A magyar adópengő pénzjegyei
Az adópengőre szóló, pénzként használt értékpapírokat eredetileg nem pénzforgalmi célokra tervezték, azonban a pengő értékvesztése miatt előbb de facto majd de jure is fizetőeszközökké váltak és kiszorították a pengőbankjegyeket, emiatt tulajdonképpen szükségpénznek tekinthetők.
Adójegyek
[szerkesztés]Az adópengőre szóló adójegyeket 1946 májusában bocsátották ki, és adók lerovására, illetve bankbetétek befizetésére volt használható. Tulajdonképpen két hónapos lejáratú, adópengőre szóló kötvények voltak, melyek a lejárat után értéküket vesztették. Júniustól már közüzemi díjak és közszolgáltatások kiegyenlítésére is fel lehetett használni, július 8. után pedig rendelettel törvényes fizetőeszközzé tették. Az adójegyeket Horváth Endre tervezte. Legyártásuk nagy sietségben történt, ezért sok a téves nyomat (szöveghiba, tükörképi címer), kivitelük egyébként is igénytelen volt.
Nem kamatozó pénztárjegyek
[szerkesztés]A Postatakarékpénztár eredetileg belső használatra állította elő adópengőre szóló nem kamatozó pénztárjegyeit, hogy megkönnyítse a betétek kezelését. Később a pénztárjegyek kikerültek a közforgalomba, egyúttal megszüntették a felhasználásukat korlátozó szabályokat.
Illetékbélyegek
[szerkesztés]1946 júniusától már túlnyomóan adópengőben történtek az elszámolások és a készpénzmozgások, ez utóbbit viszont megnehezítette a 10 000 adópengő alatti címletek hiánya. A hiány pótlására rendeletben tették lehetővé, hogy a 10 000 adópengő alatti névértékű illetékbélyegeket a készpénzforgalomban fel lehessen használni. Ez a valóságban inkább hivatalos díjak lerovását jelentette, a mindennapi készpénzforgalomban nem volt jelentősége. Az illetékbélyegek eleinte pengő illetékbélyegek adópengőre való felülbélyegzésével készültek, később legyártották a már eleve adópengőre szóló bélyegeket is.
További információk
[szerkesztés]- Pénzportál – Garami Erika: Az adópengő (2006. október 16.)
Irodalom
[szerkesztés]- Leányfalusi Károly, Nagy Ádám. A pengő-fillér pénzrendszer. Magyarország fém- és papírpénzei 1926-1946. Magyar Éremgyűjtők Egyesülete, Budapest (2006). ISBN 963-7122-15X
- Kupa Mihály id. dr.. Corpus notarum pecuniariarum Hungariae I-II. (Magyar Egyetemes Pénzjegytár). Informatika Történeti Múzeum Alapítvány, Budapest (1993). ISBN 9630436582
- Rádóczy Gyula, Tasnádi Géza. Magyar papírpénzek 1848-1992. Danubius Kódex Kiadói Kft (1992). ISBN 9637434119