Zöld őszibarack-levéltetű

Zöld őszibarack-levéltetű
Szárnyas imágó
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera) Alrend: Növénytetvek (Sternorrhyncha) Öregcsalád: Levéltetvek (Aphidoidea) Család: Valódi levéltetűfélék (Aphididae) Nem: Myzus Faj: M. pericae
Tudományos név
Myzus pericae Sulzer, 1776
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Zöld őszibarack-levéltetű témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld őszibarack-levéltetű témájú médiaállományokat és Zöld őszibarack-levéltetű témájú kategóriát.

A zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), a rovarok (Insecta) osztályába, ezen belül a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjének valódi levéltetűfélék (Aphididae) családjába tartozó faj.

Mezőgazdasági kártevő, gazdanövények százain táplálkozik. A nyári hónapok alatt a kártevő elhagyja eredeti gazdanövényeit és másodlagos gazdanövényekre települ át.

Előfordulása

Világszerte előfordul, képes elviselni a szélsőséges környezeteket is. Egyaránt károsíthat szántóföldeken, házi kertekben, üvegházakban.

Megjelenése

A kifejlett egyedek nemzedéktől függően 2,6-1,9 mm hosszúságúak, egyes nemzedékek szárnyatlanok, mások egy pár áttetsző hártyás szárnyat viselnek. A szárnyatlan nemzedékek sárgászöld színezetűek, míg a szárnyasok feje és tora fekete, potrohuk világoszöld, fekete középfolttal.

Életmódja

Fellépésük az őszibarackfákon olyan rövid időre korlátozódik, hogy nem okoznak rajta jelentős kárt. Nyári tápnövényeik fajszáma körülbelül 400-ra tehető, rajtuk szaporodnak el jelentősebben. Leginkább lágyszárú növények fonákjain élnek, szívogatnak a nyár folyamán.

Nemzedékváltás

Rügypattanás idején kikelnek az első lárvák az áttelelt petékből, melyekből hamar kifejlődnek a szárnyatlan ősanyák. Az őszibarackon fejlődő második nemzedék zöme május elején már szárnyas nőstényekből áll, melyek az őszibarackról nyári tápnövényeikre repülnek.

A nyár folyamán a nyári tápnövényeken gyors ütemben több szárnyatlan nőstényekből álló nemzedék követi egymást.
Nyár végén ismét szárnyas egyedek fejlődnek, melyek visszarepülnek az őszibarackra. A levelek fonákján telepszenek meg, ahol további szárnyatlan nőstényekké fejlődő lárvát hoznak a világra elevenszüléssel.

Októberben megérkeznek a nyári tápnövényekről a szárnyas hímek is, melyek az ekkorra kifejlődött szárnyatlan nőstényeket megtermékenyítik.

A párzás után a nőstények 6-8 petét raknak le a hajtásokra a rügyek mellé és mögé, melyek áttelelnek.

A peték kezdetben zöldek, majd fokozatosan sötétednek, végül fényes fekete színűvé válnak, melyek képesek a téli fagyok elviselésére is

Kártétele

Elsődleges gazdanövénye az őszibarack, melyet azonban a tavasz folyamán elhagy, és lágyszárú zöldség- és dísznövényeket károsít. Gazdanövényei lehetnek például: uborka, tök, görögdinnye, spárga, bab, répafélék, brokkoli, káposzta, zeller, kukorica, padlizsán, saláta, mustár, borsó, paprika, burgonya, paradicsom. Károkat elsősorban a növények leveleinek szívogatásával okoz. Szívogatásának nyomán nem torzulnak, nem sodródnak be a levelek, hajtások, hanem kisebbek maradnak, megsárgulnak és idő előtt lehullanak.

Másodlagos kártételként, a faj által kibocsátott mézharmaton a korompenész is megjelenhet.

Védekezés

Fontos, a gyomnövények, és megmaradó egyéb fertőzött növényi részek begyűjtése és megsemmisítése. Használhatók felszívódó rovarirtó szerek is, melyek hosszú ideig nyújtanak védelmet a kártevő ellen, azonban előfordulhat rezisztencia kialakulása is.

Források

• Bodor János – Gallyas Csaba: Hasznos és káros rovarok a kertben. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1975. ISBN 963 230 367 9