Charleston (tánc)
A charleston az 1920-as években először az USA-ban népszerűvé vált tánc, nevét a dél-karolinai kikötővárosról, Charlestonról kapta.[1] Az afroamerikai eredetű táncot egy 1923-as broadway-show, a Runnin' Wild tette berobbanó sikerré és egyúttal az ebben megszólaló "The Charleston" dal pedig a charleston-ritmust az USA tánczenéjében.[2] A nemzeti őrületté vált tánc az USA-ban gyorsan elterjedt, majd hamar Európába is eljutott, Európában Josephine Baker fellépései tették igazán népszerűvé. A charleston fokozatosan elveszítette kezdeti polgárpukkasztó jellegét, divatos társastánccá vált, melyet akár egyedül, vagy partnerrel, avagy csoportban is szokták táncolni.
Eredete[szerkesztés]
Magát a táncot először Irving C. Miller Liza című produkciójában mutatták be 1923 tavaszán,[3][4] ekkor még a charleston név újnak számított, ugyanakkor Willie „The Lion” Smith dzsessz-zenész szerint viszont a tánc már jóval korábban is ismert volt.[5] A "The Charleston" szám szerzője, James P. Johnson elmondása szerint ő már 1913-ban látta a táncot New York egyik fekete negyedében, a San Juan Hill-i Jungles Casino-ban.[6][7] Harold Courlander kulturális antropológus szavaival élve, míg a charleston a hagyományos afroamerikai tánc néhány jellegzetességével bírt, többek között az afroamerikai juba táncra épült, valójában "szintetikus alkotás volt, egy újonnan kidolgozott forma, amelyet széles körben elterjedt népszerűségre szabtak". Noha a "jay-bird" néven ismert lépés és más specifikus mozgásszekvenciák afroamerikai eredetűek, nincsenek feljegyzések arról, hogy a charlestont ilyen formában táncolták volna az ültetvényeken.[8]
A tánc alaplépésében a térdeket behajlítják, majd kiegyenesítik, miközben a lábfejek ki-be fordulnak. A súly az egyik lábról a másikra tolódik, a szabad lábbal ferde szögben kirúgnak. A charlestonnak egy broadway-produkcióban, a Runnin' Wild című fekete musicalben megjelenő lépéssorozatát valószínűleg újonnan fejlesztették ki a siker kedvéért.[8] A tánc színpadra állítása előtt kétségtelenül még további változtatásokra került sor.[9]
"Eleinte a lépés a lábak egyszerű, lusta, ritmusos forgatásával indult. Amikor a tánc elérte már a Harlemet, egy új verziót adtunk hozzá. Ez egy gyors rúgásszerű lépés lett, a lábak előre és hátra lendítése, majd később pedig mindez még a láb érintésével kombinálva."
.png)
PlayIgazán népszerűvé a charleston akkor vált, amikor a Runnin' Wild broadway-showban Elisabeth Welch énekével felhangzott a James P. Johnson dzsessz-zongorista komponálta The Charleston szám 1923 őszén, ez lett az 1920-as évek egyik legnagyobb sikere. A jellegzetes – négynegyedes, szinkópás – charleston-ritmus, amit Johnson elmondása szerint először a charlestoni dokkmunkásoktól hallott, magában foglalja a clave-ritmust, de Gunther Schuller zeneszerző-kritikus szerint részben a habanerát is.[11]
Magyarországra is gyorsan eljutott, Szép Ernő Valentine c., 1927-ben megjelent regényében már charlestont járnak, úgy, hogy „a zenétől mindenki megbolondul, a csillár is melegebben ragyog, az emberek könyökükkel, körmeikkel kapkodnak…”[12]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Cambridge Enciklopédia. Maecena Kiadó, 235. o. (1992). ISBN 963 7425 65 9. Hozzáférés ideje: 2022. június 23.
- ↑ Broadway Production: Runnin' Wild
- ↑ Emery 1972, p. 225
- ↑ Johnson, James Weldon. Black Manhattan, Illustrated by Sondra Kathryn Wilson, Da Capo Press (1991. június 7.). ISBN 978-0-306-80431-1
- ↑ Jacqui Malone, Steppin' on the Blues: The Visible Rhythms of African American Dance, 1996, ISBN 0-252-06508-5, p. 84
- ↑ Runnin' Wild: A Biography of James P. Johnson. The Jim Cullum Riverwalk Jazz Collection - Stanford Libraries . [2022. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. január 15.)
- ↑ Williams, Keith. „How Lincoln Center Was Built (It Wasn’t Pretty)”, The New York Times, 2017. december 21.. [2023. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ a b Emery 1972, p. 227
- ↑ Emery 1972, p. 228
- ↑ Schuller 1968, p. 375
- ↑ Schuller 1968, pp. 158, 173
- ↑ Hartmann János: Szép Ernő: Valentine pp. 23. Napkelet, 1927. április 1. (Hozzáférés: 2024. június 3.)
További információ[szerkesztés]
- Emery, Lynne Fauley. Black Dance in the United States from 1916 to 1970. National Press Books (1972. június 7.). ISBN 0-87484-203-4
- Schuller, Gunther. Early Jazz – Its Roots and Musical Development. Oxford University Press (1968. június 7.). ISBN 0-19-500097-8
