Ugrás a tartalomhoz

Maximilien Luce

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maximilien Luce
Született1858. március 13.[1][2][3][4][5]
Párizs
Elhunyt

Párizs
Állampolgárságafrancia[8][9]
GyermekeiFrederic Luce
Foglalkozása
  • festőművész
  • litográfus
  • gravírozó
  • grafikusművész
Tisztségeelnök (1935–1941, Société des Artistes Indépendants)
IskoláiÉcole nationale supérieure des arts décoratifs
SírhelyeRolleboise
A Wikimédia Commons tartalmaz Maximilien Luce témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Maximilien-Jules-Constant Luce (Párizs, 1858. március 13. – Párizs, 1941. február 6.) francia impresszionista, posztimpresszionista festő, illusztrátor, vésnök és anarchista aktivista. Elsősorban tájképeiről ismert, de festett csendéleteket, elsősorban virágokkal, otthoni jeleneteket, portrékat, valamint gyárakat és munkásokat.

Pályafutása

[szerkesztés]

Luce munkáscsaládban született, apja Charles-Désiré Luce vasúti tisztviselő, anyja Louise-Joséphine Dunas volt. A család a Montparnasse negyedben élt. Luce 1864-ben kezdett iskolába járni, amelyet 1872-ben fejezett be, és Henri-Théophile Hildebrand fametsző tanonca lett. Három éven át dolgozott mellette, és közben esti rajzórákat vett. Ebben az időben kezdett el olajjal festeni. Családjával Párizs déli elővárosába, Montrouge-ba költöztek. Művészeti tanulmányait Diogène Maillard-nál folytatta a Gobelins tapétaüzemben.[10]

1876-tól Eugène Froment műhelyében dolgozott, ahol fametszeteket készített különböző kiadványokhoz, köztük a L'Illustration és a londoni The Graphic számára. További képzőművészeti tanulmányokba kezdett a l'Académie Suisse-ben és Carolus-Duran portréfestőnél. Froment műhelye révén megismerkedett Léo Gaussonnal és Émile-Gustave Cavallo-Péduzzival, és hárman együtt festettek impresszionista stílusú tájképeket Lagny-sur-Marne-nál.[10]

1879-től négy éven át szolgált a francia hadseregben, a bretagne-i Guingampban. A következő évben őrmesterré léptették elő, és baráti viszonyba került Alexandre Millerand későbbi köztársasági elnökkel. Carolus-Duran segítségével Párizsba helyezték át.[10]

Az új nyomdászati technológia, a cinkográfia megjelenése szinte teljesen kiszorította a fametszeteket. Mivel így lehetetlenné vált metszői állást találnia, 1883-tól teljes egészében a festésnek szentelte magát. 1884-ben Gausson és Cavallo-Péduzzi ismertette meg a Georges Seurat által kifejlesztett pointillizmussal, és ő is ebben a stílusban kezdett alkotni, célja a fény erőszakos hatásainak megragadása volt.[10]

1887-ben a Montmartre negyedbe, a párizsi képzőművészeti és bohém élet központjába költözött. Csatlakozott a független festők társaságához (Société des Artistes Indépendants), és részt vett a harmadik tavaszi tárlatukon, ahol Paul Signac megvette egyik alkotását, a Mosdást (La Toilette). Camille Pissarrót és Félix Fénéon kritikust lenyűgözte a fiatal festő hét bemutatott műve, és rajtuk kívül Luce megismerkedett Seurat-val és számos más alkotóval.[10]

Első önálló kiállítását Fénéon segítségével tartotta 1888 júliusában, amikor tíz képet mutatott be. 1889-ben hat képet állított ki Brüsszelben, az A XX-ak tárlatán. Három évvel később ismét részt vett a belgiumi kiállításon. Ugyanebben az évben Pissaróval Londonba utazott, majd Signac-kal Saint-Tropez-ban festett. 1893-ban Bretagne-ban dolgozott. A 20. század elején a neoimpresszionizmust háttérbe szorított az impresszionizmus művészetében. Ebben a stílusban készültek az első világháború frontjairól visszatérő sebesült katonákat ábrázoló képei is. 1915-1919 kivételével valamennyi független tárlaton kiállított 1887 és 1941 között. 1926-ban retrospektív tárlaton mutatta be az elmúlt harminc évben festett képeit.[10]

1909-ben megválasztották a Société des Artistes Indépendants alelnökének, 1935-ben elnökének, miután Signac meghalt, aki 1908 óta töltötte be a posztot. 1940-ben, miután a Vichy-kormány rendeletben tiltotta meg a zsidók részvételét a szervezetben, tiltakozásul lemondott tisztségéről.[10]

Alkotásai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Maximilien Luce (holland nyelven)
  3. ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ KulturNav (angol, bokmål norvég, svéd, finn, dán és észt nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ GeneaStar
  7. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  8. ↑ KulturNav (angol, bokmål norvég, svéd, finn, dán és észt nyelven), 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 25.)
  9. ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  10. ↑ a b c d e f g Artvee.com

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Maximilien_Luce&oldid=27718731”