Zalán futása
A Zalán futása Vörösmarty Mihály eposza, amit 1825-ben írt meg. Görbőn, 1823-ban kezdte el írni. Szeme előtt a Zrínyi óta lehanyatlott magyar epika felélesztésének terve lebegett.
A mű tíz énekből áll, verselése hexameteres, hangneme elégikus. Bár Vörösmartytól honfoglalási eposzt vártak, ő nem Árpád diadalát, hanem Zalán futását énekelte meg.
Cselekménye
[szerkesztés]Az Árpád vezette harc megelevenítésével párhuzamos Ete és Hajna szerelmi története. Ennek ábrázolásába szőtte bele a maga fájdalmas vallomását közvetlenül egy mesealak, a Délszaki Tündér felléptetésével. „Ősmagyar” mitológia, mesés tündérvilág, a magyar hősiességet dicsőítő szándék, a harcok áldozatait kísérő „lírai részvét”, a „régi dicsőség” elmúlása miatti borongás és nemzetébresztés egyaránt érvényesül az eposzban; megtalálhatók benne a klasszikus eposz elemei (invokáció, seregszemle, állandó jelzők), a romantikára jellemző képgazdagság, a színpompás nyelv; hol méltóságosan hullámzó, hol pattogósra gyorsuló hexameterei a hangulatfestés eszközei.
Források
[szerkesztés]- Vörösmarty Mihály: Zalán futása (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985) ISBN 9631527972
- Vörösmarty Mihály: Zalán futása (MEK)
- Az eposz adatlapja a Moly oldalán
További információk
[szerkesztés]
- Vörösmarty Mihály
- Gere Zsolt: Nemzettörténet és mitológia határpontjain (tanulmány, Villanyspenót)
- Költemények
- Irodalom tételek
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Erdélyi János: Pályák és Pálmák
- Szózat
