Ugrás a tartalomhoz

Yoyo (film, 1965)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Yoyo
(Yo Yo)
1965-ös francia film
RendezőPierre Étaix
ProducerPaul Claudon
Műfajfilmvígjáték
Forgatókönyvíró
FőszerepbenPierre Étaix, Claudine Auger
ZeneJean Paillaud
OperatőrJean Boffety
VágóHenri Lanoë
Gyártás
Országfrancia
Nyelvfrancia
Játékidő92
Forgalmazás
BemutatóFrancia 1965. magyar 1966. május 26.
Korhatárkorhatár nélkül
További információk
Sablon • Wikidata • Segítség

A Yoyo 1965-ben készült francia film Pierre Étaix rendezésében és főszereplésével. A negyven évet epizódokban feldolgozó, drámai, vígjátéki, részben börleszk elemeket is tartalmazó film egy cirkuszi bohóc és bűvész életének a története, aki felnővén visszaszerzi egykoron dúsgazdag édesapja kastélyát. A film első harminc perce a némafilm-korszakban játszódik, ezért csak zene és humoros zörejek hallhatók, de a kevés párbeszédnek a későbbiekben is csak másodlagos szerepe van.

Történet

[szerkesztés]
Étaix mint Yoyo 2012-ben

1925, a charleston tánc és a némafilm korszaka. Franciaország egyik leggazdagabb embere magányosan él egy hatalmas kastélyban. Szolgák hada lesi minden kívánságát, szórakoztatásáról saját privát zenekara és táncosnői gondoskodnak, de ő mégsem boldog. Magányos óráiban régi szerelme, egy cirkuszi artistanő után vágyakozik, akitől elszakította az élet.

Egy napon a kastély udvarából meglátja, hogy vándorcirkuszosok haladnak el a kapu előtti úton. Egy csettintés csak számára elintézni, hogy a kastély udvarán felállítsák a sátrukat és csak az ő számára tartsanak egy előadást. A műsor alatt a cirkuszosoktól egy tíz év körüli kisfiú beoson a kastélyba, ahol elámul a végtelen gazdagságon. A milliárdos férfiú döbbenten veszi észre, hogy a műlovarnő az ő hosszú évek óta nem látott és visszavágyott szerelme, az időközben visszatért kisfiúról meg kiderül, hogy a fia, akinek a létezéséről sem tudott eddig. A sors azonban ismét közbeszól, a cirkusz távozik, a milliárdos az eddiginél is szomorúbban tér vissza kastélyába. Búcsúzóul fiának adja kedvenc és akkor divatos játékát, a jojót, aki innen kapja életre szóló becenevét a Yoyót. Telnek-múlnak az évek.

1929. Mivel ekkortól már a hangosfilm uralja a mozikat, ez az eddig csak hangokat, zörejeket és filmzenét tartalmazó, burleszkszerű némafilm is hangosfilmmé válik, a szereplők ettől fogva keveset ugyan, de beszélnek. A hangosfilmmel egyidőben azonban megérkezik a nagy gazdasági világválság, a pillanatok alatt tönkrement részvényesek és bankárok sora végez magával, milliárdosunk is immár koldusszegény. Próbálná magát felakasztani, de a végrehajtó azt a széket is elviszi, amire éppen rá akar állni, az eddig a jó fizetségért hűségesnek látszó személyzet távozás közben amit még lehet, ellop. Egyetlen megmaradt vagyona az autója. Megkeresi cirkuszos szerelmét, majd hármasban vándormutatványosok lesznek, az autó mögé kapcsolt cirkuszkocsijukkal járják a világot. Szegényen, de boldogan élnek tovább tíz éven keresztül.

1939. Yoyo immár felnőtt, sikeres bohócként és bűvészként folytatja a szakmát egy nagyobb cirkusznál, szülei maradnak önálló mutatványosok. A nemzetközi helyzet azonban egyre rosszabb, kitör a háború, majd Franciaországot is megszállják, Yoyo német hadifogságba kerül.

1945. Vége a háborúnak, Yoyo visszatér a cirkuszhoz. A következő években bejárják egész Európát. Időnként összeakad szintén vándorcirkuszos régi szerelmével Isolinával, aki kéri is, hogy tartson velük, de − akárcsak édesapja egykor − ő is inkább a saját útját járja. Fejébe veszi, hogy felújítja édesapja végtelenségig lepusztult kastélyát. Beköltözik az egyik még lakható szobába, majd eleinte egymaga lát neki a munkának.

1965. A tévékorszak pár évvel korábbi kezdete óta a szórakozás megváltozott, a cirkuszok jövője bizonytalanná vált. Yoyo immáron tévésztár és művészeket menedzselő gazdag producer. A kastély felújítása ekkorra már komoly tempóban halad. Mikor végre elkészül, a megnyitóra hatalmas vendégsereg érkezik, Yoyo azonban frusztrált és bizonytalan. Mint negyven évvel korábban, ismét cirkuszi karaván közelít, majd Isolina állít be a szmokingos-estélyis vendégek közé azzal, hogy Yoyot kint várják a szülei. Kérleli őket, hogy jöjjenek be legalább szétnézni, ők azonban nem hajlandók visszatérni a boldogtalanságot jelentő falak közé, majd Isolinával hármasban elhajtanak.

Yoyo a vendégeit magára hagyva felrohan egy cirkuszt formázó kis helyiségbe, ahol korábbi művészévei emlékei sorakoznak. Rá kell jönnie, hogy ugyanolyan magányos és boldogtalan, mint egykor édesapja volt. Mikor a cirkusz gyerekkorától jól ismert elefántja beállít a kastély kertjébe, a hátán távozik a cirkuszhoz és Isolionához.

Főszereplők

[szerkesztés]
  • Pierre Étaix - milliárdos és Yoyo, a fia
  • Claudine Auger - Isolina, Yoyo szerelme
  • Philippe Dionnet - Yoyo mint gyerek
  • Luce Klein - Yoyo anyja

Forgatási helyszín

[szerkesztés]
  • Porgès kastély Rochefort-en-Yvelines falu mellett, Párizstól 40 kilométerre délnyugatra. 1899 és 1904 között épült Jules Porgès gyémántkereskedő családja számára. [1]

Források

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Yoyo_(film,_1965)&oldid=27452569”