd, F.: Low-intensity electromagnetic millimeter waves for pain therapy. Evid. Based Complement. Altern. Med., 3 (2006), 201–207.
  13. ↑ Radzievsky, A.A.; Gordiienko, O.V.; Alekseev, S.; Szabo, I.; Cowan, A.; Ziskin, M.C.: Electromagnetic millimeter wave induced hypoalgesia: frequency dependence and involvement of endogenous opioids. Bioelectromagnetics, 29 (2008), 284–295.
  14. ↑ Radzievsky, A.A.; Rojavin, M.A.; Cowan, A.; Alekseev, S.I.; Radzievsky, A.A. Jr.; Ziskin, M.C.: Peripheral neural system involvement in hypoalgesic effect of electromagnetic millimeter waves. Life Sci., 68 (2001), 1143–1151. [56] Rojavin, M.A.; Radzievsky, A.A.; Cowan, A.; Ziskin, M.C.: Pain relief caused by millimeter waves in mice: results of cold water tail flick tests. Int. J. Radiat. Biol., 76 (2000), 575–579.
  15. ↑ Radzievsky, A.A.; Rojavin, M.A.; Cowan, A.; Alekseev, S.I.; Ziskin, M.C.: Hypoalgesic effect of millimeter waves in mice: dependence on the site of exposure. Life Sci., 66 (2000), 2101–2011.
  16. ↑ a b Szabo, I.; Rojavin, M.A.; Rogers, T.J.; Ziskin, M.C.: Reactions of keratinocytes to in vitro millimeter wave exposure. Bioelectromagnetics, 22 (2001), 358–364.
  17. ↑ a b Szabo, I.; Manning, M.R.; Radzievsky, A.A.; Wetzel, M.A.; Rojers, T.J.; Ziskin, M.C.: Low power millimeter wave irradiation exerts no harmful effect on human keratinocytes in vitro. Bioelectromagnetics, 24 (2003), 65–173.
  18. ↑ Makar, V.; Logani, M.; Szabo, I.; Ziskin, M.: Effect of millimeter waves on cyclophosphamide induced suppression of T cell functions. Bioelectromagnetics, 24 (2003), 356–365. Makar, V.R.; Logani, M.K.; Bhanushali, A.; Alekseev, S.I.; Ziskin, M.C.: Effect of cyclophosphamide and 61.22 GHz millimeter waves on T-cell, B-cell, and macrophage functions. Bioelectromagnetics, 27 (2006), 458–466.
  19. ↑ Lushnikov, K.V.; Shumilina, Y.V.; Yakushina, V.S.; Gapeev, A.B.; Sadovnikov, V.B.; Chemeris, N.K.: Effects of low-intensity ultrahigh frequency electromagnetic radiation on inflammatory processes. Bull. Exp. Biol. Med., 137 (2004), 364–366. [66] Gapeev, A.B.; Lushnikov, K.V.; Shumilina, Iu.V.; Chemeris, N.K.: Pharmacological analysis of anti-inflammatory effects of lowintensity extremely high-frequency electromagnetic radiation. Biofizika, 51 (2006), 1055–1068.
  20. ↑ Beneduci, A.; Chidichimo, G.; De Rose, R.; Filippelli, L.; Straface, S.V.; Venuta, S.: Frequency and irradiation time-dependant antiproliferative effect of low-power millimeter waves on RPMI 7932 human melanoma cell line. Anticancer Res., 25 (2005), 1023–1028.
  21. ↑ Beneduci, A.; Chidichimo, G.; Tripepi, S.; Perrotta, E.; Cufone, F.: Antiproliferative effect of millimeter radiation on human erythromyeloid leukemia cell line K562 in culture: ultra-structural- and metabolic-induced changes. Bioelectrochemistry, 70 (2007), 214– 220.
  22. ↑ Beneduci, A.: Evaluation of the potential in vitro antiproliferative effects of millimeter waves at some therapeutic frequencies on RPMI 7932 human skin malignant melanoma cells. Cell. Biochem. Biophys., 55 (2009), 25–32.
  23. ↑ Zhadobov, M. et al.: Evaluation of the potential biological effects of the 60-GHz millimeter waves upon human cells. IEEE Trans. Antennas Propag., 57 (2009), 2949–2956.
  24. ↑ Logani, M.K.; Szabo, I.; Makar, V.; Bhanushali, A.; Alekseev, S.; Ziskin, M.C.: Effect of millimeter wave irradiation on tumor metastasis. Bioelectromagnetics, 27 (2006), 258–264.
  25. ↑ Makar, V.; Logani, M.; Szabo, I.; Ziskin, M.: Effect of millimeter waves on cyclophosphamide induced suppression of T cell functions. Bioelectromagnetics, 24 (2003), 356–365
  26. ↑ Vijayalaxmi; Logani, M.K.; Bhanushali, A.; Ziskin, M.C.; Prihoda, T.J.: Micronuclei in peripheral blood and bone marrow cells of mice exposed to 42 GHz electromagnetic millimeter waves. Radiat. Res., 161 (2004), 341–345
  27. ↑ Zhadobov, M. et al.: Millimeter wave radiations at 60 GHz do not modify stress-sensitive gene expression of chaperone proteins. Bioelectromagnetics, 28 (2007), 188–196
  28. ↑ Nicolas Nicolaz, Ch. et al.: Study of narrow band millimeter-wave potential interactions with endoplasmic reticulum stress sensor genes. Bioelectromagnetics, 30 (2009), 365–373.
  29. ↑ Nicolas Nicolaz, C. et al.: Absence of direct effect of low-power millimeter-wave radiation at 60.4 GHz on endoplasmic reticulum stress. Cell. Biol. Toxicol., 25 (2009), 471–478
  30. ↑ Zhadobov, M.; Sauleau, R.; Vie´, V.; Himdi, M.; Le Coq, L.; Thouroude, D.: Interactions between 60 GHz millimeter waves and artificial biological membranes: dependence on radiation parameters. IEEE Trans. Microw. Theory Tech., 54 (2006), 2534–2542.
  31. ↑ Ramundo-Orlando, A. et al.: The response of giant phospholipid vesicles to millimeter waves radiation. Biochim. Biophys. Acta, 1788 (2009), 1497–1507
  32. ↑ Ramundo-Orlando, A. et al.: Permeability changes induced by 130 GHz pulsed radiation on cationic liposomes loaded with carbonic anhydrase. Bioelectromagnetics, 28 (2007), 587–598.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_milliméteres_hullám_biológiai_hatásai&oldid=26955440”