2 cm Flugzeugabwehrkanone 30
 |
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
| 2 cm Fla.K. 30 | |
 | |
| FlaK 30 a londoni Imperial War Museumban | |
| Gyártási adatok | |
| Típus | légvédelmi gépágyú |
| Ország |  Harmadik Birodalom |
| Gyártó | Rheinmetall Mauser |
| Alkalmazás | |
| Alkalmazó ország | Harmadik Birodalom Finnország |
| Háborús alkalmazás | második világháború |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 2 cm |
| Lőszer | 20×138 mm B |
| Tömeg | 0,450 t |
| Fegyver hossza | 4080 mm |
| Csőhossz | 1300 mm |
| Elméleti tűzgyorsaság | 280-450 lövés/perc |
| Gyakorlati tűzgyorsaság | 120-180 lövés/perc |
| Csőtorkolati sebesség | 900 m/s |
| Hatásos lőtávolság | 2200 m |
| Oldalirányzás | 360° |
| Magassági irányzás | mínusz 12° plusz 90° |
A 2 cm Flugabwehrkanone 30 (rövidítve 2 cm Fla.K. 30 vagy 2 cm FlaK 30) egy német gyártmányú légvédelmi gépágyú volt, melyet különféle német alakulatok használtak a második világháború alatt. A típus nem csak a legelterjedtebb könnyű légvédelmi gépágyú volt, hanem a legnagyobb számban gyártott német tüzérségi eszköz is. A gépágyúnak többféle változata létezett, ezek közül a legjelentősebb a négycsövű Flakvierling 38 volt.
Fejlesztés
[szerkesztés]
A németek közvetlenül az első világháború befejezése után rendszeresítették a 2 cm FlaK 28 légvédelmi gépágyút, de a Versailles-i békeszerződés értelmében nem tarthattak hadrendben ilyen típusú fegyvert, így azokat Svájcnak értékesítették.
Az eredeti Flak 30 tervezetét a Solothurn ST–5-ből fejlesztették ki a Kriegsmarine számára, ekkor még 20 mm C/30 jelöléssel. A löveg a 20×138 mm-es Long Solothurn lőszert tüzelte, melyet az ST–5-höz fejlesztettek ki, és egyike volt a legerősebb 20 mm-es lövedékeknek.
A C/30 lövegcsöve 65 kaliberhosszúságú volt, tűzgyorsasága 120 lövedék/perc. A fegyvernek lőszeradagolási problámája volt, emellett gyakran be is ragadt. Ennek oka részben a kisméretű töltényár volt, amely csak 20 darab lövedéket tartalmazott, így a fegyvert gyakran kellett újratölteni. Ennek ellenére a C/30 lett az elsődleges hajófedélzeti légvédelmi gépágyú, amellyel többféle német hajót szereltek fel. A C/30-at emellett kísérleti jelleggel repülőgép fedélzeti fegyvernek is használták, nevezetesen a Heinkel He 112 repülőgépen, ami képes volt átütni a korabeli páncélautók és könnyű harckocsik páncélzatát is.
Ezután a Rheinmetall belefogott a C/30 gyártásába a hadsereg számára 2 cm FlaK 30 jelölés alatt. Alapjában véve megegyezett a C/30-cal, a legnagyobb különbség az állványban rejlett, ami kisebb lett. Harckésszé tételkor a gépágyút leszerelték a kétkerekes futóművéről, majd kurbli segítségével megemelték a talpjait. Eredményként egy háromszög alakú alapon állt a fegyver, amelyről bármely irányba tüzelhetett.
A tervezet fő hibája az alacsony tűzgyorsaság volt, mivel a 120 lövés/perces tűzgyorsaság nem volt kielégítő egy 20 mm-es fegyverhez képest. Emiatt a Rheinmetall kifejlesztette a 2 cm FlaK 38 gépágyút, amely alapjában véve megegyezett az alap típussal, de tűzgyorsasága már 220 lövés/percre növekedett, összsúlya pedig 420 kilogrammra csökkent. A FlaK 38-ast 1939-ben rendszeresítették a hadseregnél, illetve a Kriegsmarine-nál C/38 jelöléssel.
Annak érdekében, hogy az ejtőernyős és hegyi alakulatoknak légvédelmi képességet biztosítsanak, megbízták a Mausert, hogy fejlessze ki a FlaK 38 könnyű súlyú változatát, melyet 2 cm Gebirgsflak 38 (2 cm GebFlak 38) néven rendszeresítettek. A fegyver egyik tulajdonsága a drasztikusan leegyszerűsített állványa, amely lényegében egy háromlábú állvány volt, amely a föld felé emelte a gépágyút, illetve emellett lehetővé tette az egyenetlen talajon történő felállítást is. Ezek a változtatások 276 kilogrammra csökkentették a fegyver súlyát. Az új gépágyú gyártása 1941-ben kezdődött, majd 1942-ben került rendszeresítésre.
Lőszer
[szerkesztés]A 20×138 mm B lőszer széles választékát fejlesztették ki és alkalmazták a 2 cm FlaK lövegekhez; ezek közül a legfontosabbakat az alább lévő táblázat sorolja fel. Más lőszertípusok és léteztek, ideértve a számos gyakorló lövedéket (Übung vagy Üb. jelöléssel), és néhány páncéltörő típust. Ebben a kaliberben létezett nagy csőtorkolati sebességgel rendelkező volfrám-karbid magvas PzGr 40 lövedék is.
| Német jelölés | Amerikai rövidítés | Töltény súlya [g] | Robbanótöltet | Csőtorkolati sebesség [m/s] | Leírás |
|---|---|---|---|---|---|
| Sprenggranatpatrone L'spur mit Zerleger | HE–T | 115 | 6,0 g HE (nitropenta) | ? | Orrgyújtós nyomjelző lövedék, önmegsemmisítés 5,5 másodperc után (2000 méteres távolságban) a nyomjelző végiégése után. |
| Sprenggranatpatrone L'spur mit Zerleger | HE–T | 120 | 6,6 g HE (nitropenta) | ? | Nagy robbanóerejű nyomjelző lövedék orrgyújtóval. Önmegsemmisítés nagyjából 2000 méteres távolságban a nyomjelző kiégése után. |
| Brandsprenggranatpatrone L'spur mit Zerleger | HEI–T | 120 | 2,4 g HE (RDX+wax) + 4,1 g gyújtó (Zn) | ? | Orrgyújtós nyomjelző lövedék (5 másodperces égéssel), önmegsemmisítéssel |
| Brandsprenggranatpatrone mit Zerleger | HEI | 120 | 22 g összesen (HE és gyújtó) | ? | Orrgyújtós, nyomjelző nincs, önmegsemmisítő. A nyomjelző hiánya lehetővé teszi a nagy mennyiségű gyúlékony anyag alkalmazását. |
| Panzergranatpatrone L'spur mit Zerleger | APHE–T | 146 | ? | ? | Nyomjelző lövedék, önmegsemmisítés két másodperc után, a nyomjelző végigégésével (1000 méteres távolságban). |
| Panzerbrandgranatpatrone (Phosphor) L'spur ohne Zerleger | API–T | 148 | 3,0 g gyújtó (WP) | ? | Nyomjelző löveédk, gyújtó és önmegsemmisítő funkció nélkül. |
| Panzersprenggranatpatrone L'spur mit Zerleger (Kriegsmarine) | APHE–T | 121 | 3,6 g HE | ? | Önmegsemmisítés 4,5 másodperc után (1800 méteres távolságban) a nyomjelző kiégése után. |
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 2 cm Flak 30/38/Flakvierling című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Gander, Terry, Chamberlain, Peter. Weapons of the Third Reich: An Encyclopedic Survey of All Small Arms, Artillery and Special Weapons of the German Land Forces 1939-1945. New York: Doubleday (1979). ISBN 0-385-15090-3
- Hogg, Ian V. German Artillery of World War Two, 2nd corrected edition, Mechanicsville, PA: Stackpole Books (1997). ISBN 1-85367-480-X
További információk
[szerkesztés]
- tarrif.net
- 2 cm Flak 38: A.A./A.T. Gun Archiválva 2012. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
