5 cm Panzerabwehrkanone 38

5 cm Pa.K. 38 (L/60)
PaK 38
Gyártási adatok
Típus	páncéltörő löveg
Ország	Harmadik Birodalom
Tervező	Rheinmetall-Borsig
Gyártó	Rheinmetall-Borsig
Gyártási darabszám	9568 darab Harmadik Birodalom
Alkalmazás
Alkalmazás ideje	1940–1945
Háborús alkalmazás	Második világháború
Műszaki adatok
Űrméret	5 cm
Lőszer	osztott lőszer
Tömeg	1062 kg (szállításkor) t
Fegyver hossza	4,75 m, 4750 mm
Csőhossz	3 m, 3000 mm
Gyakorlati tűzgyorsaság	13 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség	550 - 1180 m/s
Max. lőtávolság	2650m (He löszer) m
Irányzék típusa	Z.F. 3×8°
Oldalirányzás	65°
Magassági irányzás	mínusz 8° plusz 27°

Az 5 cm Panzerabwehrkanone 38 (L/60) (rövidítve 5 cm PaK 38 (L/60), magyarul 5 cm-es páncéltörő löveg 38) egy német páncéltörő lövege volt amelyet a Rheinmetall-Borsig AG fejlesztett ki 1938-ban.

Története

1940-ben a 3,7 cm PaK 36 páncéltörő ágyú, amely a páncélok vastagságának növekedésével teljesen elavulttá vált ezért megérett a leváltásra. A Rheinmetall-Borsig AG mérnökei tudták a löveg korlátozott páncélátütő-képességét ezért 1937-ben hozzáláttak egy új páncéltörő ágyú kifejlesztésébe amelynek eredményeként 1938-ban megjelent az 5 cm KwK L60 Pak 38. A fegyvert 1939-ben kezdték el gyártani a német hadsereg számára de nem volt elég kiszállítási kapacitás ezért csak 1940 nyárának közepén kerültek ki az első példányok a csapatokhoz. 1941-re A Barbarossa hadművelet kezdetén ez lett a német Wehrmacht rendszeresített páncéltörő ágyúja. Amikor a németek szembekerültek a szovjet tankokkal a Pak 38-as volt az egyike azoknak a korai lövegeknek, amelyek alkalmasak voltak biztonságos távolságból átütni a T–34 45mm-es páncélzatát. A gyártás terén azonban a hadiipar nem tudta az igényeket kielégíteni hogy kitöltsék a frontvonal igényeit, ezért a csatatereken még egy ideig használtak francia Canon de 75 modéle 1897 75 mm-es ágyúkat is. Egyetlen fegyver ára 10 600 birodalmi márka volt (összehasonlításképpen a 2,8 cm schwere Panzerbüchse 41 páncéltörő ágyú 4520 birodalmi márkába került).

Technika

A Pak 38 egy jól megtervezett ágyú ívelt pajzzsal és acél keréktárcsákkal, amelynek érdekessége hogy telepítéskor leszedhették róla a kereket így kisebb lett a sziluettje és könnyebb volt elrejteni. Könnyű súlya miatt könnyen mobilizálható, általában 1 tonnás féllánctalpas járművek vontatták. A futómű torziós felfüggesztést kapott és szabványos nyomtávú volt. Az ágyúcsövet könnyű ötvözetekből gyártották és csőszájfékkel is ellátták a nagyobb tűzerő érdekében. Az ágyú tervezésekor figyelembe vették a kezelők igényeit ennek köszönhetően könnyen kezelhető lett. Ezen felül, a löveghez használni lehetett a Panzergranate 40 APCR lövedéket, amelyek volfrám-karbid maggal volt ellátva, így képes volt átütni a nehezebb KV–1 harckocsik páncélzatát is. A hozzá rendszeresített új típusú volfrám-üreges lőszert egy lefoglalt cseh páncéltörő lövedék mintájából készítették amely tökéletesen bevált. A sűrű volfrám lényege, hogy nagyobb a szakítószilárdsággal bír (még magas hőfokon is) mint az acél lövedék így vastagabb homogén páncélzatot is képes átégetni. Habár a löveg gyorsan elavulttá vált mivel a volfrámból egyre kevesebb volt ezért felváltották a normál lőszert használó erősebb típusok. Használhatóságát mi sem jelzi jobban hogy hadrendben tartották a Wehrmacht egységeinél egészen a háború végéig különösen az Atlanti-fal védelménél mint partvédelmi üteg. Utódjaként a 7,5 cm PaK 40 típusú löveg követte.

Változatok

A németek kísérleteztek azzal, hogy a löveget beépítik repülőkbe mint egy nehéz repülőgép fegyvert. Egyik változata a Messerschmitt Me 262 sugárhajtású vadászgép főfegyvere lett volna de a tervet végül elvetették. Később ugyanezt a fegyver egy földre telepített légvédelmi ágyúként akarták használni, de a háború vége felé az idő rövidsége miatt úgy tűnik, hogy egyet sem állítottak elő belőle. Számos lánctalpas modell köztük a híres Sd.Kfz. 234 azaz a Puma főfegyvere volt ahol kiválóan helytállt. Továbbá a brit hadsereg annyit szerzett belőle, hogy a háború után felújította és felhalmozta őket a későbbi konfliktusokhoz.

Alkalmazott lőszertípusok és páncéltörő tulajdonság

5 cm Pak 38 (L/60)

5 cm PaK 38	Panzergranate 39	Panzergranate 40 (Hartkern)	Stielgranate 42	Sprenggranate
Lövedék súly	2,25 kg	0,85 kg	13,5 kg	1,96 kg
Csőtorkolati sebesség	823 m/s	1198 m/s	160 m/s	549 m/s
Páncélátütés 30°-os becsapódási szög esetén
500 m távolságból	59 mm	72 mm	180 mm
1000 m távolságból	48 mm	38 mm
Páncélátütés 60°-os becsapódási szög esetén
100 m távolságból	73 mm	143 mm
250 m távolságból	67 mm	109 mm
500 m távolságból	61 mm	86 mm	180 mm
750 m távolságból	56 mm	69 mm
1000 m távolságból	50 mm	55 mm
1250 m távolságból	45 mm	44 mm
1500 m távolságból	40 mm
páncélátütés 90°-os becsapódási szög esetén
100 m távolságból	99 mm	165 mm
250 m távolságból	88 mm	141 mm
500 m távolságból	78 mm	120 mm	180 mm
750 m távolságból	69 mm	101 mm
1000 m távolságból	61 mm	84 mm
1250 m távolságból	53 mm	70 mm
1500 m távolságból	47 mm

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 5 cm Pak 38 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Gander, Terry and Chamberlain, Peter. Weapons of the Third Reich: An Encyclopedic Survey of All Small Arms, Artillery and Special Weapons of the German Land Forces 1939-1945. New York: Doubleday, 1979 ISBN 0-385-15090-3
• Hogg, Ian V. German Artillery of World War Two. 2nd corrected edition. Mechanicsville, PA: Stackpole Books, 1997 ISBN 1-85367-480-X

További információk

• Intelligence report on PaK 38 at Lonesentry.com
• Armor penetration table at Panzerworld

A Wikimédia Commons tartalmaz 5 cm Panzerabwehrkanone 38 témájú médiaállományokat.