44M Zrínyi
44M Zrínyi rohamágyú | |
Fejlesztő ország | Magyarország |
Gyártó | Weiss Manfréd Acél- és Fémművek |
Gyártási darabszám | 1 |
Általános tulajdonságok | |
Személyzet | 4 |
Hosszúság | 7,6 m |
Szélesség | 2,9 m |
Magasság | 1,90 m |
Tömeg | 22,0 t |
Páncélzat és fegyverzet | |
Páncélzat | 13 mm - 100 mm |
Elsődleges fegyverzet | 43M 75 mm L/55 harckocsiágyú |
Műszaki adatok | |
Motor | Weiss Manfréd V–8H benzinmotor |
Teljesítmény | 191 kW (260 LE) |
Felfüggesztés | laprugó |
Sebesség | 40 km/h |
Fajlagos teljesítmény | 11,8 LE/t |
Hatótávolság | 220 km |
A 44M Zrínyi második világháborús magyar rohamágyú, a Magyar Királyi Honvédség számára Magyarországon kifejlesztve. Sorozatgyártására a nyersanyaghiány miatt nem került sor. Zrínyi 75 vagy Zrínyi I néven is ismert.
Története
[szerkesztés]1942-ben a Magyar Királyi Honvédség vezetői felismerték a németek által gyártott Stug III-as rohamlöveg előnyeit a gyalogság támogatására ezért elhatározták egy rohamlöveg-család kifejlesztését. Két változatot rendeltek a meglévő Turán harckocsi alvázának felhasználásával, az egyik a 105 mm-es 40M tarackkal szerelt 42M Zrínyi II rohamtarack és a 75 mm-es hosszú csövű harckocsi ágyúval szerelt 44M Zrínyi I. páncélvadász. A sikeres próbák után a 105 mm-es tarackágyúval felszerelt Zrínyi II változatát 1943 tavaszán kezdték el gyártani, amelyből 1944-ig 60-66 darab került a csapatokhoz. A Zrínyi I páncélvadászból pedig csak a prototípus épült meg. 1944 júniusában Kelet-Galíciában vetették be először a Zrínyi II-t ahol jól teljesített, a jelentések szerint 105 mm-es tarack szinte mindent megsemmisített, hatalmas veszteséget okozva az ellenségnek. Nagy sikereket ért el a harckocsikkal támadó gyalogság felmorzsolásában. Azonban a tankok ellen nem volt elég a löveg páncélátütő képessége amely a páncélos rövid csövéből adódó kis kezdősebesség miatt volt. A személyzet megbízható, jól kezelhető típusnak tartotta.
További sorsa
[szerkesztés]Egyéb adatok
[szerkesztés]Ezt a rohamlöveget gyártották 105 mm űrméretű tarackkal is Zrínyi II. néven.
Források
[szerkesztés]Bibliográfia
[szerkesztés]- Bonhardt Attila–Sárhidai Gyula–Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete, Bp., Zrínyi Kiadó, pp. 98–99
- A Haditechnika c. folyóirat
Külső hivatkozások
[szerkesztés]