Zengő (szőlőfajta)
Zengő | |
fehérborszőlő | |
![]() | |
Egyéb nevei | Badacsony 8 |
Eredet | Magyarország |
Nemesítő neve | Király Ferenc |
Nemesítés alapfajtái | Ezerjó és bouvier |
Továbbnemesítés fajtái | Egri leányka - zengő 2002. Külföldön: zen |
Nemesítés éve | 1951 |
Hazai elterjedtsége | Etyek-Budai, Balaton mellék, Eger, Velencei-hegység. |
Általános elterjedtsége | magyar fajta |
Fürt leírása | közepes, tömött, vállas |
Érési időszak | közepes érésű fajta |
Érzékenység | rothadásra kissé érzékeny |
Művelésmód | magasművelésű tőkeformák |
Borának jellemzői | illatos, savas minőségi fehérbor |
Jelentős borai | Zen |
A zengő (szinonim neve: Badacsony 8) 1982 óta egy államilag elismert szőlőfajta.
Származása
[szerkesztés]Király Ferenc állította elő az ezerjó és bouvier keresztezésével 1951-ben.[1])
Leírása, tulajdonságai
[szerkesztés]Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, fagytűrése közepes. Szárazságtűrő, rothadásra kissé érzékeny, kevés zöldmunkát igényel.
Hajtása merev, vitorlája nyitott, lapított, sárgászöld, gyapjas. Szártagja a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, csíkozott, alig hamvas. Levele közepesen nagy, kerek – széle-hossza egyforma, domború, tölcséres vagy kiterített, szövete fűzöld színű, nehezen fakadó, fényes, zsíros, karéjainak száma 0-3; vállöble nyitott, U alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei nyitottak, U alakúak, alapjuk kerekített; széle fűrészes-csipkés, közepesen mélyen bemetszett; felszíne és fonáka pókhálós; erezete zöld vagy az erek töve vörös; a levélnyél vöröses-zöld, csupasz, csíkos, hosszú.
Fürtje tömött, vállas, középnagy, átlagtömege 14 dkg. Bogyója irgászöld, nem mintázott, hamvas, gömbölyded alakú, közepes nagyságú, átlagtömege 2,3 gramm, húsa puha, leves, íze közömbös; héja középvastag, szívós.
Bora illatos, harmonikus, savas karakterű, de finom savakkal rendelkező, minőségi fehérbor.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Tálos Lőrinc: Ízes szőlőszem'. [2008. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 31.)