A XX-ak
A XX-ak csoportja, (Les XX), vagy Les Vingt belga alkotóművészeti csoport húsz belga képzőművész – festő, tervező, szobrász – alkotóközössége volt a 19. század végén. Alapítója, Octave Maus jogász, kiadó és befektető 1883-ban hozta létre a művészeti egyesülést, mely szabad alkotóteret és bemutatkozási lehetőséget adott a belga és külföldi kortárs művészeknek. A "Les Vingt" - ahogy magukat elnevezték- 1884 - 1893 között évente rendezett kiállítást saját, és húsz külföldi meghívott műveiből. A meghívottak között volt Camille Pissarro (1887, 1889, 1891), Claude Monet (1886, 1891), Paul Cezanne (1890) Vincent van Gogh (1890, 1891), Henri de Toulouse-Lautrec, Stéphane Mallarmé. A bemutatott művek közt Csajkovszkij, Borogyin, Scserbacsov, Rimszkij-Korszakov és Kopjov (1891) darabok.
Szoros művészeti felfogás tapasztalható a csoport képzőművészetében, zenéjében és irodalmában.
Létrejötte
[szerkesztés]A XX-ak bizonyos értelemben a L'Essor csoport hagyományait követte. James Ensor "Kagylóevő"-jét előbb az antwerpeni szalon, majd 1883-ban a L'Essor szalon is elutasította. Ez vezetett a XX-ak csoportjának megalakulásához. A XX-ak társaság 1893-ban átalakult és a "La Libre Esthétique" néven élt tovább.
Brüsszelben alapították 1883. október 28-án. Éves bemutatóit is itt tartotta 1884-től 1893-ig, általában január és március között. Elnöke vagy elnöksége nem volt. A csoportot 11 olyan művész alapította, amelyet a L'Essor szervezet és a hivatalos akadémiai Salon elutasított. A L'Essor szintén szembenállást képviselt a Salon-nal, de erősen bürokratikus húsz essoriánus alkotta a szabályozó testületet itt is. A XX-aknál Octave Maus jogász, újságíró, műkritikus látta el a titkári feladatokat, mely mentes volt a kellemetlen szabályoktól. Három tag végezte a kiállításszervezés feladatait, ezek személye rotációban váltakozott. A kiállítás alatt előadásokat, beszélgetéseket, koncerteket is tartottak.
Octave Maus, Edmond Picard és Emile Verhaeren, belga költő jelentette a vezető erőt "L'Art Moderne" c. társ-folyóiratukban.
Kiállítások
[szerkesztés]A megrendezett éves kiállítások 1884 és 1893 között
1884 - az első éves kiállítást a brüsszeli Szépművészeti Palotában tartották február 2-án. Auguste Rodin, James Abbott, McNeill Whistler és Max Liebermann is kiállított. Catulle Mendés Richard Wagnerről tartott beszélgetést.
1885 - Xavier Mellery és Jan Toorop kiállítása
1886 - Kiállítók: Pierre-Auguste Renoir, Odilon Redon és Claude Monet. Beleértve a "Le pont d'Argenteuil", és a "La manne-porte d'Etretat" c. képet.
Koncert: César Franck hegedűszonátájának bemutatója.
1887 - kiállítók: Walter Sickert, Camille Pissarro, Berthe Morisot és Georges Seurat, stb. A megnyitón Seurat és Paul Signac volt jelen. A fő attrakció Seurat "Vasárnap délután a La Grande Jatte szigeten" c. vászna volt. Júliusban Amszterdamban állítottak ki.
1888 - kiállítók: Albert Dubois-Pillet, Henri de Toulouse-Lautrec, Henri-Edmond Cross, James Abbott McNeill Whistler, Paul Signac és Odilon Redon stb. Vincent dIndy "Hegyi költemény"-ének bemutatója. Auguste de Villiers de L’Isle-Adam volt a meghívott írók egyike.
1889 - kiállítók: Camille Pissarro, Maximilien Luce, Henri-Edmond Cross, Gustave Caillebotte, Paul Cezanne, Albert Dubois-Pillet, Paul Gauguin és Georges Seurat. Gauguen mesterműve, a "Vízió mise után" c. kép is látható.
Koncertek: 1. - César Franck, Pierre de Bréville, Ernest Chausson, Gabriel Fauré és Julien Tiersot darabjai voltak hallhatók az Ysaye kvartett előadásában. 2. - Gabriel Fauré köré összpontosult, további dIndy, Carles Bordes és Henri Duparc művekkel. Júliusban kiállítás Amszterdamban.
1890 - kiállítók: Odilion Redon, Paul Cézanne, Paul Signac, Henri de Toulouse-Lautrec, Alfred Sisley, Paul Gauguin, Vincent van Gogh, stb.
Koncertek: 1. - belga zeneszerzők a középpontban mint Auguste Dupont, Léon Soubre, Joseph Jacob, Paul Gilson és Gustave Huberti. 2., 3. - francia zeneszerzők köré összpontosult Fauré, Franck d'Indy és Castillon. Utóbbin Vincent d'Indy adta elő "Symphonie Cévenole"-ját. További zeneszerzők: Fauré, Franck, Bréville, Bordes, Chausson, Albéric Magnard, és Paul Vidal. Stéphane Mallarmé előadást tartott Auguste Villiers de l'Isle-Adam-ról, Edmond Picard beszélgetést vezetett Maurice Maeterlinckről, Émile Verhaerenről és Charles Van Lerberghe-ről.
1891 - Kiállítók: Georges Seurat, Camille Pissarro, Alfred Sisley és Jules Chéret. A dekoratív művészet első kiállítása poszterek és könyvillusztrációk formájában Walter Cranetől és Alfred William Finch első kerámia próbálkozásai, Paul Gauguin három vázája és szobra. Retrospektív Van Gogh-nak. A katalógusborítót George Lemmen tervezte.
Koncertek: 1. - César Franck emlékkoncert. 2. - Vincent d'Indy új művei, valamint Franck követők sarabjai - Bordes, Duparc, Béville, Chausson, Tiersot, Vidal és Camille Benoit. Fauré és Emmanuel Chabrier művek is szerepeltek. 3. - orosz szerzőkre összpontosult. Csajkovszkij, Borodin, Scserbacsov, Rimszkij-Korszakov és Kopjov művek voltak hallhatók.
1892 - kiállítók: Auguste Delaherche kerámiákat, Henry Van de Velde himzésterveket. A meghívott művészek között volt Maximilien Luce, Léo Gausson és Mary Cassatt. Georges Seurat retrospektívet rendeztek 18 festménnyel, beleértve a "Cirkusz"-t és a "Parádé"-t.
Koncertek: 1. - Paul Gilson "Tenger" c. darabjának első verzióját, Guillaume Lekeu Andromédáját, valamint Rimszkij-Korszakov, Alekszander Glazulov és Franz Servais darabokat adtak elő. 2. - Alexis de Castillon, César Franck, Charles Bordes, Louis de Serres és Emmanuel Chabrier művek. 3. - d'Indy D-dúr szvitje és Ernest Chausson koncertje csendült fel. További zenék Faurétól, Bordestól, Camille Chevillardtól és Albéric Magnardtól.
1893 - Kiállítók: még több tervezés - Alfred William Finch asztalt, Henry van de Velde drapériát, Alexandre Charpentier darabokat. Paul Verlaine vitatta meg a kortárs költészetet.
Koncertek: 1. - César Franck művek, Ernest Chausson "Poéme de l'amour et la mer"-jének bemutatója 2. - d'Indy, Castillon, Fauré, Chabrier és Bréville darabokat adtak elő. 3. - Charles Smulders, Paul Gilson, Dorsan van Reysschoot és Alexis de Castillon szerzeményeket mutatott be.
Tagok
[szerkesztés]Tizenegy alapító tag
- James Ensor 1860-1949 (tag 1893-ig)[1]
- Théo van Rysselberghe 1862-1926 (tag 1893-ig)[2]
- Fernand Khnopff 1858-1921 (tag 1893-ig)[1]
- Alfred William Finch[2]
- Frantz Charlet b 1862[2]
- Paul Du Bois[2]
- Charles Goethals c1853–85[2]
- Darío de Regoyos (Spanyol)[2]
- Willy Schlobach b 1864[2]
- Guillaume van Strydonck 1861–1937[2]
- Rodolphe Wytsman 1860–1927[2]
Kilenc meghívott tag
- Guillaume Vogels
- Achille Chainaye 1862–1915
- Jean Delvin 1853-1922[3]
- Jef Lambeaux[3]
- Périclès Pantazis (Görög) 1849-1884[3]
- Frans Simons 1855–1919
- Gustave Vanaise 1854–1902
- Piet Verhaert 1852–1908
- Théodore Verstraete 1850–1907
Tizenkettő későbbiekben meghívott tag
- Félicien Rops 1833-1898
- Georges Lemmen 1865-1916 (1888-tól)[4]
- George Minne 1866-1941
- Anna Boch 1848-1926 ( 1885-1893: az egyetlen női tag)[5]
- Henry van de Velde (1888-tól)[6]
- Guillaume Charlier
- Henry De Groux
- Robert Picard sz. 1870
- Jan Toorop (Holland)[7]
- Odilon Redon (Francia)
- Paul Signac (Francia)[1]
- Isidore Verheyden (1884-1888)[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Walther, Ingo F.. Masterpieces of Western Art. Taschen, 760. o. (2002). ISBN 978-3-8228-1825-1. Hozzáférés ideje: 2009. december 22.
- ↑ a b c d e f g h i Clement, Russell T.. Neo-impressionist painters. Greenwood Publishing Group, 396. o. (1999). ISBN 978-0-313-30382-1. Hozzáférés ideje: 2009. december 22.
- ↑ a b c State, Paul F.. Historical dictionary of Brussels. Scarecrow Press, 409. o. (2004. november 24.). ISBN 9780810850750. Hozzáférés ideje: 2009. december 22.
- ↑ Ploegaerts, Léon. L'œuvre architecturale de Henry van de Velde (french nyelven). Presses Université Laval, 462. o. (1987). ISBN 978-2-7637-7112-0. Hozzáférés ideje: 2009. december 23.
- ↑ a b Gaze, Delia. Dictionary of women artists, Volume 1. Taylor & Francis, 1512. o. (1997. november 24.). ISBN 9781884964213. Hozzáférés ideje: 2009. december 22.
- ↑ James, Kathleen. Bauhaus culture: from Weimar to the Cold War. University of Minnesota Press, 246. o. (2006. november 24.). ISBN 9780816646883. Hozzáférés ideje: 2009. december 22.[halott link]
- ↑ Frijhoff, Willem, Spies. Dutch Culture in a European Perspective, Marijke, Van Gorcum, 598. o. (2004. november 24.). ISBN 9789023239659. Hozzáférés ideje: 2009. december 22.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Les XX című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Octave Maus: L’Espagne des artistes (Brussels, 1887).
- Octave Maus: Souvenirs d’un Wagnériste: Le Théâtre de Bayreuth (Brussels, 1888).
- Octave Maus: Les Préludes: Impressions d’adolescence (Brussels, 1921).
- Madeleine Octave Maus: Trente années de l'lutte pour l'art, Librairie L'Oiseau bleau, Bruxelles 1926; reprinted by Éditions Lebeer Hossmann, Bruxelles 1980
Másodlagos források
- Autour de 1900: L'Art Belge (1884-1918). London: The Arts Council, 1965.
- BLOCK Jane, Les XX and Belgian Avant-Gardism 1868-1894, Studies in Fine Arts: The Avant garde, Ann Arbor: UMI Research press, 1984.
- Les XX, Bruxelles. Catalogue des dix expositions annuelles, Brussels: Centre international pour l'étude de XIXe siècle, 1981.
- STEVENS Mary Anne & HOOZEE Robert (eds.), Impressionism to Symbolism: The Belgian Avant-Garde 1880-1900, exhib. cat. London: Royal Academy of Arts, London 7 July - 2 October 1994.