2738 Viracocha
| 2738 Viracocha | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Kulin György |
| Felfedezés ideje | 1940. március 12. |
| Felfedezés helye | Budapest |
| Névadó | Viracocha (Inca) |
| Ideiglenes név | 1940 EC, 1949 FC1, 1954 LK, 1971 BL1, 1974 XZ, 1976 GN5, 1978 TD3[1] |
| Kisbolygókategória | Kisbolygóöv |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2009. június 18. |
| Aphélium távolsága | 3,0288463 CsE[1] |
| Perihélium távolsága | 2,4134171 CsE[1] |
| Fél nagytengely | 2,7211317 CsE[1] |
| Pálya excentricitása | 0,1130833[1] |
| Orbitális periódus | 1639,542859 nap (4,49 év)[1] |
| Közepes anomália | 138,22765°[1] |
| Inklináció | 1,11577°[1] |
| Felszálló csomó hossza | 290,94054°[1] |
| Perihélium szöge | 267,02813°[1] |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Abszolút fényesség | 12,2 M[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 2738 Viracocha (ideiglenes jelöléssel 1940 EC) a Naprendszer kisbolygóövében keringő kisbolygó.
1940. március 12-én a 7317 Cabottal együtt fedezte fel Kulin György a budapesti Svábhegyi Csillagvizsgálóban, az 1494 Savo követése közben. Április 10-éig összesen nyolc alkalommal észlelte, azonban csak az 1980-as évek elején sikerült összeilleszteni az 1949 és 1982 közötti elszórt megfigyeléseket és a Kulin György által végzetteket. Frederick Pilcher, a Nemzetközi Csillagászati Unió elnevezésekkel foglalkozó bizottsága tagjának javaslatára az égitest a nevét Viracocha inka főistenről kapta 1993-ban.[2]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j k A 2738 Viracocha kisbolygó a NASA JPL Kisbolygó Adattárában (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 17.)
- ↑ Sárneczky Krisztián: Sváb-hegyi kisbolygók, szerk.: Keszthelyiné Sragner Márta: Az égbolt mindenkié. Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület, 2005, 54. o. ISBN 963-218-243-X.
 |
| ||||
 | |
| Égitestek | |
| Égitesttípusok | |
| Apró testek | |
| Feltételezett bolygók | |
| Rekordok | |
Lásd még: égitestek, a Naprendszer égitestjeinek listája | |
