Ón-tellurid
| Ón-tellurid[1] | |||
| |||
| IUPAC-név | ón-tellurid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 12040-02-7 | ||
| PubChem | 6432000 | ||
| |||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | SnTe | ||
| Moláris tömeg | 246,31 g/mol | ||
| Megjelenés | szürke köbös kristályok | ||
| Sűrűség | 6,445 g/cm3[2] | ||
| Olvadáspont | 790°C | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Kristályszerkezet | Halit (köbös), cF8 | ||
| Tércsoport | Fm3m, No. 225 | ||
| Koordinációs geometria |
oktaéderes (Sn2+) oktaéderesl (Se2−) | ||
| Rácsállandó | a = 0,63 nm Å | ||
| Termokémia | |||
| Hőkapacitás, C | 185 J K−1 kg−1 | ||
| Veszélyek | |||
| EU Index | nincs listázva | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | ón-dioxid ón-diszulfid ón-szelenid | ||
| Azonos anion | szén-monoszelenid szilícium-monoszelenid germánium-szelenid ólom-szelenid | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az ón-tellurid egy ónból és telluridból álló kémiai vegyület, képlete SnTe. Félfém, ólommal alkotott ötvözetét (ólom-ón-tellurid) infravörös fényt detektáló anyagként alkalmazzák.
Rendes körülmények között p típusú félvezető, alacsony hőmérsékleten szupravezető.[3]
Az SnTe termoelektromos anyag. Elméleti számítások szerint n típusú teljesítménye különösen jó lehet.[4]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Tin telluride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Lide, David R. (1998), Handbook of Chemistry and Physics (87 ed.), Boca Raton, FL: CRC Press, pp. 4–90, ISBN 0-8493-0594-2
- ↑ Beattie, A. G., J. Appl. Phys., 40, 4818–4821, 1969.
- ↑ (1969) „Critical Magnetic Fields of Superconducting SnTe”. Physical Review 179 (2), 497. o. DOI:10.1103/PhysRev.179.497.
- ↑ (2010) „THERMOPOWER OF SnTe FROM BOLTZMANN TRANSPORT CALCULATIONS”. Functional Materials Letters 03 (4), 223. o. DOI:10.1142/S1793604710001299.