Ugrás a tartalomhoz

Ștefan Cicio Pop

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ștefan Cicio-Pop szócikkből átirányítva)
Ștefan Cicio Pop
Született1865. április 1.[1]
Sajgó[1]
Elhunyt1934. február 16.[1]
Konop[1]
Állampolgársága
HázastársaEugenia Cicio Pop
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1905–1906)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1906. május 21. – 1910)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1918. november 16.)
IskoláiBudapesti Tudományegyetem ( – 1889. április 13.)
Politikai pályafutása
PártNemzeti Parasztpárt
Románia Erdélyért felelős minisztere
Hivatali idő
1919. december 5. – 1920. március 12.
Románia külügyminisztere (megbízott)
Hivatali idő
1920. január 15. – 1920. március 13.
ElődAlexandru Vaida-Voevod
UtódDuiliu Zamfirescu(wd)
Románia minisztertanácsának elnöke (megbízott)
Hivatali idő
1920. január 15. – 1920. március 13.
ElődAlexandru Vaida-Voevod
UtódAlexandru Averescu
Románia képviselőházának elnöke
Hivatali idő
1928. december 23. – 1931. április 30.
ElődNicolae N. Săveanu(wd)
UtódDimitrie D. Pompeiu(wd)
Románia képviselőházának elnöke
Hivatali idő
1932. augusztus 10. – 1933. november 18.
ElődDimitrie D. Pompeiu
UtódNicolae N. Săveanu
A Wikimédia Commons tartalmaz Ștefan Cicio Pop témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ștefan Cicio Pop, magyar forrásokban Pop Csicsó István (Sajgó, 1865. április 1. – Konop, 1934. február 16.) román ügyvéd, politikus, a Román Nemzeti Párt tagja, a Nemzeti Parasztpárt elnöke, képviselő a magyar országgyűlésben, a gyulafehérvári román nagygyűlés alelnöke, Erdély, Bánság és Partium kormányzótanácsának védelmi- és belügyekért felelős tagja, a román kormányban Erdélyért felelős államminiszter (1919. december 5. – 1920. március 12.), majd Alexandru Vaida-Voevod távolléte idején megbízott külügyminiszter és a minisztertanács megbízott elnöke (1920. január 9. – 1920. március 13.), Iuliu Maniu kormányai alatt a képviselőház elnöke (1928. december 23. – 1931. április 30. illetve 1932. augusztus 10. – 1933. november 18.).

Családja és tanulmányai

[szerkesztés]

Szülei, Emanuil Cicio tanító és Măriuța Cicio (szül. Mânzat) kora gyermekkorában elhunytak, így nővéreivel együtt apai nagybátyja, Vasile Pop kanonok nevelte Szamosújváron. Az általános iskolát Désen, a középiskolát Désen és Nagyszebenben végezte. Szamosújváron megtanult magyarul, Nagyszebenben németül. Budapesten és Bécsben jogot hallgatott az egyetemen, jogi diplomáját 1889. április 13-án, ügyvédi engedélyét 1891-ben szerezte meg.[2][3]

Felesége Eugenia Macavei volt, akitől öt gyermeke született: Ana (1897–1981), Vasile Ştefan (1899–1975), Zoe Maria Sofia (1902–1986), Alexandru Eugen Tiberiu (1904–1978) és Liviu (1912–1990).

Pályafutása

[szerkesztés]

Az első világháború előtt és alatt

[szerkesztés]

1891-ben ügyvédi irodát nyitott Aradon. Pályafutása során számos több mint tízezer jobbágycsaládot képviselt az úrbéri rendezéssel kapcsolatos eljárásokban Óradna, Világos, Borosjenő és Körösbánya környékén. Eredményei ismertté tették nevét, így győzni tudott a világosi kerületben az 1905-ös, 1906-os és 1910-es országgyűlési választásokon.[2][4][5]

1892. januárban Óradna és Borosjenő küldötteként részt vett a Román Nemzeti Párt gyűlésén, ahol határozat született egy beadvány készítéséről, amelyben felsorolják a magyarországi románok panaszait az osztrák császárnak. Ugyanebben az évben két sajtóperben is szerepelt, ahol szerb nyelvű újságokat védett, amelyek a magyar kormányzat számára kellemetlen tartalmat tettek közzé. Perbeszédeivel, amelyeket a magyarországi és külföldi sajtó is ismertetett, büntetőjogi ügyvédként is híressé vált. Miután I. Ferenc József nem fogadta a beadvánnyal Bécsbe utazó román küldöttséget, a magyar sajtóban románellenes cikkek jelentek meg; erre több aradi román ügyvéd, köztük Cicio Pop a nagyszebeni Tribuna hasábjain közzétett Replica arădană című írással válaszolt. Emiatt az ügyvédi kamara fegyelmi eljárást indított a cikkírók ellen és kizárásukat javasolta; a magát és társait védő Cicio Popnak sikerült elérnie felmentésüket.[2]

1893-ban titkos megbeszéléseket kezdett a magyarországi szerbek és szlovákok képviselőivel, előkészítve az 1895-ös szerb–szlovák–román össznemzetiségi kongresszust, amely határozatában felsorolta a nemzetiségek sérelmeit, és a megyékre épülő nemzetiségi önkormányzatok bevezetését javasolta.[2][6]

1893-ban a Tribuna és Foaia poporului folyóiratokat védte egy sajtóperben, politikai szintre emelve a védőbeszédet. Hírnevét és eredményeit tekintve természetes volt, hogy őt kérik fel egyik védőnek az úgynevezett memorandum-perben, amelyet a császár számára készített beadvány szerzői és terjesztői ellen indítottak. Az ügyvédi tevékenység mellett külföldi propagandatevékenységet is folytatott a vádlottak és a román kisebbség ügye érdekében.[2]

A szerb és szlovák kisebbség képviselőivel együtt részt vett az 1896-os millenniumi ünnepségek elleni tiltakozásban.[2]

1906-ban három hónapnyi börtönbüntetésre és 800 korona pénzbírságra ítélték a Libertatea című lapban megjelent két cikkéért, amelyek szembementek a kormány nemzetiségi politikájával.[7]

Országgyűlési képviselőként a románok és általában a magyarországi nemzetiségek érdekeit képviselte:[2] tiltakozott a helységnevek magyarosítása ellen, az Apponyi Albert-féle oktatási törvény ellen,[8] a hajdúdorogi egyházmegye megalakítása,[9] a választókörzetek kialakítása[10] illetve a sajtótörvény[11] ellen. Parlementi felszólalásait több népgyűlés szervezésével is nyomatékosította.[2] Sikertelenül próbált költségvetési támogatást szerezni a nem magyar nyelvű színjátszás számára.[12]

1916. szeptemberben, miután a román hadsereg behatolt Erdélybe és Románia hivatalosan is hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának, a Román Nemzeti Párt nevében nyilatkozatot olvasott fel a parlamentben, amelyben kinyilvánította az erdélyi románok lojalitását.[13] Novemberben, I. Ferenc József halálakor a képviselőházban tartott beszédében kifejtette, hogy a románok hagyományosan hűségesek az uralkodóhoz, és ezt az épp zajló világháborúban be is bizonyították.[14]

Miután az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségei 1918. április 8-án megtartott római kongresszusukon kinyilvánították, hogy önálló államiságot követelnek, Cicio Pop 1918. április 25-én a Román Nemzeti Párt képviseletében elutasította a költségvetés megszavazását.[15] A magyar országgyűlésben tartott utolsó beszédében, 1918. június 20-án élesen kritizálta a Wekerle-kormány nemzetiségi politikáját.[2]

1918. őszén, amikor a Monarchia felbomlásának jelei már kezdtek megmutatkozni, a magyarországi románság elmozdult a román nemzetállammal történő egyesülés irányába. Cicio-Pop kapcsolatot tartott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt román nemzetiségű tagjaival, akikkel közös megmozdulást készítettek elő; ennek eredményeképpen 1918. október 18-án Alexandru Vaida-Voevod a parlamentben felolvasta nyilatkozatát, amelyben a WIlson elnök 14 pontja alapján önrendelkezési jogot követelt a magyarországi románok számára.[2][16]

Ştefan Cicio Pop aradi háza, a Központi Román Nemzeti Tanács székhelye

1918. október 27-én megalakult a Központi Román Nemzeti Tanács(wd), amelynek elnöke Cicio Pop lett és amelynek székhelye az ő aradi házában volt. A tanács november 9-én ultimátumot intézett a magyar kormányhoz, amely szerint "a népek önrendelkezési jogának értelmében, valamint a nemzetünknek és a vele egy területen élő kisebbségek érdekében, a közrend, vagyon- és személybiztonság megóvása céljából most át kell vennünk Magyarországnak és Erdélynek románok által lakott vidékei fölött a teljes kormányzó hatalmat."[17]

Részt vett az Erdély és Románia egyesülését kimondó gyulafehérvári román nagygyűlés előkészítésében és magán a rendezvényen, ahova késve érkezett, ezért a gyűlés megnyitása is késett. Nem várva meg a gyűlés elnökének, Gheorghe Pop de Băsești-nek a jóváhagyását, megnyitotta a gyűlést, és a háború sok szenvedéséről és hazugságairól beszélve bejelentette, hogy a nemzetgyűlés kimondja az egész román nép egyesítését Romániával.[2][18][19] December 2-án az Erdély, Bánság és Partium kormányzótanácsa tagjának választották, amelyen belül a hadseregért és közbiztonságért felelt.[20] December 30-án a 3722. számú királyi rendelettel a román kormány tárca nélküli miniszterévé nevezték ki, ahol az Erdéllyel kapcsolatos ügyekért felelt; ezt a tisztségét a kormányváltások után is megtartotta. 1920. január 13-ától, amikor Alexandru Vaida-Voevod kormányzó a párizsi békekonferenciára utazott, a minisztertanácsi elnöki illetve külügyminiszteri tisztségében megbízottként Cicio Pop helyettesítette.[2]

A békeszerződések után

[szerkesztés]

Tevékenysége során az újonnan Romániához került területek társadalmi és politikai integrációját tartotta szem előtt, ugyanakkor megőrizni kívánta a kulturális különbségeket, elsősorban a vallásiakat, ő maga görögkatolikus lévén.[21]

1926-ban, miután a Román Nemzeti Párt egyesült a Parasztpárttal, megalakítva a Nemzeti Parasztpártot, Cicio Pop az új párt alelnöke lett. Ő vezette a román küldöttséget 1930-ban az Athénban tartott első, illetve 1931-ben Isztambulban megrendezett második Balkán-konferencián. Az 1932-es konferenciát Bukarestben tartották Cicio Pop elnökletével.[22]

1928-ban a parlamenti választásokat a Nemzeti Parasztpárt nyerte; ekkor Cicio Pop lett a képviselőház elnöke. Ezt a tisztséget két ízben töltötte be, 1928. december 23. – 1931. április 30. illetve 1932. augusztus 10. – 1933. november 18. között.[3] 1933-ban visszavonult a politikai életből és konopi birtokára költözött, ahol egy évvel később elhunyt.[7] Az aradi Eternitatea temetőben helyezték végső nyugalomba, a gyászszertartást Alexandru Nicolescu. püspök végezte egy 17 papból álló gyülekezet élén. A temetésen több mint ötvenezren vettek részt, köztük Gheorghe Tătărescu(wd) miniszterelnök, Constantin Ilasievici(wd) tábornok (a királyi ház képviseletében), Iuliu Maniu, Ion Mihalache(wd) (a Parasztpárt alapítója), Sever Bocu és Nicolae Săveanu(wd) (a képviselőház előző elnöke).[23]

Kitüntetései

[szerkesztés]

Érdemeiért a Román Korona-renddel(wd), az I. Ferdinánd-renddel(wd), a Szent Gergely-renddel és a Románia Csillaga érdemrenddel tüntették ki.[7]

Emlékezete

[szerkesztés]
Mellszobra Gyulafehérváron

Mellszobra a gyulafehérvári Egyesülés-terem előtt áll.[24] Aradon és Konopon iskola viseli nevét.[25]

A gyulafehérvári nemzetgyűlés centenáriumának tiszteletére 2018-ban a Román Nemzeti Bank emlékérme-sorozatot bocsátott ki; az érmék hátoldalán az Erdély és Románia egyesülésében kiemelt szerepet játszó Ștefan Cicio-Pop, Gheorghe Pop de Băsești, Iuliu Maniu, Vasile Goldiș és Iuliu Hossu arcképe szerepel.[26]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d Eugen Ciufu: Eroi mai puţin amintiţi de Ziua Unirii. adevarul.ro (2012. december 1.) (Hozzáférés: 2024. március 25.)
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l Laurențiu Oanea: Dr. Ştefan Cicio-Pop: Un titan în luptele naţional-politice ale românilor din Transilvania şi părţile româneşti din Ungaria 1865-1934. Arad: Gutenberg Univers. 2008. ISBN 9789731869285  
  3. ↑ a b Ștefan Cicio Pop. dspace.bcucluj.ro (Hozzáférés: 2024. március 26.)
  4. ↑ Az új képviselőház. Ellenzék, XXVI. évf. 24. sz. (1905. január 30.) 2. o.
  5. ↑ Románok az országgyűlésben. Brassói Lapok, XVI. évf. 133. sz. (1910. június 14.) 1. o.
  6. ↑ Erdély története három kötetben III. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. 1665. o. ISBN 963054203X  
  7. ↑ a b c V. B.: Personalităţi care au creat România Mare: Ștefan Cicio – Pop. www.rador.ro (2018. november 27.) (Hozzáférés: 2023. március 26.)
  8. ↑ Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. V. Budapest: Tankönyvkiadó. 1971.  
  9. ↑ Sárándi Tamás: Szempontok a hajdúdorogi püspökség egyházközségeinek kiválasztásánál. Athanasiana, 43. sz. (2016)
  10. ↑ Képviselőház. Gyergyó, XIV. évf. 20. sz. (1914. május 17.)
  11. ↑ Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában (1867–1918), VI. Szerk. Kemény G. Gábor. Budapest: Tankönyvkiadó. 1985.  
  12. ↑ Országgyűlés. Udvarhelyi Híradó, XI. évf. 49. sz. (1908. december 6.) 5. o.
  13. ↑ Erdély a képviselőházban. Aranyosvidék, XVI. évf. 40. sz. (1916. szeptember 9.)
  14. ↑ A képviselőház gyásza. Nagyváradi Napló, XIX. évf. 273. sz. (1916. november 28.)
  15. ↑ Magyarország az első világháborúban. In Magyarország a XX. században I. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996–2000. 34–35. o. ISBN 9639015083  
  16. ↑ Köő Artúr: Erdély, Bánság, Partium és a Máramaros vidék csatlakozása Nagy-Romániához: Gyulafehérvár, 1918. december 1. ujkor.hu (2022. december 11.) (Hozzáférés: 2024. március 26.)
  17. ↑ Fráter Olivér: Erdély román megszállása 1918-1919-ben. Kisebbségkutatás, IX. évf. 2. sz. (2000)
  18. ↑ A gyulafehérvári gyűlés. Világ, (1918. december 3.)
  19. ↑ Daniel-Victor Săbăceag: Un document privind ultimele luni din viaţa lui George Pop de Băseşti. Caiete silvane, (2018. március)
  20. ↑ Gheorghe Calcan: The Administrative Unification of the Completed Romania. The Stages of the Administrative Integration of Transylvania, 1918-1925. Transylvanian Review of Administrative Sciences, 30E. sz. (2010. június) 21. o.
  21. ↑ Stefan Cicio-Pop – 150 de ani de la nastere. www.aradon.ro (2015. március 31.) (Hozzáférés: 2024. március 26.)
  22. ↑ Irina Racovițan: Ștefan Cicio Pop. bjastrasibiu.ro (2024. február 16.) (Hozzáférés: 2024. március 26.)
  23. ↑ In memoriam Ștefan Cicio–Pop (1856- 1934). www.uvvg.ro (Hozzáférés: 2024. március 26.)
  24. ↑ Imagini de la aniversarea zilei de naştere a patriotului unionist Ştefan Cicio Pop (1865-1934). www.dacoromania-alba.ro (Hozzáférés: 2024. március 26.)
  25. ↑ Lista unităților de învățământ. www.isjarad.ro (Hozzáférés: 2024. március 26.)
  26. ↑ 100 de ani de la Marea Unire de la 1 Decembrie 1918. www.bnr.ro (2018. november 26.) (Hozzáférés: 2024. március 21.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Ștefan Cicio Pop című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Ștefan Cicio Pop című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ștefan_Cicio_Pop&oldid=27342301”