Óbudai Gázgyár

Óbudai Gázgyár
A műemlék tornyok a felújítás után, 2016-ban
Cím	1031 Budapest, Gázgyár utca
Építési adatok
Építés éve	1910–1913
Megnyitás	1914. június 13.
Védettség	részben ipari műemlék
Tervező	Weiss Albert
Építész(ek)	Bernauer Izidor Schön Győző
Hasznosítása
Felhasználási terület	ipari műemlék
Tulajdonos	Fővárosi Önkormányzat
Elhelyezkedése
Óbudai Gázgyár Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 33′ 48″, k. h. 19° 03′ 24″47.563333333333, 19.056666666667
A Wikimédia Commons tartalmaz Óbudai Gázgyár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Óbudai Gázgyár szénből városi gázt előállító üzem volt Budapest III. kerületében, amely 1913-tól 1984-ig üzemelt. Területén jó néhány ipari műemlék található.

Fekvése

A lakótelep I., II. és III. számú épülete

Az Óbudai Gázgyár Budapesten az Újpesti vasúti hídtől délre, a Duna jobb partján, az Óbudai-sziget bejáratáig (Mozaik utca) tartó közel háromszög alakú, 27 hektáros részen helyezkedett el. Ez a terület kijelölésekor még a város peremét alkotta, és minden szükséges infrastruktúrával rendelkezett. Ezek közül a nagy tömegű nyersanyag beszállításához kiemelkedően fontos volt a vasút és a vízi szállítás lehetősége a Dunán.

Története

A gázgyár látképe a 20. század első harmadában

A gázgyár és a lakótelep látképe az 1920-as években

A gázgyár néhány épülete a felújítás előtt

A 20. század elején a terjeszkedő Budapesten egyre nőtt a gázfogyasztás. Ennek a növekvő keresletnek a kielégítésére a főváros 1908-ban úgy határozott, hogy Óbudán a Homokos-dűlőn új légszeszgyárat hoznak létre.

A tervek elkészítésével egy elismert zürichi gázgyárost, Weiss Albertet bízták meg. Segítségére volt még Bernauer Izidor világítási igazgató és Schön Győző mérnök. A tervezést két éven belül befejezték.

1910-ben elkezdődött a gázgyár építése. Első lépésként a Dunán 1912–1913 között 1 kilométer hosszban partfal épült, majd az iparvágányok és a közutak következtek. 1913-ra a gyár épületeinek és gépeinek nagy része már készen állt a termelésre. Az év októberétől kezdve fokozatosan megkezdték a gyár üzembehelyezését. A hivatalos megnyitót 1914. június 13-án tartották.

A gyár a maga idejében a legkorszerűbb technológiát alkalmazta, amely napi 250 ezer köbméter gáz termelését is lehetővé tette (magát a gyárat megépültekor a kontinens legkorszerűbb gyáraként emlegették). A területen tizenegy kilométernyi vasúti pálya kapott helyet, amely közvetlenül a budai, jobbparti körvasútra és az esztergomi vasútvonalra kapcsolódott.

A gyár területét saját lakóteleppel és egyéb kiszolgáló épületekkel vették körül. Ezek voltak az Almási Balogh Loránd által tervezett, szintén 1914-ben épült Munkástelep és a Reichl Kálmán tervezte Tisztitelep. A munkástelep még ma is a kor hangulatát idézve ad otthont az itt élő volt gázgyári munkásoknak és leszármazottaiknak.

Az első világháborúban Óbuda lakosainak az elektromos áramot a gyár területén található, a svájci Sulzer cég által gyártott dízel-aggregát biztosította. A ma is álló és működőképes gép 180 fordulat/perc-nél 560 kW (800 LE) teljesítményt ad le, és 110 voltos egyenáramot termel. A háborúk után a gázgyártás újraindult az üzemben.

A gyár a gáz mellett még olyan melléktermékeket is előállított, mint a koksz és kátrány, amelyet a ma is megtekinthető kátránytornyokban tároltak, és itt választották szét gravitációs úton a könnyű és az útépítéshez használt nehéz kátrányt.

A főváros földgázra való átállása miatt már 1980-ban le akarták állítani az üzemet, de a szénfeldolgozó vertikum megszüntetésére (a szénelőkészítő, a kokszfeldolgozó és gáztisztító üzemek leállítására) végül 1984 októberében, a levegős bontók, a gáztartályok és a távnyomó üzem működésének beszüntetésére pedig 1987 áprilisában került sor. A működési idő elnyújtására az energiaválság elhúzódó hatása miatt volt szükség az itt termelődő koksz miatt. A csatlakozó iparvágány hálózatot 1990-ben zárták ki a forgalomból és 2000-re bontották el teljesen. Az egykori Óbuda-Gázgyár teherpályaudvar felvételi épülete ma is áll. (A Jégtörő utca /ma Ángel Sanz Briz út/ 2004-es kiépülése óta a szomszédos áruház zajvédő fala eltakarja).

Azután 2004-ig itt már csak adminisztratív munkát végzett a Fővárosi Gázművek. Ezt követően került át a terület a főváros tulajdonába. A rajta található kiemelkedő értékű épületeket műemléki védettséggel látták el. Néhánynak a közelmúltban sikerült új funkciót találni. Azokat felújították és a környéküket parkosították. Az egykori gyár déli részében irodaházakat és lakóparkokat hoztak létre. Elsőként a Graphisoft Park költözött ide 1998-ban, amit többek között a Microsoft, majd 2014-ben a IBS Nemzetközi Üzleti Főiskola kampuszának megtelepedése követett.

A meglévő tervek alapján a műemléki épületegyüttesből múzeumot, illetve kultúr- és fesztiválparkot kívánnak létrehozni.

Védett épületei

Emléktábla az egyik épület falán

• Száraztisztító földszintes, nagy belmagasságú, csarnokszerű épület
• Óraház Ebben az épületben voltak a gyárból kikerülő gáz mérésére szolgáló órák
• Víz- és kátránytornyok
• Villamos központ Itt található a gyár áramellátásáért felelős dízelgenerátor és a hozzá tartozó kapcsoló- és elosztóhelyiség

További információk

• Pfeifer Ignác: A kémia vivmányai In: A technika vivmányai az utolsó száz évben, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, Budapest, 1905 (A Műveltség Könyvtára)

• A gázgyár a Víztorony.hu-n
• Kisfilm a gázgyárról az Indavideo-n
• A gázgyár a Népszava.hu-n Archiválva 2007. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Óriásprojekt Óbudán (index.hu)
• Óbudai Gázgyár. Műemlékem.hu. (Hozzáférés: 2017. május 19.)
• „Az Óbudai Gázgyárnál mérgek kerülnek a Dunába”, hugas.met.com (Hozzáférés: 2018. november 5.) 
• Magyar gyárak a millennium korában – Óbudai Gázgyár

Kapcsolódó szócikkek

• Budapesti gyárak listája