Ugrás a tartalomhoz

1993-as római önkormányzati választás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Önkormányzati választás Rómában

Első forduló: 1993. november 21.
Második forduló: 1993. december 5.

Összesen 60 mandátum

31 szükséges a többséghez

← 1993 következő
Párt vezetője Francesco Rutelli Gianfranco Fini
Párt Zöldek Szövetsége Olasz Szociális Mozgalom
Előző választás
Választás után - -
Változás - -
Szavazatok 955,859 844,030
% 53.1 46.9
Változás (%) - -
Polgármester a választás előtt:

Aldo Camporota

Polgármester a választás után:

Francesco Rutelli

Az 1993-as római önkormányzati választás első fordulóját 1993. november 21-én, a másodikat pedig december 5-én tartották, amelyen megválasztották Róma polgármesterét és Róma Közgyűlésének 60 képviselőjét.[1]

Háttér

[szerkesztés]

A korábbi évektől eltérően ez volt az első választás, amikor a polgármester személyét közvetlenül választották meg és nem a képviselőtestület voksolt. Történelmi fordulat állt be az olasz belpolitikában: a több mint 40 évig szinte egyeduralkodó Kereszténydemokrata Párt ekkorra elvesztette addigi befolyását, a Kommunista Párt pedig 1991-ben feloszlott, két utódpártra. A Tangentopoli-ügy az Olasz Szocialista Pártot is súlyosan érintette. Az ország északi részén az Északi Liga vált meghatározóvá, az ország déli részén a neofasiszta Olasz Szociális Mozgalom, amely már mérsékeltebb hangot ütött meg Gianfranco Fini vezetése alatt, mint korábban.

Polgármester-választás

[szerkesztés]

A volt kommunista politikusokból álló Baloldali Demokratikus Párt és más baloldali pártok Haladók Szövetsége néven koalícióra lépett és a Zöldek Szövetsége politikusát, Francesco Rutellit indította polgármesterjelöltként. A 39 éves politikus korábban tagja volt a liberális Olasz Radikális Pártnak is.

Rutelli legfőbb kihívója a neofasiszta polgármesterjelölt, Gianfranco Fini az Olasz Szociális Mozgalom fiatal politikusaként Giorgio Almirante legfőbb politikai örököse volt. Ő és pártja Rómában nagyon népszerű volt: egyrészt az olasz fasizmus iránti nosztalgia másrészt a kereszténydemokraták és szocialisták botrányai miatt kiábrándultak a választók a korabeli politikai elitből. 1993. november 23-án az első forduló után Silvio Berlusconi egy a cége által építtetett bevásárlóközpont átadásakor, Casalecchio di Renóban tartott sajtótájékoztatóján így nyilatkozott: „ha római lennék gondolkodás nélkül Finire szavaznék”, amivel felszólította a jobboldali szavazókat, hogy a második fordulóban Finire szavazzanak.[2]

Krízise ellenére a Kereszténydemokrata Párt is állított jelöltet Carmelo Caruso személyében, akit még az Olasz Demokratikus Szocialista Párt párt is támogatott.

Választási rendszer

[szerkesztés]

1993. március 25-én életbe lépett a 81-es törvény, amellyel megváltozott az önkormányzati választás: a választók közvetlenül választhatták meg innentől polgármesterüket a 15 ezer főnél népesebb településeken. Ha a választáson egyik jelölt sem szerezte meg a szavazatok 50%-át, akkor második fordulót – ballottagio – kellett tartani, amin az első forduló két legtöbb szavazatot kapott jelöltje mehetett tovább. Ennek célja az volt, hogy a polgármester biztos többséggel tudja vezetni a várost.

A közgyűlési mandátumokat tisztán arányos képviseleti szavazáson választották meg, a polgármesterjelöltekre pedig nyílt listás, preferenciális szavazáson lehetett szavazni.

Pártok és jelöltek

[szerkesztés]
Párt/Koalíció Koalíció tagjai Jelölt neve
Olasz Szociális Mozgalom Gianfranco Fini
Haladók Szövetsége Baloldali Demokratikus Párt Francesco Rutelli
Zöldek Szövetsége
Demokratikus Szövetség
Pannella Listája
Centrista koalíció Olasz Kereszténydemokrata Párt Carmelo Caruso
Közép Uniója
Olasz Demokratikus Szocialista Párt
Kommunista Újraalapítás Pártja Renato Nicolini
Laicista és Reform Szövetség (PSI-PRI) Vittorio Ripa di Meana

Eredmények

[szerkesztés]

A pártok eredményei

[szerkesztés]

Polgármesterjelöltek

[szerkesztés]

Első forduló

[szerkesztés]
Jelölt neve Eredmények
Összesen
Párt/koalíció neve Szavazat szám arány (%)
Francesco Rutelli PDS-FdV-Szövetség Rómáért-Panella Listája 684 529 39,55
Gianfranco Fini Olasz Szociális Mozgalom 619 309 35,75
Carmelo Caruso DC-Centrum Uniója-PSDI-Polgárság és Haladás 183 437 14,25
Renato Nicolini Kommunista Újraalapítás Pártja 103 259 8,02

Második forduló

[szerkesztés]
Jelölt neve Eredmények
Összesen
Párt/koalíció neve Szavazat szám arány (%)
Francesco Rutelli PDS-FdV-Szövetség Rómáért-Panella Listája 955 859 53,11
Gianfranco Fini Olasz Szociális Mozgalom 844 030 46,89
Párt neve Eredmények
Összesen
Szavazat szám (%)
Olasz Szociális Mozgalom 430 278 33,42
Baloldali Demokratikus Párt 233 924 18,17
Olasz Kereszténydemokrata Párt 154 552 12,00
Zöldek Szövetsége 136 753 10,62
Kommunista Újraalapítás Pártja 90 461 7,03
Szövetség Rómáért 63 271 4,91
Panella Listája 45 082 3,50

Egyéniben az Olasz Szociális Mozgalom lett a legerősebb párt Rómában.[3] Rutteli győzelmével a balközép koalíció fontos győzelmet aratott, viszont az Olasz Szociális Mozgalom első helyen végzett a pártlistán, ami szintén komoly fordulatot jelentett az olasz belpolitikában. A pártra nagyon sok volt kereszténydemokrata és fasiszta szavazó adta la voksát.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Elezioni, è la prova generale”, 1993. november 21. (Hozzáférés: 2021. április 11.) (olasz nyelvű) 
  2. ELEZIONI ROMA: BERLUSCONI VOTEREI FINI SENZA ESITAZIONI'. (Hozzáférés: 2022. augusztus 17.)
  3. Comunali 21/11/1993 Area ITALIA Regione LAZIO Provincia ROMA Comune ROMA. (Hozzáférés: 2022. augusztus 17.)
  4. UN 'CAVALIERE NERO' PER GLI ORFANI DEL REGIME. (Hozzáférés: 2022. augusztus 17.)