Volf György

Volf György
Erdélyi Mór felvétele (1897)
Született	1843. október 3. Törökbálint
Elhunyt	1897. szeptember 13. (53 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Demeczkyné Volf Irma
Foglalkozása	nyelvész, gimnáziumigazgató
A Wikimédia Commons tartalmaz Volf György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Volf György (Törökbálint, 1843. október 3. – Budapest, 1897. szeptember 13.) gimnáziumi igazgató, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Demeczkyné Volf Irma festőművész édesapja.

Pályája

Német családból származott. A budapesti V. kerületi főgimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd a budapesti egyetemen hallgatott klasszika-filológiai, magyar és német nyelvi és irodalmi előadásokat. 1869. április 13-tól 1870. július 30-ig helyettes tanár volt a fővárosi IV. kerületi főreáliskolában. 1872-ben rendes tanár a II. kerületi, 1873-ban pedig az akkori VI. kerületi főreáliskolához helyezték át. Néhány évvel később a tanárképző-intézet gyakorló főgimnáziumához nevezték ki, melynek 1890-ben igazgatója lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1877. május 24-én levelező tagjává, 1894-ben rendes tagjává választotta. 1892-ben királyi tanácsosi címet kapott, 1897-ben a budapesti tanárvizsgáló bizottság alelnöke és ugyanazon év szeptember 13-án az akadémia nyelvtudományi bizottságának elnöke lett.

Nyelvtudományunk történetében ortológus-harcain kívül főként a középkori magyar szövegek kiadásával örökítette meg nevét. A nyelvemlékekkel való foglalkozás vezette a honfoglaláskori műveltség kérdéseinek tárgyalásához.

Emlékezete

Síremlékét 1899. április 23-án leplezték le a Kerepesi úti temetőben. Törökbálint hazafias közönsége szülőházát márvány emléktáblával jelölte meg, melyet 1907. szeptember 13-án lepleztek le.

Cikkei

Cikkei megjelentek a Magyar Nyelvőrben (1872-től), a Hunfalvy-Albumban (1891), a Nyelvtudományi Közleményekben (1885., 1895-96.), a Budapesti Szemlében (1879-80., 1891-94.), a Budenz-Albumban (1884.) az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1881-82., 1890., 1892.), az Akadémiai Értesítőben (1892, 1895.), a M. Tanügyben (1872., 1876., 1879., 1883-84.), a Tanáregylet Közlönyében (1872. 1884-90.), az Irodalomtörténeti Közleményekben (1891).

Kisebb-nagyobb közlemények 1886-tól a következő lapokban: Fővárosi Lapok, A Hon, Független Lapok, Egyetértés, Pesti Napló, Pesti Hirlap, Budapesti Hirlap, Nemzet, Hazánk és a Külföld, Népnevelők Lapja, Természettudományi Közlöny, Jogtudományi Közlöny, M. Könyv-Szemle, Könyvkiállítási kalauz, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben.

Munkái

• Nyelvemléktár. Régi magyar codexek és nyomtatványok. Kiadja a M. Tudom. Akadémia nyelvtudományi bizottsága Bpest, 1874-1890. Tizennégy kötet. (A kódexirodalommal foglalkozó nyelvészek és irodalomtudósok egyik legfontosabb forrásmunkája.)
  • (I. 1874. Bécsi és müncheni-Codex. II. 1874. Weszprémi-, Peer-, Winkler-, Sándor-, Gyöngyösi-, Thewrewk-, Kriza-, Bod-Codex IV. és V. k. 1876. Érdy-Codex. VI. 1877. Tihanyi-, Kazinczy-, Horváth-Codex. VII. 1878. Ehrenfeld-, Simor-Cornides-Codex Szent Krisztina élete. Vitkovics-Lányi-Codex. VIII. 1879. Szent Margit élete, Példák Könyve, Könyvecske a szent apostoloknak méltóságáról, Apor-, Kulcsár-Codex. IX. és X. k. 1888. Érsekújvári-Codex, XI. 1881. Debreczeni-, Gömöry-Codex, XII. 1884. Döbrentei-, Teleki-Codex, XIII. 1885. Festetics-, Pozsonyi-, Keszthelyi-Codex, Miskolczi töredék. XIV. 1890. Lobkowitz-, Batthyányi-, Czeh-Codex. Az I-II. és IV-XIV. kötetekben a Régi Magyar Codexek irodalomtörténeti ismertetése).
• Az Ehrenfeld-Codex. A legrégibb magyar könyv ismertetése és hű lenyomata. Uo. 1881. (Különnyomat a Nyelvemléktárból).
• Bátori László és a Jordánszky-Codex bibliafordítása. Uo. 1879. (Akadémiai székfoglaló).
• Kiktől tanult a magyar írni, olvasni? (A régi magyar orthographia kulcsa). Uo. 1885. (Értekezések a nyelv- és széptudom. köréből XII. 6.).
• Régi Magyar Nyelvemlékek. Kiadta a M. Tudom. Akadémia. Uo. 1888. Két kötet. (VI. k. 2. osztály. Egyházi verses könyv: Winkler-Codex, V. k. A Jordánszky-Codex bibliafordítása, kiegészítve a Jankovich- és Csemez- Töredékkel).
• A magyar helyesírás alapja. Uo. 1894.
• Első keresztény térítőink, nyelvünk, írásunk és történetünk tanubizonysága szerint. Uo. 1896. (Különny. a Budapesti Szemléből). Székfoglaló).
• A m. kir. tanárképző-intézeti gyakorló gymnasium tanári karának irodalmi működése. Uo. 1896.
• A honfoglaló magyarok műveltsége. Uo. 1897. (Különny. az Akadémiai Értesítőből).
• Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás. Uo. 1897. (Különny. a Nyelvtud. Közleményekből).
• Volf György összegyűjtött munkái. Két kötet. Budapest, 1907–1914. (Demecki Mihály kiadása.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.  
• Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 7. kötet. (Történeti és nyelvészeti irányok c. alfejezet.) (1930–1941.) 

Irodalom

• Waldapfel János: Volf György emlékezete − Magyar Paedagogia, VII. évf. 1898, 65−72. p.