44M Tas
| 44M Tas | |
| Fejlesztő ország | Magyar Királyság |
| Gyártó | Weiss Manfréd Acél- és Fémművek |
| Gyártási darabszám | 1 |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 5 |
| Hosszúság | 9,20 m |
| Szélesség | 3,50 m |
| Magasság | 2,70 m |
| Tömeg | 38 t |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 20–120 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 43 M típusú 75 mm-es harckocsiágyú |
| Másodlagos fegyverzet | 2 db 34/40A M típusú 8 mm-es géppuska |
| Műszaki adatok | |
| Motor | 2 db Weiss Manfréd V–8H 8 hengeres benzinmotor |
| Teljesítmény | 2 × 194 kW (260 LE) |
| Felfüggesztés | laprugós, 2 × 3 görgőpár |
| Sebesség | 45 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 10,3 kW/t |
| Hatótávolság | kb. 200 (becslés) km |
A 44M Tas a Weiss Manfréd Művekben kifejlesztett magyar nehéz harckocsi. 1944-ben egy bombázás során a prototípus már elkészült darabjai megsemmisültek, a fejlesztési programot a nyersanyaghiány miatt teljesen feladták.
Története
[szerkesztés]A magyar hadvezetés 1943 tavaszán döntött egy 75 mm-es löveggel felszerelt nehézharckocsi beszerzéséről. Erre azért került sor, mert a Magyar Királyi Honvédség páncélosai alulmaradtak a szovjet Vörös Hadsereg közepes (T–34) és nehéz (KV–1) harckocsijaival szemben, melyek 76,2 mm-es lövegükkel lényegesen hatékonyabbnak bizonyultak a gyenge fegyverzetű és vékony páncélzatú magyar harckocsiknál.
A Tas harckocsi fejlesztési munkálatait a Weiss Manfréd gyár mérnökei végezték. A munka során a német PzKpfw III futóművét vették alapul, mely a felázott talajon is kiválóan működött. A meghajtási rendszer alapjául a modern harckocsitípusok esetében alkalmazott megoldást választották. A motor a Tas mellső lánckerekeit hajtotta, ez jobb terepjáró képességet és könnyebb karbantarthatóságot eredményezett. A felépítményt a korabeli magyar harckocsikkal ellentétben nem függőleges, hanem döntött lemezekből állították össze, és nem szegecselést, hanem hegesztett kötéseket alkalmaztak. A legnagyobb problémát a megfelelő motor és fegyverzet kiválasztása jelentette. Nem állt rendelkezésre ugyanis a 38 tonnás harckocsinak megfelelő mozgékonyságot biztosító nagy teljesítményű motor. Ezért a Turán harckocsiknál alkalmazott motorból két darabot építettek be. A harckocsi így műúton elérte a 45 km/h-s sebességet. Fő fegyverzetként a fejlesztés alatt álló 43M harckocsiágyút szerelték a prototípusba, abban reménykedtek, hogy a sorozatgyártású változatokba már Panther típusú harckocsikon is alkalmazott német KwK 42 L/70 ágyút építhetik be.
1944 nyarára a Weiss Manfréd Művek elkészítette a harckocsi darabjait, és a csepeli üzemben megkezdődött a prototípus összeszerelése. 1944. július 27-én szövetséges légitámadás érte a gyárat, és az üzemcsarnokkal együtt a félkész jármű is megsemmisült. A prototípus helyreállítására az elszenvedett károk és a fokozódó nyersanyaghiány miatt már nem adódott lehetőség.
Források
[szerkesztés]- Bonhardt Attila, Sárhidai Gyula, Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete, Bp., Zrínyi Kiadó, ISBN 963-327-182-7
