Ugrás a tartalomhoz

Érdy János

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Érdy János
Arcképe (Vasárnapi Ujság 1871. 18. évf. 21. sz. május 21.)
Arcképe (Vasárnapi Ujság 1871. 18. évf. 21. sz. május 21.)
SzületettLuczenbacher János
1796. szeptember 19.
Szob
Elhunyt1871. május 9. (74 évesen)
Pest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaKolecsányi Borbála
Foglalkozásajogász,
régész,
numizmatikus
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (Bal oldali falsírboltok, B-242)
A Wikimédia Commons tartalmaz Érdy János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Érdy János, olykor Érdy-Luczenbacher János[1] (Szob, 1796. szeptember 19. – Pest, 1871. május 9.) magyar jogász, régész, numizmatikus a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Élete

[szerkesztés]

Luczenbacher József és Czeczkó Mária harmadik gyermeke. Dédapja 1688 körül Belgiumból érkezett és telepedett le. A tizenegy gyermekes család korán elvesztette atyját, fenntartása ezentúl anyjára nehezült. Érdy Vácon és Esztergomban a gimnázium négy osztályát elvégezvén, nagybátyja Luczenbacher János gondnoksága alá került. 1814–1815-ben Nagyszombatban a bencés rendiek gimnáziumában a humaniorák második évét elvégezte s 1815 őszén a Bencés rend növendékei közé lépett.

1815–1816-ban mint novícius a gimnáziumi tantárgyakat ismételte a következő évben pedig a győri akadémián bölcseletet hallgatott Szeder Fábián János igazgatása, Engelhardt Anzelm bölcseleti, Czinár Mór természettani és Orray Kajetán történelem tanárok alatt. 1818. júliusában tanulmányait Győrben befejezve kilépett a rendből.

A következő ősszel jogtudományokat hallgatott a győri akadémiában. Zichy József kamarás reá bízta fiának, Jánosnak a II. bölcseleti és a jogi két éves tanfolyam alatt történő tanítását és érte, valamint saját fiáért az akadémia igazgatójánál Fejér Györgynél a szállás és élelmezés költségeit is viselte. Ugyanazon helyen volt elszállásolva az ifjú Breczenheim Ferdinánd is, akit a magyar nyelvre tanított. A jogi tanfolyamot 1820. júliusában végezte el, de tanítványa Zichy János kedvéért, aki a II. jogi tanfolyamot 1821-ben végezte, még egy évig maradt Győrben és Fejér Györgynél. Emellett 1820. szeptember 1-jétől 1821. augusztus 15-éig volt jogtanára Beke Farkas ügyvéd. Mindemellett mint törvénygyakornok (patvarista) foglalatoskodott és a megye törvényszéki tárgyalásaira is eljárt.

1821. augusztus 19-én Pestre ment, ahol augusztus 22-én Halácsy László személynöki ítélőmester mellett királyi táblai jegyzőnek fölesküdött és szeptember 1-jén jogi doktor lett. December 22-étől Mausperger Fridrik táblai ügyvédhez szegődött, akinél 1822. november 27-éig maradt, miután december 16-án az ügyvédi vizsgát is letette. Nem készült az ügyvédségre, mert tanszékre vágyakozott és amíg jogi tanszék nem nyílt, Végh Ignác házánál Vereben nevelősködött. Emellett a család ügyvédje és gazdasági felügyelője volt.

Tanítványával egyszer-másszor Pesten, Pozsonyban, sőt Bécsben is lakott, ahol az udvari könyvtárban tanulmányozás végett gyakran megfordult. A régen óhajtott tanszéket többszöri pályázása dacára sem nyerhette el. Ezek után a jogi irodalommal szakított és a történelem búvárlására adta magát. 1832. március 9. a Magyar Tudományos Akadémia levelező és azon év szeptember 9-én rendes tagjai sorába választották. 1839. április 2-ától, midőn Vereb helységtől és a Végh családtól megvált és állandóan Pesten telepedett le, kizárólag a tudományos irodalommal foglalkozott.

1840. március 8-án az Akadémia megtette éremgyűjteményének őrévé, 300 Ft évi fizetéssel. Az akadémia akkori elnöke Teleki József gróf pedig egyúttal a Veszerle-féle éremgyűjtemény rendezésével is megbízta. József nádor 1846. március 16-án a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őrévé nevezte ki, azon meghagyással, hogy előzetes tanulmányozás végett látogasson meg néhány külföldi múzeumot. Külföldi útja során (június 27-étől) Bécsen kívül meglátogatta Prága, Drezda és Berlin múzeumait. Hazaérve szeptember 1-jén elfoglalta hivatalát és már azon év őszén ő szállította a Ludoviceumból és Budáról fensőbb rendeletnél fogva a régiségtári gyűjteményt az új múzeumi épületbe.

1846. december 29-én feleségül vette Kolecsányi Borbálát. 1847. szeptember 12-én Sopron vármegye táblabírája lett. 1848. június 18-án családi nevét Érdyre (első sikeres ásatásának helyszíne nyomán) változtatta. 1857-ben lemondott az akadémiai éremtári őrségről. 1860-ban a báró Sina Simon nagylelkű adakozásából készített új bútorokban a múzeumi éremgyűjteményt felállíthatta és a látogatók előtt megnyitotta. 1869-ben nyugalomba vonult, majd rövidesen 1871-ben meghalt.

2001-től védett, Fiumei Úti Sírkertben lévő sírobeliszkjének 2006-ra csak a talapzata maradt fenn, a Nemzeti Sírkert része.[2]

Érdy család sírja a Fiumei Úti Sírkertben (Bal oldali falsírboltok B-242)

Munkái

[szerkesztés]

Nagy Iván (az id. h.) még egy munkáját említi: Magyar biblia története a berlini k. könyvtár számára (1833), azonban könyvészeti leírását nem adhatta. Szerkesztette a m. tud. akadémia által kiadott Tudomány Tárt 1837-től 1844 végéig, midőn a folyóirat részvéthiány miatt megszűnt.

Az Érdy-codex, terjedelemre legnagyobb codexünk, tartalom tekintetében is kiváló fontosságú nyelvemlék; az evangeliomok és epistolák mellett legendák és magyar szentek történetei is foglaltatnak benne. A codex karthausiak számára készült, irását 1527-ben fejezte be az összeállító, ki Pelbártnak műveiből is merített. 1814-ig a nagyszombati érseki papnevelő intézet könyvtáráé volt, azóta a nemzeti múzeumé. Először Érdy János ismertette (Tud. Tár 1834.) s ő róla kapta nevét. Közzétette Volf György (Nyelvemléktár IV. és V. 1876.)

Az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt.

Cikkei és értekezései a Tudományos Gyűjteményben:

  • 1828 IX. Elmélkedések a természeti jogtudomány állapotjáról
  • 1829 XI. Henrik portugalliai gróf eredetéről
  • 1831 VIII. IX. Perger Jánostól magyarosított Verbőczi István Hármas törvénykönyvének vizsgálata)

A Közhasznú Esmeretek Tárában:

  • 1833 VII. Kelet India, Magyar literatura

A Tudománytárban:

  • 1834 A nagyszombati codex 1490–1527. (Szent László legendája), Hunyadi János kormányzó magyar esküje 1446., Magyar nyelv országos divata (A zsitvatoroki békekötés)
  • 1837 Verebi sirkövek, Okleveles toldalék (Az országos tanács pecséteiről)
  • 1838 Okl. told. (Városok pecséteiről), Kálmán győri püspök eredetéről
  • 1839 Kálmán győri püspök 1396 ki czimeres pecséte, Az esztergomi érsekség pénzmestere (Pisetarius), Okl. toldalék, Literaturai különösség (Mehmed kézirata ism.), Magyar pénztudományi ritkaság (I. Geiza m. kir. pénzei)
  • 1840 A legrégibb pénz, Okl. told. (Kanizsai János pecsétgyűrűje, Henrik portugali gróf eredetét érdeklő oklevelek és értekezések, Thetemy István budai biró levele, Báthory István országbiró 1489. okl. és pecséte stb.)
  • 1841 Magyar pénztudományi ritkaság, Okl. told., Kiadatlan római pénzek
  • 1842 Okl. told.
  • 1843 A szerbek és magyarok

A M. Tud. Társ. Évkönyveiben:

  • 1835 II. Zsigmond országlásának évsora, Nevezetesebb magyar, főként historiai kéziratok jegyzéke
  • 1838 III. A magyarok eredeti lakó földéről Atelkuzu s azon helyről, hol sabartói asphalok laktak és a kunokról
  • 1842 II. Endre király adománylevele és pecséte

A M. Akadémiai Értesítőben:

  • 1841 Lukotya Mansvét lelkésznek őstörténeti leveléről jelentés
  • 1844 A muszka pénzekről, Kézdi-vásárhelyi regiségekről
  • 1847 Egy pénztudományi rejtély megfejtése, Budai sirkövekről, Dánországi régi sirhalmok, A tordai sphinx koholmány, Pogány magyar sirokról Érd. határában
  • 1848 Runamo föliratos kőszirtről s a sukorói és pákozdi sziklacsoportokról
  • 1850–51 Kis-Kun-Majsai régiségek
  • 1851 Az ó-budai Kis-Czellről
  • 1852 Van-e Róbert királynak szerb veretű pénze?
  • 1853 A belloviczi ásatásokról
  • 1854 Az aszódi pogány sirokról
  • 1855 Kézai Simon és Márk krónikáira figyelmeztetés, A kelenföldi pogány sirásatásokról jelentés, Az erdélyi viaszos lapok bemutatása
  • 1857 A bessenyők, nemzeti néven vasok (scythák) hires ványászok voltak, Az Erdélyben talált három levelű fenyőfa-könyvről, A magyar emlékérmekről
  • 1858 Stiria mint magyar vezérség és érmei
  • 1859 A bessenyő nemzet különféle neveiről, Az arany forintról általában és különösen a magyarról (a két utóbbi nem jelent meg)

A Magyarország és Erdély képekben c. vállalatban:

  • 1853 III. Béla kir. és nejének Székesfehérvárott talált síremlékei
  • 1854 Honunkban talált nevezetes régiségek (Ó-budai sztela, Sziszeki sirkő, Nagyváradi emlékpohár)

A Magyar Történelmi Tárban: IV.

  • 1857 Liptói regestrum 1391-ből, XIII.
  • 1867 Székesfehérvár érem-emlékei, XX.
  • 1875 Éremtani egyveleg

Az Archeológiai Közleményekben:

Az Archeológiai Közlönyben:

  • 1870 Eperjes megszállási pénzei

Emléke

[szerkesztés]
  • Emlékbeszéd Érdy János felett
  • Érdy János Emlékérem – Székesfehérvári Szent István Bazilika és Romkert érdekében tevékenykedők tudományos, szakmai munkájának elismerésére (1998-tól)
  • Szobi Érdy János Könyvtár és Információs Központ

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Érdy_János&oldid=27501309”