Ókoreai nyelv
| ókoreai | |
| Beszélik | A 10. században ebből alakult ki a középkoreai nyelv |
| Terület | Korea |
| Nyelvcsalád | altaji nyelvcsalád koreai nyelvek ókoreai nyelv |
| Írásrendszer | handzsa |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-3 | oko |
Az ókoreai nyelv a koreai nyelvnek a három koreai királyság kezdetétől az Egyesített Silla végéig tartó időszak alatt használt változata.[1] Ez az időszak az i. e. 1. század és 935 közé tehető. Számos, a koreai nyelv történetét szakaszoló elmélet létezik.[2][3][4][5][6][7][8][9]
Ezt a nyelvet meg kell különböztetni az előkoreaitól (원시 한국어), mely egy olyan, később helyreállított nyelv, melyből az elméletek szerint a koreai nyelv kifejlődött. Azonban kétségek merültek fel a tekintetben, hogy ekkor a koreai vajon eléggé szétvált-e az altaji nyelvektől. Az ókoreai tonális nyelv lehetett, de ezt még nem sikerült egyértelműen igazolni.[10] A régi koreai nyelveket két csoportba szokták sorolni, A feltételezések szerint a közép- és modern koreai nyelv gyökerei a sillai nyelvjárásig nyúlnak vissza, míg a Kogurjóban (), Pekcsében () és más koreai államokban a három koreai király időszaka előtt Pujóban () beszélt nyelv hasonlóságokat mutat a sillai nyelvjárással.
Csak néhány, az egyesített Silla időszakából korjo () írásra átírt szöveg és pár, a kezdeti írásrendszerükkel fennmaradt, a három királyság korából származó írás maradt fenn. Így a három királyság korára jellemző nyelvezetet leginkább a fennmaradt hivatalos kormányzati elnevezéseken és a helyi kerületek nevein keresztül lehet vizsgálni. Más-más tudósok más-más időponthoz kötik azt, hogy az ókoreaiból kialakult a középkoreai. Ennek dátumát valahova a Korjo ()-dinasztia idejének vége felé teszik. Egyesek szerint erre a váltásra csak a 15. század elején, a Csoszon-dinasztia uralkodása alatt került sor. Általában azonban úgy gondolják, a középkoreai kezdeti ideje Korjo () uralkodásának idejére tehető, s az ókoreaiban elterjedt szillai nyelvjárás helyét a korjo () nyelvjárás vette át.
Írás
[szerkesztés]Nagyon kevés kutatható ókoreai nyelvemlék maradt fenn. Az első ilyen szöveg a három királyság korszakából származik. Általában kínai írásjelekkel jegyezték le a helyi nyelv hangalakját és nyelvtanát. Több írásrendszer volt használatban, kezdve az egyszerű jelrendszertől egészen az idu és a hjancshal rendszert alkalmazták. Utóbbiak leginkább versek lejegyzésére voltak használatban.
Ezen kívül további információkhoz a kínai és koreai forrásokban egyaránt lejegyzett tulajdonnevekből lehet meríteni. Ezen kívül egy másik forrás a kínai karakterek koreai kiejtése. Ezt a rendszert valószínűleg a három királyság korában vezették be.
Források
[szerkesztés]- ↑ 최기호, 국어사 서설 (A koreai nyelv története), 제8회 국외 한국어교사 연수회 (A külföldön élő koreai nyelvtanárok 8. konferenciája), 2004년
- ↑ 김형규 (1955), 국어사 (A koreai nyelv története), 백영사
- ↑ 최범훈 (1985) 한국어발달사 (A koreai nyelv fejlődéstörténete) 통문관
- ↑ 김영황 (1989) 조선민족어발전력사 (A koreai nemzeti nyelv fejlődéstörténete), 김일성종합대학출판사
- ↑ 류렬 (1992) 조선말력사 2 (Koreai nyelvtörténet 2). 사회과학출판사
- ↑ 이철수 (1989) 한국어사 (Koreai nyelvtörténet ) 개문사
- ↑ 이기문 (1980) 국어음운사 연구 (A koreai nyelv fonetikájának története) 탑출판사
- ↑ 박병채 (1989) 국어발달사 (A koreai nyelv fejlődéstörténete), 세영사
- ↑ 안병호 (1982) 조선어발달사 (Fejlődő koreai nyelvtörténet), 료녕인민출판사
- ↑ Kim (2004), p. 80.
- Kim, Mu-rim (김무림). 국어의 역사 (Gugeo-ui yeoksa, History of the Korean language). Seoul: Hankook Munhwasa (2004). ISBN 89-5726-185-0
