Ž
A Ž (kisbetűs alakban: ž) a latin Z-ből hacsek hozzáadásával képzett betű (cseh: háček, szlovák: mäkčeň, szlovén: strešica, szerbhorvát: kvačica). Általában a posztalveoláris, zöngés réshangot (a zsák szó első hangját, az IPA [ʒ] hangját) jelöli. Ezenkívül a ž a cirill ж latinizálása az ISO 9-ben és a tudományos átírásban.
A számítógépes alkalmazásokban a Ž és ž az Unicode U + 017D illetve U + 017E kódpontokon vannak. Windows számítógépeken Alt + 0142 illetve Alt + 0158 begépelésével állítható elő.
Azokban az ábécékben, amelyekben szerepel a Ž, többnyire ez az utolsó betű; kivétel ez alól az észt és a türkmén.
Eredet
[szerkesztés]A cseh ábécéből származik. Először a 15. században jelent meg cseh nyomtatott könyvekben.[1] A Ż betűből fejlődött ki, melyet a 15. század eleji De orthographia Bohemica szerzője (valószínűleg Husz János) vezetett be a latin ábécében nem szereplő szláv frikatívához. A punctus rotundust fokozatosan váltotta fel a hacsek. Ezen írásmód később szabványossá vált és a kralicei Biblia terjesztette el.[2] Alkalmanként a közeli rokon szlovák nyelv is használta, amikor még nem alakult ki a szlovák irodalmi nyelv. A horvát ábécében Ljudevit Gaj jelentette meg 1830-ban, majd a szlovák, a szlovén, a szerb és a bosnyák ábécében is megjelent. Ezenkívül a balti, egyes uráli és más nyelvek ábécéjében is megtalálható.
Használat
[szerkesztés]Szláv nyelvek
[szerkesztés]A cseh ábécé 42., a szlovák ábécé 46., a szlovén ábécé 25. betűje, a szerbhorvát latin ábécé és a macedón ábécé 30. betűje (ezekben a cirill Ж átírásaként szerepel). A szorb ábécé 27. betűje, és megtalálható a belorusz latin ábécében.
Az orosz, az ukrán, a belorusz és a bolgár nyelvek transzliterációjában használatos.
A betű által jelölt hang zöngés posztalveoláris frikatíva (/ʒ/), kivéve az orosz Ж transzliterációjában, ahol zöngés retroflex frikatíva /ʐ/.
A lengyel nyelv megfelelő betűje a Ż/ż.
Balti nyelvek
[szerkesztés]A litván ábécé 32., a lett 33. betűje.
Uráli nyelvek
[szerkesztés]Az észt ábécé 20. betűje, ahol idegen szavakban fordul elő. A karéliai és vepsze ábécé 22. betűje, az északi számi ábécé 29. betűje, ahol az általa jelölt hang zöngés posztalveoláris frikatíva (d͡ʒ). A finn nyelvben a Z változataként szerepel.
A finn nyelvben a ž a džonkki és maharadža szavakban és az orosz és más nem latin ábécék transzliterációjában fordul elő. A finnben és az észtben a ž zh-ra cserélhető, ha technikailag nem vihető be.[3]
A magyar nyelvben megfelelője a zs.
Más nyelvek
[szerkesztés]- A türkmén ábécé 12. betűje, ejtése ʒ.
- A láz ábécé 33. betűje, ejtése d͡z.
- A szonghaj ábécé 27., utolsó betűje.
- A perzsa nyelv átírásában használatos a ژ-nak megfelelően.
- A lakota nyelv szabványos helyesírásában is használatos.
- Nem hivatalosan a ciprusi görög nyelv a görög nyelvben nem található ʒ lejegyzésére használja.
- Alkalmanként a szír nyelv átírásában a ʒ iráni eredetű szavakban való lejegyzésére használják, de gyakoribb a zh digráf.
Bevitel
[szerkesztés]| Hexadecimális | Decimális | Név | Megjelenés |
|---|---|---|---|
| 017D | 381 | LATIN CAPITAL LETTER Z WITH CARON | Ž |
| 017E | 382 | LATIN SMALL LETTER Z WITH CARON | ž |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Tiskové písmo Čech a Moravy první poloviny 16. století (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 16.)
- ↑ Dějiny češtiny (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 16.)
- ↑ A finn helyesírás és az š és ž betűk
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Ž című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Pullum, Geoffrey K.. Phonetic Symbol Guide. University of Chicago Press, 203. o. (1996)
