Ugrás a tartalomhoz

Vasile Goldiș

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vasile Goldiș
Született1862. november 12.
Bélmocsolya
Elhunyt1934. február 10. (71 évesen)
Arad
Állampolgársága
HázastársaElena Goldiș
SzüleiIsaia Goldiş és Floarea Cornea
Foglalkozása
  • politikus
  • publicista
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1906. május 21. – 1910. március 21.)
Iskolái
Vasile Goldiș aláírása
Vasile Goldiș aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Vasile Goldiș témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vasile Goldiș, korabeli magyar forrásokban Goldis László[1][2] vagy Goldis Vazul[3] (Bélmocsolya, 1862. november 12. – Arad, 1934. február 10.) román politikus és publicista, az erdélyi kormányzótanács tagja.

Életpályája

[szerkesztés]

Apja, Isaia Goldiș, és nagyapja, Teodor Goldiș egyaránt papok voltak; anyja, Florea Cornea a repszegi pap leánya. Az elemi iskolát Csermőn és Újpanádon, a középiskolát Aradon végezte. 1881–1882-ben és 1884–1885-ben a budapesti, illetve 1882–1884-ben a bécsi egyetem bölcsészkarán tanult. A diploma megszerzése után 1885. szeptember 1-jétől egy tanévig egy budapesti gimnáziumban tanított, 1886-1889 között pedig a karánsebesi pedagógiai-teológiai intézetben. Egyike volt az első, magyar nyelv oktatására felhatalmazott, diplomás román tanároknak.[4] 1889. szeptember 1-jétől a brassói román ortodox gimnáziumban kapott tanári állást, ahol 1901-ig dolgozott; ez idő alatt több román nyelvű tankönyvet jelentetett meg. 1893-ban belépett a Román Nemzeti Pártba(wd). 1901-ben Aradra költözött, ahol először a román ortodox püspökség titkáraként, utóbb a felső leányiskola igazgatójaként tevékenykedett.

1905 és 1910 között a magyar országgyűlésben volt képviselő, ahol 22-szer szólalt fel a román nemzetiség érdekében. 1910-ben Iuliu Maniu és Valeriu Braniște(wd) mellett egyik megfogalmazója volt annak az emlékiratnak, amelyben a Román Nemzeti Párt ismertette Tisza István miniszterelnökkel az erdélyi románság politikai, gazdasági és kulturális igényeit: a választójog bővítése, ötven választókörzet felállítása, a román nyelv hatósági használata, román anyanyelvű hivatalnokok létszámminimumának meghatározása, három új román püspökség felállítása, az Apponyi-féle iskolatörvény felülvizsgálata, a román kultúra állami támogatásának növelése, három állami román gimnázium létesítése. 1911. január 1-jén ő lett a Román Nemzeti Párt új lapjának, az aradi Românul című újságnak, valamint a Concordia nyomdának a vezetője. Mivel Vasile Goldiş megtagadta, hogy hűségnyilatkozatot írjon alá a Tisza-kormánynak, a lapot 1916. novemberben felfüggesztették, de 1918. novembertől ismét megjelent.

A gyulafehérvári román nagygyűlés előkészítése során dualista elképzeléseket fogalmazott meg: „El fogjuk határozni, hogy a magyarországi román nemzet, helyesebben a románok által lakott terület, Romániához csatlakozik… Románia teljes autonómiát ad nekünk addig az ideig, amíg a Román Királyság régi területén a demokratikus átalakulás meg nem történik. Romániával közös lesz a hadügy, külügy és pénzügy.”[5] Az 1918. december 1-jén tartott nagygyűlés megválasztotta a 217 tagból álló Román Nemzeti Nagytanácsot (Mare Sfat Naţional), amely december 2-án létrehozta a 15 miniszterből álló kormányzótanácsot. Ebben Vasile Goldiș a kultúráért, oktatásért és a kisebbségekkel való kapcsolattartásért felelős miniszterként szerepelt (1918. december 2. és 1920. április 4. között). Egyike volt annak a négy küldöttnek, akik a nagygyűlés határozatát elvitték I. Ferdinánd román királynak.

Tagja volt a bukaresti román kormánynak is, először erdélyi ügyekért felelős tárca nélküli miniszterként (1918. december 17. – 1919. november 28.) utóbb kultuszminiszterként (1926. március 30. – 1927. június 4.). 1919-ben a Román Akadémia tiszteleti tagjává választották.

Az 1920-as évek végén visszavonult a politikai életből, és Aradon telepedett le, de az ASTRA kulturális egyesületben továbbra is tevékeny maradt. Az egyesület elnöki tisztségét 1923–1932 között töltötte be.[6]

Művei

[szerkesztés]
  • Istoria Ungariei. Brassó. 1890. (Mangold Lajos "A magyarok története" története című könyvének fordítása).[7]
  • Elemente de Constituţia patriei sau drepturile şi dorinţele cetăţeneşti. Pentru şcoalele poporale române. Braşov: Librăria Ciurcu. 1894.
  • Abecedar și întâia carte pentru deprinderea limbei maghiare în școlile poporale române. Braşov. 1894. (Koós Ferenccel közösen).[8]
  • Istoria patriei în legătură cu evenimentele epocale din istorie. Pentru şcoalele poporale române. Braşov: Librăria Ciurcu. 1896.
  • Sintaxa limbei latine, pentru clasa III şi IV gimnazială. Braşov: Tipografia A. Mureşianu
  • Geografia pentru şcoalele poporale, întocmită pe baza planului ministerial de învăţământ, partea primă pentru clasele III şi IV. Braşov: Librăria Ciurcu. 1900.
  • A nemzetiségi kérdésről. Arad: Concordia. 1912.
  • Discursuri. Rostite în preajma Unirii şi la şi la Asociaţiunea Culturală „Astra”. Bucureşti: Cultura Naţională. 1928.
  • Scrieri social-politice şi literare. Timişoara: Facla. 1976.

Emlékezete

[szerkesztés]

Aradon található sírja a romániai műemlékek jegyzékében szerepel AR-IV-m-B-00682 jelzettel.[9] 2002 óta szülőfaluja a Vasile Goldiș nevet viseli.[10] 2003. november 30-án nyílt meg Aradon a Vasile Goldiș Emlékmúzeum(wd).[11] Erdélyben több iskola,[12][13][14] valamint az 1990-ben alapított aradi Vasile Goldiș Nyugati Egyetem(wd) viseli nevét.

Aradon egész alakos szobor, Gyulafehérváron mellszobor őrzi emlékét.

  • Arad
    Arad
  • Gyulafehérvár
    Gyulafehérvár

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Hírek. Székely Közélet, VIII. évf. 43. sz. (1923. október 25.)
  2. ↑ Keresztury Sándor: Az erdélyi román közművelődés napjainkban. Korunk, II. évf. 7. sz. (1927. július) arch Hozzáférés: 2019. október 9.
  3. ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.   [Koós Ferenc]
  4. ↑ Ioan Chiorean: Az erdélyi román értelmiség a magyarországi egyetemi oktatásról a 19. században. In Régi és új peregrináció: magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. [A III. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson, Szeged, 1991. augusztus 12-16., elhangzott előadások]. Szerk. Békési Imre et al. Szeged: Scriptum; Budapest: Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság. 1993. 992. o. ISBN 963 8335 00 9  
  5. ↑ A nyilatkozat szövegét az Aradi Hírlap közölte 1918. november 25-én.
  6. ↑ Repere cronologice. www.asociatiunea-astra.ro (Hozzáférés: 2019. október 10.) arch
  7. ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.   [Mangold Lajos]
  8. ↑ Szabó Csaba: Despre maghiara perfectă a lui Goldis László/Vasile Goldiș. corbiialbi.ro (Hozzáférés: 2019. október 10.) arch
  9. ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Arad. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  10. ↑ Legea nr. 105/2002 privind schimbarea denumirii satului Lunca Teuzului din componența comunei Beliu, județul Arad. Monitorul Oficial, (2002. március 18.)
  11. ↑ Muzeul Memorial Vasile Goldiș: Istoric. www.muzeulvasilegoldis.ro (Hozzáférés: 2019. október 10.)
  12. ↑ Colegiul Național. "Vasile Goldiș" Arad. www.cnvga.ro (Hozzáférés: 2019. október 10.) arch
  13. ↑ Scoala Gimnaziala "Vasile Goldis" Alba Iulia. scoli.didactic.ro (Hozzáférés: 2009. október 10.) arch
  14. ↑ Scoala Gimnaziala "Vasile Goldis" Zalau. scoli.didactic.ro (Hozzáférés: 2019. október 10.) arch

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Vasile Goldiș témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vasile_Goldiș&oldid=26751086”