1,3-Diklórbenzol
Megjelenés
1,3-Diklórbenzol | |||
IUPAC-név | 1,3-diklórbenzol | ||
Más nevek | m-diklórbenzol; meta-diklórbenzol | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 541-73-1 | ||
PubChem | 10943 | ||
ChemSpider | 13857694 | ||
| |||
| |||
InChIKey | ZPQOPVIELGIULI-UHFFFAOYSA-N | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C6H4Cl2 | ||
Moláris tömeg | 147,00 g/mol | ||
Megjelenés | színtelen folyadék | ||
Sűrűség | 1,288 g/cm3 | ||
Olvadáspont | −22 és −25 °C között | ||
Forráspont | 172–173 °C | ||
Oldhatóság (vízben) | Insoluble | ||
Mágneses szuszceptibilitás | −83,19·10−6 cm3/mol | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az 1,3-diklórbenzol szerves vegyület, képlete C6H4Cl2, a három izomer diklórbenzol legritkábbika. Színtelen, vízben oldhatatlan folyadék. A benzol klórozásának kis mennyiségű melléktermékeként keletkezik, de célzottan is előállítható 3-klóranilinből Sandmeyer-reakcióval. A többi diklórbenzol magas hőmérsékleten végzett izomerizálása során is keletkezik.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ U. Beck, E. Löser "Chlorinated Benzenes and other Nucleus-Chlorinated Aromatic Hydrocarbons" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry, 2012, Wiley-VCH, Weinheim. doi:10.1002/14356007.o06_o03
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1,3-Dichlorobenzene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.