3 Juno

	3 Juno
	Felfedezése
Felfedező	Karl Ludwig Harding
Felfedezés ideje	1804. szeptember 1.
Felfedezés helye	Lilienthal Observatory
Névadó	Iuno Regina
Ideiglenes név	A804 RA
Kisbolygókategória	Main belt (Juno clump)
	Pályaadatok
Epocha	September 13, 2023
Aphélium távolsága	502,276 Gm (3,358 CsE)
Perihélium távolsága	296,03 Gm (1,979 CsE)
Fél nagytengely	399,155 Gm (2,668 CsE)
Pálya excentricitása	0,2583
Orbitális periódus	1591,93 d (4,36 a)
Átl. pályamenti sebesség	17,93 km/s
Közepes anomália	7,879°
Inklináció	12,971°
Felszálló csomó hossza	170,125°
Perihélium szöge	247,839°
Központi égitest	Nap
	Fizikai tulajdonságok
Méret	290×240×190 km
Átlagos átmérő	233,92 km; 246,596 km;
Tömeg	3,0×1019 kg
Átlagos sűrűség	3,4 g/cm³
Felszíni gravitáció	0,12 m/s²
Szökési sebesség	0,18 km/s
Forgási periódus	0,3004 d
Albedó	0,238 (mértani)
Felszíni hőmérséklet	~163 K; max: 301 K (+28° C)
Látszólagos fényesség	7,5-től 11,55-ig
Abszolút fényesség	5,33
Látszólagos méret	0,30"-től 0,07"-ig
	A Wikimédia Commons tartalmaz 3 Juno témájú médiaállományokat.
	JPL; MPC; WL entity;
	Sablon • Wikidata • Segítség

A 3 Juno (a latin Iūno szóból), a harmadjára felfedezett kisbolygó, amely egyike a legnagyobbaknak a kisbolygóövben, és a második legnehezebb az S-típusúak között. 1804. szeptember 1-jén fedezte fel Karl L. Harding német csillagász, majd Juno római istennő után nevezte el.

Tulajdonságok

Juno a legnagyobb kisbolygók egyike, az egész kisbolygóöv tömegének körülbelül 1,0%-át adja. Méret szerint tizedik a sorban. A 15 Eunomiával verseng a legnagyobb S-típusú kőzetes kisbolygó címért, habár a legújabb számítások a második helyre sorolják.

Az átlagos S típusúakkal ellentétben szokatlanul sok fényt ver vissza, ami arra utal, hogy felszínének eltérő tulajdonságai vannak. Ez megmagyarázhatja rendkívül magas látszólagos fényességét egy olyan kicsi testnek, amely nincs az öv belső határánál. Akár +7,5-es is lehet kedvező oppozícióban, amely fényesebb a Neptunusznál és a Titánnál, így arra is fény derül, hogy miért fedezték fel hamarabb néhány nagyobb aszteroidánál (például a Hygieanél, a Europánál, a Davidánál, vagy az Interamniánál). A legtöbb oppozíciónál csupán +8,7-es magnitúdót ér el, így csak távcsővel látható.

A Junót korábban bolygónak hitték a Ceresszel, a Pallasszal, és a Vestával együtt. Később kisbolygóként osztályozták, miután három újabbat fedeztek fel. A Juno kicsi mérete és szabálytalan alakja miatt nem kaphatott törpebolygó státuszt a Nemzetközi Csillagászati Uniótól 2006-ban.

Jegyzetek

Yeomans, Donald K.: Horizons system (angol nyelven). NASA JPL. (Hozzáférés: 2007. március 20.)

↑ JPL Small-Body Database
↑ Pitjeva, E. V. (2005). „High-Precision Ephemerides of Planets—EPM and Determination of Some Astronomical Constants” (PDF). Solar System Research 39 (3), 176. o. [2012. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/s11208-005-0033-2. (Hozzáférés: 2007. december 24.)
↑ Pitjeva, E. V. (2004). „Estimations of masses of the largest asteroids and the main asteroid belt from ranging to planets, Mars orbiters and landers”. 35th COSPAR Scientific Assembly. Held 18 - 25 July 2004, in Paris, France: 2014.
↑ Harris, A. W.; Warner, B.D.; Pravec, P.; Eds.: Asteroid Lightcurve Derived Data. EAR-A-5-DDR-DERIVED-LIGHTCURVE-V8.0.. NASA Planetary Data System, 2006 (Hozzáférés: 2007. március 15.)
↑ ^a ^b Davis, D. R.; Neese, C., Eds.: Asteroid Albedos. EAR-A-5-DDR-ALBEDOS-V1.1.. NASA Planetary Data System, 2002 (Hozzáférés: 2007. február 18.)
↑ Lim, Lucy F., McConnochie, Timothy H.; Bell, James F.; Hayward, Thomas L. (2005). „Thermal infrared (8-13 µm) spectra of 29 asteroids: the Cornell Mid-Infrared Asteroid Spectroscopy (MIDAS) Survey”. Icarus 173 (2), 385-408. o. DOI:10.1016/j.icarus.2004.08.005.
↑ Donald H. Menzel and Jay M. Pasachoff. A Field Guide to the Stars and Planets, 2nd edition, Boston, MA: Houghton Mifflin, p. 391. o. (1983). ISBN 0-395-34835-8

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz 3 Juno témájú médiaállományokat.

Képek négy szögből, készültek a Wilson-hegyi Obszervatóriumban
NASA Planetary Data System: kisbolygók adatai
A 3 Juno alakjának modellje a fénygörbéje alapján Archiválva 2008. február 16-i dátummal a Wayback Machine-ben

Csillagászatportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[a197535ac1f3c8310ea5304904884ffec04376ab-1] JPL Small-Body Database

[Pitjeva05-2] Pitjeva, E. V. (2005). „High-Precision Ephemerides of Planets—EPM and Determination of Some Astronomical Constants” (PDF). Solar System Research 39 (3), 176. o. [2012. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/s11208-005-0033-2. (Hozzáférés: 2007. december 24.)

[Pitjeva04-3] Pitjeva, E. V. (2004). „Estimations of masses of the largest asteroids and the main asteroid belt from ranging to planets, Mars orbiters and landers”. 35th COSPAR Scientific Assembly. Held 18 - 25 July 2004, in Paris, France: 2014.

[lc-4] Harris, A. W.; Warner, B.D.; Pravec, P.; Eds.: Asteroid Lightcurve Derived Data. EAR-A-5-DDR-DERIVED-LIGHTCURVE-V8.0.. NASA Planetary Data System, 2006 (Hozzáférés: 2007. március 15.)

[iras-5] Davis, D. R.; Neese, C., Eds.: Asteroid Albedos. EAR-A-5-DDR-ALBEDOS-V1.1.. NASA Planetary Data System, 2002 (Hozzáférés: 2007. február 18.)

[lim2005-6] Lim, Lucy F., McConnochie, Timothy H.; Bell, James F.; Hayward, Thomas L. (2005). „Thermal infrared (8-13 µm) spectra of 29 asteroids: the Cornell Mid-Infrared Asteroid Spectroscopy (MIDAS) Survey”. Icarus 173 (2), 385-408. o. DOI:10.1016/j.icarus.2004.08.005.

[Pasachoff1983-7] Donald H. Menzel and Jay M. Pasachoff. A Field Guide to the Stars and Planets, 2nd edition, Boston, MA: Houghton Mifflin, p. 391. o. (1983). ISBN 0-395-34835-8

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

3 Juno

Felfedezése
Felfedező	Karl Ludwig Harding
Felfedezés ideje	1804. szeptember 1.
Felfedezés helye	Lilienthal Observatory^[1]
Névadó	Iuno Regina
Ideiglenes név	A804 RA
Kisbolygókategória	Main belt (Juno clump)
Pályaadatok
Epocha	September 13, 2023
Aphélium távolsága	502,276 Gm (3,358 CsE)
Perihélium távolsága	296,03 Gm (1,979 CsE)
Fél nagytengely	399,155 G m (2,668 CsE)
Pálya excentricitása	0,2583
Orbitális periódus	1591,93 d (4,36 a)
Átl. pályamenti sebesség	17,93 km/s
Közepes anomália	7,879°
Inklináció	12,971°
Felszálló csomó hossza	170,125°
Perihélium szöge	247,839°
Központi égitest	Nap
Fizikai tulajdonságok
Méret	290×240×190 km
Átlagos átmérő	233,92 km 246,596 km
Tömeg	3,0×10¹⁹ kg^[2]^[3]
Átlagos sűrűség	3,4 g/cm³
Felszíni gravitáció	0,12 m/s²
Szökési sebesség	0,18 km/s
Forgási periódus	0,3004 d^[4]
Albedó	0,238 (mértani)^[5]
Felszíni hőmérséklet	~163 K max: 301 K (+28° C)^[6]
Látszólagos fényesség	7,5^[7]-től 11,55-ig
Abszolút fényesség	5,33^[5]
Látszólagos méret	0,30"-től 0,07"-ig
A Wikimédia Commons tartalmaz 3 Juno témájú médiaállományokat.
JPL MPC WL entity
Sablon • Wikidata • Segítség

Sablon:Naprendszer m v sz A Naprendszer

Égitestek	Nap Merkúr Vénusz Föld Mars Ceres Jupiter Szaturnusz Uránusz Neptunusz Pluto Haumea Makemake Eris
Égitesttípusok	bolygók törpebolygók holdak Föld Mars Jupiter Szaturnusz Uránusz Neptunusz Pluto Haumea Eris
Apró testek	meteoroidok kisbolygók, kisbolygóöv Kentaur típusú objektumok Neptunuszon túli objektumok Kuiper-öv szórt korong üstökösök Oort-felhő
Feltételezett bolygók	Theia Nibiru Vulcanus
Rekordok	Legmagasabb hegycsúcsok
Lásd még: égitestek, a Naprendszer égitestjeinek listája