Athosz-hegyi Köztársaság
Szent Hegyi Autonóm Kolostorköztársaság | |||
Αυτόνομη Μοναστική Πολιτεία Άγιον Όρος [Aftónomi Monasztikí Politía Ájon Órosz] | |||
| |||
Fővárosa | Kariész | ||
é. sz. 40° 15′ 43″, k. h. 24° 14′ 39″40.261900°N 24.244200°EKoordináták: é. sz. 40° 15′ 43″, k. h. 24° 14′ 39″40.261900°N 24.244200°E | |||
Államforma | teokratikus köztársaság | ||
Hivatalos nyelv | Görög | ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 1746 fő (2021)[1] | ||
Becsült | 2300 fő | ||
Népsűrűség | 6,8 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 336 km² | ||
Időzóna | CET (UTC+1) CEST (UTC+2) | ||
Egyéb adatok | |||
Pénznem | Euró (EUR ) | ||
Az Athosz-hegyi Köztársaság (görögül Όρος Άθως [Órosz Áthosz]) Görögország északi részében, a Halkidikí félsziget keleti földnyelvén az Ájion Órosz (Szent-Hegy)-félszigeten fekvő autonóm, klerikális, ortodox kolostor-köztársaság, fővárosa Kariész. Ma az ortodox vallás egyik fő központja, ahol mintegy húsz kolostorban élnek ortodox szerzetesek a legősibb bizánci hagyományokat őrizve. 1988 óta a világörökség része.[2]
Az ország névadója a félsziget végében emelkedő Athosz-hegy. Nevezik Szent Hegynek is (görögül Άγιον Όρος [Agio Orosz vagy Agion Orosz], bizánci görög nyelven Άγιον Όρος [Hagion Orosz]). Az ókorban a félsziget neve Ακτή [Akté] volt. A kolostor-köztársaság területére nők nem, és férfiak is csak engedéllyel léphetnek, naponta száz ortodox zarándokon kívül csak tíz nem ortodox férfi látogató juthat be a félsziget keleti részére.[3]
Földrajz
[szerkesztés]A félsziget a nagyobb Halkidikí félsziget keleti nyúlványa, amely 7-12 kilométer széles és 60 kilométer hosszan nyúlik be az Égei-tengerbe. Területe 390 km². Északi szomszédja a görögországi Közép-Makedónia régió. Az Athosz-hegy meredek, sűrű erdővel borított emelkedői 2033 méter magasságba nyúlnak fel.
A félsziget körüli tengerek a hajók számára veszélyesek. Ezt jól tudták már az ókorban is, különösen azután, hogy Kr. e. 492-ben itt semmisült meg a görögökre támadó perzsa hadsereg flottája egy viharban, az ókori források szerint mintegy húszezer ember halálát okozva.[4]
Története
[szerkesztés]A legenda szerint itt kötött ki Szűz Mária János evangélistával, amikor Ciprus felé hajózott 49-ben.[5] Mária olyan szépnek tartotta a területet, hogy imájával megkérte fiát, Jézust, hogy legyen az ő kertje.
Az Athosz-hegy első kolostorát, a Nagy Lavrát 963-ban alapította Athoszi Szent Atanáz. A félszigeten 961-ben egységes fennhatóság alá került a keleti ortodox szerzetesek valamennyi örökölt birtoka. A 11. században több újabb kolostor épült a Bizánci Birodalom segítségével, és 1060-ban látta el a bizánci császár az első alkotmánnyal a szerzetesek közösségét.
A korábbi kiváltságos státusát őrizve 1913-ig török uralom alatt volt, bár közben 1830-tól 50 évig orosz gyámkodás alatt állt. Az 1912-1913. évi balkáni háborúk során a görög hadsereg elfoglalta, de a Szent Hegyet önálló, semleges állammá nyilvánították. Azóta Görögország szerves részét képezi, de 1926-ban teljes körű belső önkormányzatot kapott, amit a mindenkori görög alkotmányok is tiszteletben tartottak.
Ma a köztársaság az ortodox vallás egyik fő központja, 20 kolostorban élnek ortodox szerzetesek a legősibb bizánci hagyományokat őrizve. 1988 óta világörökség.
Politika, közigazgatás
[szerkesztés]Az Athosz-hegy húsz ortodox kolostor otthona, amelyek autonóm teokratikus köztársaságot alkotnak Görögországon belül. Az Athosz-hegyen csak 21 évet betöltött, keleti ortodox hitű férfiak élhetnek. Egy 1060-ban kelt és máig érvényes bizánci bulla szerint nőknek, gyermekeknek, eunuchoknak tilos a félsziget területére lépniük, sőt azok a hajók, amelyek fedélzetén nők is tartózkodnak, csak 500 méterre közelíthetik meg a partjait.
Politikai ügyekben a görög külügyminisztérium, egyházjogi, vallási értelemben pedig a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus fennhatósága alá tartozik. Az irányítást egy ún. Szerzetesi Tanács látja el, élén annak elnökével.
A nők kitiltása a félszigetről
[szerkesztés]Mivel Szűz Mária szent kertje, ezért nő nem léphet erre a földre. A nők belépési tilalmát a félszigetre IX. Kónsztantinosz bizánci császár hirdette ki hivatalosan 1046-ban.[6]
A 14. században IV. István Uroš szerb cár hozta a feleségét, Helénát ide, hogy megvédje a pestis elől. A feleség nem érinthette a talajt, így egész idő alatt a kocsiban kellett maradnia.[7]
Maryse Choisy, francia írónő 1920-ban matróznak álcázva magát lépett be a félszigetre. Kalandjait később könyvben is megírta, aminek a Un mois chez les hommes címet adta.[8]
Volt egy incidens az 1930-as években, miután Aliki Diplarakou szépségkirálynő férfinak öltözve belépett a köztársaság területére. Az esetről a Time magazinban is szó volt.[9]
Az Európai Parlament 2003-ban kérte a tilalom feloldását a nemek közötti egyenlőségre való tekintettel.[10]
A 20 önkormányzattal rendelkező kolostor
[szerkesztés]- Mejíszti Lávra (Μεγίστη Λαύρα)
- Vatopédi (Βατοπέδι)
- Ivíron (Ιβήρων)
- Hilandaríu (Χιλανδαρίου, Хиландар – szerb)
- Dioniszíu (Διονυσίου)
- Kutlumúszi (Κουτλουμούσι)
- Pandokrátorosz (Παντοκράτορος)
- Xiropotámu (Ξηροποτάμου)
- Zográfu (Ζωγράφου, Зограф – bolgár)
- Dohiári (Δοχειάρι)
- Karakálu (Καρακάλλου)
- Filothéu (Φιλοθέου)
- Szímonosz Pétra (Σίμωνος Πέτρα vagy Σιμωνόπετρα)
- Ajíu Pávlu (Αγίου Παύλου)
- Sztavronikíta (Σταυρονικήτα)
- Xenofóndosz (Ξενοφώντος)
- Oszíu Grigoríu (Οσίου Γρηγορίου)
- Eszfigménu (Εσφιγμένου)
- Ajíu Pandeleímonosz (Αγίου Παντελεήμονος vagy Ρωσικό)
- Konsztamonítu (Κωνσταμονίτου)
Mejíszti Lávra kolostor | Vatopédi kolostor | Ivíron kolostor | Hilandaríu kolostor | Dioniszíu kolostor |
---|---|---|---|---|
Μεγίστη Λαύρα | Βατοπέδι | Ιβήρων ივერთა მონასტერი (grúz) |
Χιλανδαρίου Хиландар (szerb) |
Διονυσίου |
Kutlumúszi kolostor | Pantokrátorosz kolostor | Xiropotámu kolostor | Zográfu kolostor | Dohiári kolostor |
Κουτλουμούσι | Παντοκράτορος | Ξηροποτάμου | Ζωγράφου Зограф (bulgár) |
Δοχειαρίου |
Karakálu kolostor | Filothéu kolostor | Szímonosz Pétra kolostor | Ajíu Pávlu kolostor | Sztavronikita kolostor |
Καρακάλλου | Φιλοθέου | Σίμωνος Πέτρα | Αγίου Παύλου | Σταυρονικήτα |
Xenofóndosz kolostor | Oszíu Grigoríu kolostor | Eszfigménu kolostor | Ajíu Pandeleímonosz kolostor | Konsztamonítu kolostor |
Ξενοφώντος | Οσίου Γρηγορίου | Εσφιγμένου | Αγίου Παντελεήμονος Пантелеймонов (orosz) |
Κωνσταμονίτου |
Lakosság
[szerkesztés]Azok a lakók, akik nem szerzetesek, a félsziget fővárosában, a 380 fős Kariészben élnek. Összesen mintegy 1400-an élnek a félszigeten.
Népcsoportok
[szerkesztés]Görög és más nemzetiségű ortodox szerzetesek.
Nyelvek
[szerkesztés]A kolostorokban a szertartások görögül folynak. Azonban a szerzetesek beszélnek még:
- oroszul: Szt. Pantelejmon (35 szerzetes)
- szerbül: Hilandar (46 szerzetes),
- bolgárul: Zoograf (15 szerzetes),
- románul: Prodromos és Lak (64 szerzetes),
- magyarul: Szimonosz Petra (1 szerzetes).
Vallás
[szerkesztés]A köztársaság területén csak ortodox szerzetesek élhetnek.
A szerzetesek életmódja
[szerkesztés]A félsziget már az 5. században a világtól elszigetelten, remeteségben élő szerzetesek lakhelye. Az évszázadok folyamán kialakuló kolostori közösségek mellett továbbra is fennmaradt a kolostori közösségektől részben független, de manapság csupán néhány szkítire (oroszul: скит) jellemző, idioritmikusnak nevezett szerzetesi életforma. A kolostorokat és a szkítik többségét a koinobitikus, közösségi szerzetesi életforma jellemzi. A szkítik elszórtan vagy egymáshoz közel elhelyezkedő házakból álló szerzetesi települések. A félszigeten elszórtan kisebb épületek, aszkéták lakhelyei, remetelakok is megtalálhatók.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.statistics.gr/el/2021-census-res-pop-results
- ↑ Athosz, az atyák szent hegye. Readers Digest. [2020. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
- ↑ Nők ide nem tehetik be a lábukat. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
- ↑ Megtalálták Dareiosz hajóhadának roncsait? – Múlt-kor.hu, 2004. január 20.
- ↑ Jenny Schroedel – John Schroedel: The Everything Mary Book: The Life And Legacy of the Blessed Mother. 2006–08–28. ISBN 9781605503165 Hozzáférés: 2017. május 31.
- ↑ Schwimmer, Walter: Human Rights Aspects of Current Problems of Mount Athos. Report to international conference: "The Holy Mount Athos – the unique spiritual and cultural heritage of modern world” (Weimar, Germany) 23–26 June 2012. [2016. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 7.)
- ↑ (C) 2006, ABC Design & Communication: VAGABOND – the first and only monthly magazine in English. Vagabond-bg.com, 1935. november 12. [2009. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 5.)
- ↑ Sack, John. Report from Practically Nowhere. New York: Curtis Publishing Company, 148–149. o. (1959)
- ↑ The Climax of Sin Archiválva 2006. június 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, Time Magazine, 1953
- ↑ European Parliament resolution on the situation concerning basic rights in the European Union pp. Equality between men and women §98. European Parliament, 2003. január 15. (Hozzáférés: 2008. szeptember 6.)
További információk
[szerkesztés]Angolul
[szerkesztés]- Athosz-hegy oldalak
- Az Athosz-hegy honlapja Mount Athos
- Pictures from Athos and his Monasterys Archiválva 2008. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Athosz-hegy oldalak még
- Történelme, kultúrája, földrajza, turizmus
- A teokratikus köztársaság Archiválva 2006. június 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Athosz-hegy az UNESCO világörökség honlapján