15 Eunomia

15 Eunomia
Felfedezése
Felfedező	Annibale de Gasparis
Felfedezés ideje	1851. július 29.
Felfedezés helye	Nápoly
Névadó	Eunomia
Ideiglenes név	A851 OA
Pályaadatok
Epocha	2010. január 4. (2455200,5 JD)
Aphélium távolsága	469 655 585 km (3,139 CsE)
Perihélium távolsága	320 948 104 km (2,145 CsE)
Fél nagytengely	395 301 844 km (2,642 CsE)
Pálya excentricitása	0,188
Orbitális periódus	1568,93 nap 4,3 év
Közepes anomália	224,312°
Inklináció	11,739°
Felszálló csomó hossza	293,257°
Perihélium szöge	97,824°
Központi égitest	Nap
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő	255,33 km
Tömeg	(30,5±1,9) ×1018
Átlagos sűrűség	3,85 gramm/köbcentiméter
Felszíni gravitáció	0,137 m/s2
Forgási periódus	6,083 h
Albedó	0,209
Abszolút fényesség	5,28
A Wikimédia Commons tartalmaz 15 Eunomia témájú médiaállományokat.
JPL MPC WL entity
Sablon • Wikidata • Segítség

A 15 Eunomia kisbolygó az S típusú színképpel rendelkező kisbolygók egyike, melyet azonban később átsoroltak a V típusú kisbolygók közé. Annibale de Gasparis fedezte föl 1851. július 29-én.

Alakja és színképi jellemzői

Kissé megnyúlt alakú, de 357×255×212 km-es ellipszoiddal közelíthető égitest, a legnagyobb méretű S típusú kisbolygó. Felszínét változatos ásványvilág borítja a színképi mérések alapján, melyen a szilikátok és fémes vasnikkel a két fő összetevő. A színképi jellemzők kalcium-gazdag piroxénre – egy kisebb területen, - és egy kiterjedt folton olivines anyagtakaróra utalnak (Reed et al, 1997).

Mindezek a jellemzők arra utalnak, hogy a kisbolygó egy differenciálódott égitest. Ahogy a kondritok bemutatásánál is olvashatjuk, a radioaktív hőtermelés fölmelegítette a nagyobb méretű kisbolygókat is, melyekben differenciálódás zajlott le. Az Eunomia családba tartozó pályájú kisbolygók az ütközések hatására szétesett égitest darabjai lehetnek. Az Eunomia lehet a legnagyobb központi mag az égitestből, amelyről az ütközések lehántották a kérget és a köpeny egy részét is. Vannak azonban olyan modellszámítások is, melyek szerint az ütközések során szétesett anyaégitest állt ismét össze a ma megfigyelhető kisbolygóvá.

Irodalom

• Reed, K. L.,Gaffey, M. J.; Lebofsky, L. A. (1997): Shape and Albedo Variations of Asteroid 15 Eunomia, Icarus, Vol. 125, p. 446.
• Michel, P., Benz, W., Richardson, D. C. (2001): Catastrophic disruption of pre-shattered parent bodies, Icarus, Vol. 168, p. 420.
• Bérczi Sz. (2007): A Naprendszer égitestjeinek fejlődése. A kisbolygók. Fizikai Szemle. 57/3. sz. 88-94.
• Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (szerk. Bérczi Szaniszló) (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN 978-963-284-034-5)

Külső hivatkozások

• Modell az Eunomia alakjáról Archiválva 2015. november 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Orbital simulation from JPL (Java) / Ephemeris

Jegyzetek

A Wikimédia Commons tartalmaz 15 Eunomia témájú médiaállományokat.