Ugrás a tartalomhoz

Magyar Királyi Honvédség (1922–1945)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A „Magyar Királyi Honvédség” lehetséges további jelentéseiről lásd: Magyar Királyi Honvédség (egyértelműsítő lap).
Magyar Nemzeti Hadsereg
(1919–1920)
Magyar Királyi Nemzeti Hadsereg
(1920–1922)
Magyar Királyi Honvédség
(1922–1945)
A Magyar Királyi Honvédség zászlaja
A Magyar Királyi Honvédség zászlaja
Dátum1919. június 6. – 1945. május 8.
Ország Magyar Köztársaság
Magyar Királyság
Típusfegyveres erők
FeladatA Magyar Királyság szuverenitásának és területi épségének védelme.
Méret35 000 fő (1921)[1]
kb. 84 000 fő (1938)
kb. 550 000 fő (mozgósított) (1941)
kb. 1 000 000 fő (1944)
Diszlokáció Budapest
Legfőbb hadúr
Horthy Miklós
(1919–44)
Szálasi Ferenc
(1944–45)
Főparancsnok
Nagy Pál
(1922–25)
Janky Kocsárd
(1925-30)
Sónyi Hugó
(1936–40)
Vezérkari főnök
Janky Kocsárd
(1922–30)
Kárpáthy Kamilló
(1930–35)
Somkuthy József
(1935–36)
Rátz Jenő
(1936–1938)
Keresztes-Fischer Lajos
(1938)
Werth Henrik
(1938–1941)
Szombathelyi Ferenc
(1941–1944)
Vörös János
(1944)
Beregfy Károly
(1944)
Kultúra és történelem
BecenévMKH
Mottó"A Királyért és Hazáért"
Háborús részvételmagyar–szlovák kis háború
Kárpátalja visszafoglalása
második világháború
Évfordulókjúnius 28.

A Magyar Királyi Honvédség (rövidítve m. kir. honvédség) a 20. századi Magyar Királyság szuverenitásáért felelős állami fegyveres erő volt a trianoni békeszerződés és a második világháború végén elszenvedett vereség közötti időszakban.

Története

[szerkesztés]
Bővebben: A Magyar Honvédség a második világháborúban
A tábornoki kar 1944-ben

Elődje a Tanácsköztársaság bukását megelőzően 1919. június 6-án elrendelt és rá három nappal felállított Nemzeti Hadsereg, melyet a Forradalmi Kormányzótanács augusztus 1-jei lemondása után megszűnt Vörös Hadsereg mellett, helyett fokozatosan szerveztek át az ország egyedüli haderejévé.

A Nemzetgyűlés 1920. március 1-jén Horthy Miklóst választotta kormányzóvá. Felhatalmazták a kormányzót, hogy közvetlenül fenyegető veszély esetén a nemzetgyűlés utólagos hozzájárulása mellett elrendelheti a hadseregnek az ország határán kívüli alkalmazását. Megkezdődtek a munkálatok a Nemzeti Hadseregből kialakuló Magyar Királyi Honvédség szervezeti ügykörének tisztázására, feladati megfogalmazására. Április 1-jén a fővezérség megszűnt, a hadsereg vezetését a Honvéd Vezérkar vette át.

A trianoni békeszerződést követő diplomáciai huzavonákkal és a lefegyverzési program halogatása eredményeként 1922. január 4-től[2] felállításra került az ország védelmére hivatott, önkéntesekből álló Magyar Királyi Honvédség, melyről az 1921. évi XLIX. törvénycikk rendelkezett.[3] Tisztképző intézménye a Ludovika Akadémia lett.

A békeszerződés katonai rendelkezései alapvetően biztosították a kisantant államok teljes katonai fölényét. Csak olyan hadsereg fenntartását engedélyezték Magyarországnak, mely nemcsak támadó hadműveletekre alkalmatlan, de az ország minimális védelmét sem volt képes ellátni. A békeokmány megszüntette az általános hadkötelezettséget,[4] és csak önkéntes belépés és hadkiegészítés alapján álló, 35 ezer főt – ebből 1750 tiszt – meg nem haladó létszámú hadsereget engedélyezett. Ez a hadsereg csak a belső rend fenntartására és határrendőri szolgálatra volt hivatott. A szerződés megtiltotta minden, a háború előkészítésére és vezetésére hivatott szerv (vezérkar) létrehozását és fenntartását, ezzel kapcsolatos intézkedések megtételét. A szerződésben foglaltak betartását a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság ellenőrizte. A gazdasági helyzet sem tette lehetővé a hadsereg fejlesztését. 1927. december 23-án viszont határozat született a hadsereg három lépcsős fejlesztéséről. Az 1929–33-as nagy gazdasági világválság a fejlesztések megtorpanását okozta.

A bécsi döntések révén visszacsatolt területek, melyek ismét a magyar haderő fennhatósága alá kerültek

1938-ra a tengelyhatalmak erősödésével Magyarország számára lehetőséget nyílt a fegyverkezési egyenjogúságra (bledi egyezmény). Horthy a magyar területi revízió politikáját támogató két országgal, először a fasiszta Olaszországgal, majd a legfontosabb gazdasági partner náci Németországgal kereste az együttműködést. Az első, majd a második bécsi döntés értelmében újdonsült haderejével az engedélyezett területet bírtokba vette. Ebből kifolyólag a szintén új államként megjelentő Szlovákiával rövid katonai konfliktusba keveredett.

Bővebben: Magyar–szlovák kis háború

A szomszédos országokkal szembeni folyamatos fegyverkezési lépéshátrányt az 1938-as győri program volt hivatott csökkenteni, de azt a nagyarányú beszerzések ellenére a második világháborúba történt belépésig nem sikerült maradéktalanul ledolgozni. A kiképzésében korszerű, de eszközállományában alapvetően elavult haderő a háború során többszöri átszervezés ellenére is csak nehezen tudott megfelelni az ország vezetése katonai törekvéseinek. A német megszállás és a szovjet túlerő végül megpecsételte a haderő sorsát, mely 1945 áprilisára gyakorlatilag megszűnt létezni. Egészében véve a Magyar Királyi Honvédséget a túlzott mennyiségi fejlesztés és a gyenge technikai felszereltség jellemezte, mely utóbbi megközelítőleg sem állt arányban a katonapolitikai célkitűzésekkel.[5]

A gyengén felszerelt magyar csapatok hatalmas emberáldozatot hoztak a keleti fronton, majd 1943 januárjában a Magyar 2. hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett a Don folyó partján. A II. világháborúnak Magyarországon a harcok folyamán mintegy félmillió polgári és katonai áldozata volt (a II. vh-ban közel 1 millió magyar halt meg a holokauszt áldozataival együtt).

A királyi honvédség megmaradt személyi és technikai állományából újraszervezett demokratikus szervezet, a Magyar Honvédség 1948-ban állt fel az 1947-es párizsi békeszerződés ratifikálása után, majd három évvel később, 1951-től nevet változtatva és immár szovjet mintára újjászervezve és -fegyverezve Magyar Néphadseregként látta el a korábbi feladatot. Ez a szervezet többszöri átszervezéssel 1990-ig megmaradt, majd ismét Magyar Honvédség névvel napjainkban is aktív.

A Magyar Királyi Honvédség hadrendje 1941. április elején

[szerkesztés]
  • M. kir. Honvédelmi Miniszter: vitéz dálnokfalvi Bartha Károly szkv. (szolgálaton kívüli) vezérezredes[6]
    • Szárnysegéd: ilenczfalvi Sárkány Jenő vk. (vezérkari) ezredes
    • Elnökség: v. ebesfalvi Lengyel Béla vk. ezredes
    • Elnöki osztály: Perlaky Mihály alezredes
    • A Honv. Miniszter helyettese: bobai Győrffy-Bengyel Sándor altábornagy
    • Földi főcsoportfőnök: Schindler Szilárd altábornagy
    • I. csoportfőnök: v. Náday István altábornagy (8 osztállyal)
    • III. csoportfőnök: Ruszkiczay-Rüdiger Imre vezérőrnagy (6 osztállyal)
    • Légügyi csoportfőnök: v. Littay András vezérezredes (5 osztállyal)
    • A m. kir. Honvédvezérkar főnöke: Werth Henrik vezérezredes (8 osztállyal)
    • Szárnysegéd: Hardy Kálmán vk. ezredes
    • Hadműveleti csoportfőnök: v. László Dezső vk. ezredes (5 osztállyal)
    • Kiképzési csoportfőnök: v. Horváth Sándor vezérőrnagy (3 osztállyal)
    • A katonai kabinetiroda főnöke és főhadsegéd: v. Keresztes-Fisher Lajos vezérezredes
    • A kabinetiroda főnökének helyettese: sárbogárdi Mészöly Elek vk. alezredes
    • 1. szárnysegéd: v. békei Koós Miklós vezérőrnagy
    • A testőrség parancsnoka: v. csiktaplóczai Náray Antal ezredes
    • A legfelsőbb Honv. Tanács vezértitkára: v. náray Náray Antal vk. ezredes

A három hadsereg

[szerkesztés]

1940. március 1-jén a hadrendben 3 hadsereg-parancsnokság került felállításra:

  • 1. Szolnok (később Kolozsvár): a debreceni VI., a kassai VIII. és a kolozsvári IX. hadtestből,
  • 2. Budapest: a budapesti I., a székesfehérvári II. és a miskolci VII. hadtestből,
  • 3. Pécs: a szombathelyi III., a pécsi IV. és a szegedi V. hadtestből.

Az egyes hadseregek hadrendjét lásd a hadseregek szócikkeiben: 1. magyar hadsereg; Magyar 2. hadsereg; 3. magyar hadsereg.

A megalakult három hadsereg egyike sem került eredeti szervezetében bevetésre. A megalakult hadtestekben a rövid idő alatt nem sikerült jelentős mennyiségi fejlesztést végrehajtani, ezért megmaradt a két gyalogezredes kialakítás. Ezt a formációt 1942. február 12-től kis átalakítással könnyű hadosztálynak (rövidítve: k. ho.) keresztelték. Az állományukba olyan ezredközvetlen alosztályok is bekerültek, amelyek eddig a gyalogdandárok hadrendjében nem szerepeltek, nevezetesen: egy-egy kerékpáros- és huszárszakasz, illetve egy kísérő könnyűágyús üteg.

A vezérkar, illetve a Honvédelmi Minisztérium közvetlen alárendeltségébe tartoztak ekkor még a következő szervezeti egységek:

Gyorshadtest (Budapest)

[szerkesztés]

Parancsnok: v. dálnoki Miklós Béla vezérőrnagy

  • Vezérkari főnök: Zsedényi Zoltán vk. alezredes
  • Tüzérségi pk.: Ternegg Kálmán vezérőrnagy
    • 1. gépkocsizó dandár (Budapest): v. Major Jenő vezérőrnagy
    • 2. gépkocsizó dandár (Munkács): v. Vörös János vk. ezredes
    • 1. lovasdandár (Nyíregyháza): v. Vattay Antal vk. ezredes
    • 2. lovasdandár (Kecskemét): dálnoki Veress Lajos vezérőrnagy
    • 441. hegyidandár (Máramarossziget): Felkl Jenő vezérőrnagy

Légierők

[szerkesztés]

Főparancsnoka: v. Kenese Waldemár altábornagy

  • Vezérkari főnök: v. Vörös Géza vk. ezredes
  • A Légierők főparancsnokához beosztott tábornok: v. Justy Emil vezérőrnagy; Bisza Ferenc ezredes
    • 1. repülődandár (Budapest): v. Bánfalvy István vk. ezredes;
    • Vezérkari főnök: András Sándor vk. alezredes
    • 1. vadászrepülő-ezred (Mátyásföld): Schwanger János alezredes
    • 2. vadászrepülő-ezred (Kecskemét): Eperjesy József alezredes
    • 3. bombázó-ezred (Tapolca): v. ippi és érkeserüi Fráter Tibor alezredes
    • 4. bombázó-ezred (Szombathely): ditrói Orosz Béla alezredes
    • 5. közelfelderítő-ezred ( ? ): Csicsery Gyula alezredes
    • 1. önálló távolfelderítő osztály (Kecskemét): Keksz Edgár alezredes
    • 1. ejtőernyős zászlóalj (Pápa): Bertalan Árpád őrnagy

A Fővezérség alá tartoztak még közvetlenül számos tüzérosztály, vasútépítő, híradó ezredek, hidász, vegyiharc zászlóaljak, folyamerő dandár, a fényszóró iskola, továbbá Budapest főváros katonai parancsnoksága, valamint a katonai tanintézetek és egyéb katonai intézmények.

Főparancsnokok

[szerkesztés]
Honvéd Vezérkar főnökök (HVKF)

A Királyi Honvédséget szabályozó fontosabb jogszabályok

[szerkesztés]
Honvédelmi törvények
  • 1921. évi XLIX. törvénycikk a m. kir. honvédségről
  • 1939. évi II. törvénycikk a honvédelemről
    • 1942. évi XIV. törvénycikk a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk, valamint az 1914–1918. évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről szóló 1938. évi IV. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről
A szervezet állományának jogállásairól
  • Lásd az 1942. évi XIV. tv-t (zsidók esetében 3–5. §-ok)
A sorkatonai szolgálatról
A szervezet létszámáról

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Lásd az 1921. évi XLIX. törvénycikk 2. §. Ezt a 35 ezer főt a trianoni szerződésről szóló 1921. évi XXXIII. törvénycikk 104. Cikke alapján állapították meg. Megoszlásáról az 1921. évi XLIX. tv.cikk módosításáról szóló 1922. évi III. törvénycikk rendelkezik: „1750 fő tiszt, 2334 fő altiszt és 30 916 fő legénység. A m. kir. honvédségi Ludovika Akadémia hallgatói a m. kir. honvédség legénységi létszámában számítanak”.
  2. ↑ A dátumot a Magyarország a XX. században és A Hazáért 167. o. említi.
  3. ↑ A törvénycikk szövegét lásd az 1000ev.hu Archiválva 2014. január 13-i dátummal a Wayback Machine-ben oldalon.
  4. ↑ Lásd xy. törvénycikk ?. §
  5. ↑ Hadlex II. 865–866. o.
  6. ↑ https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/a-delvideki-hadmuvelet-1941-aprilis-874/a-magyar-kiralyi-honvedseg-hadrendje-1941-aprilis-elejen-991/

Források

[szerkesztés]
Könyvek, monográfiák
Folyóiratcikkek
  • A Haditechnika c. folyóirat cikkei:
    • Dr. Zakariás Zoltán: Honvéd vasútépítők. A Magyar Királyi Honvédség vasútépítő csapatának története. Haditechnika 1997/2, 5.
    • Dr. Kovács Vilmos: A trianoni békediktátum hatása a magyar hadiiparra. In: Haditechnika 1999/4, 8–14.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyar_Királyi_Honvédség_(1922–1945)&oldid=26800884”