Boeing 777

Boeing 777
A Boeing 777-300 repülőgép az Emirates színeiben
Funkció	utasszállító repülőgép
Gyártó	Boeing
Gyártási darabszám	1204 db (2014 májusában)
Ár	777-200: 178-195 millió USD 777-200ER: 190-212,5 millió USD 777-200LR: 219-243 millió USD 777-300: 210-234 millió USD 777-300ER: 237-264 millió USD 777-300F: 232,5-240 millió USD
Első felszállás	1994. június 12.
Szolgálatba állítás	1995. június 7. (United Airlines)
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	63,7-73,9 m
Fesztáv	60,9 m
Magasság	18,5 m
Hajtómű
Hajtómű	777-200: 2db Pratt & Whitney 4077 (4090-ER) -vagy- Rolls-Royce Trent 877 (895-ER) -vagy- General Electric GE90-77B (94B-ER) kétáramú gázturbinás sugárhajtómű 777-300: 2db Pratt & Whitney 4098 -vagy- Rolls-Royce Trent 892 (GE90-115B -ER)
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Utazósebesség	850-950 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Boeing 777 témájú médiaállományokat.

A Boeing 777 (angol nyelvterületen elterjedt neve Triple Seven, azaz „Tripla hetes”, a típusszáma miatt) amerikai fejlesztésű, két hajtóműves, szélestörzsű, hosszútávú utasszállító repülőgép. A világ legnagyobb kéthajtóműves utasszállító repülőgépe. Ez az első repülőgép, amit teljes egészében 3D-s szoftverekkel terveztek, az összeépítést is számítógépen modellezték. A program 1990-ben kezdődött a 777-200-as, rövid verzió tervezésével. 1994-ben adták át az elsőt, majd 1995-ben indult a hosszabb törzsű, 777-300-as változat. Turistaváltozatban 440 utas befogadására képes, de modulokkal két- és háromosztályosra is berendezhető. A megnövelt hatótávolságú változat akár 18 órát a levegőben maradhat, ami több mint 17000 km-es hatótávot jelent. A leghosszabb utasszállító repülés rekordját is ez a gép tartja, 22 óra 42 perccel, és több mint 21000 km megtételével. A 777-300ER változaton vannak a világ legnagyobb tolóerejű hajtóművei, a GE 90-115B jelűek, melyek 513 kN tolóerőre képesek hajtóművenként. Mindkét főfutóján 6 kerék található, ezekből a leghátsó kerékpárok kormányozhatóak. A legnagyobb változat maximális felszállótömege 351 tonna. A Boeing először alkalmazott polgári gépen fly-by-wire vezérlést, azonban az ő rendszerük lényegesen különbözik az Airbus megoldásától. Ez az első repülőgép, amelyben a pilóták már nem használnak papírokat, az ellenőrző listák, térképek, az összes dokumentáció színes kijelzőkön jelenik meg.

Legfőbb üzemeltetője, az Emirates 131 ilyen repülőgépet használ. Ebből 3 db 777-200ER, 10 db 777-200LR 12 db 777-300, 96 db 777-300ER és 10 db 777F típusváltozatú. 2007 augusztusáig 50 vevő 1003 db 777-est rendelt meg.

Fejlesztés

Tervezés

A 777-es fejlesztése eltért a Boeing hagyományos módszereitől. A történelemben először nyolc nagy légitársaság, név szerint az All Nippon Airways, az American Airlines, a British Airways, a Cathay Pacific, a Delta Air Lines, a Japan Airlines, a Qantas és a United Airlines, jelentős szerepet játszott a tervezésben, korábban a légi fuvarozóknak minimális beleszólásuk volt a fejlesztés folyamatába. Az első csoporttalálkozón, 1990 januárjában, a légitársaságok egy 23 oldalas kérdőívet kaptak kézhez, amelyben az új repülőgéphez támasztott igényeikről kérdezték őket. Két hónappal később a Boeing és társai előtt lassan kirajzolódtak az alapok: egy a 747-eséhez nagyon hasonló törzs, befogadóképesség 325 főig, fly-by-wire vezérlés, a pilótafülkében képernyőkkel helyettesített műszerek, az A330-asnál és a MD–11-esnél jobb gazdaságosság. A Boeing a repülőgép végső összeszerelési helyéül a Washington állambeli Everettet jelölte ki.

1990. október 14-én a United Airlines lett a típus legelső megrendelője, amikor 34 Pratt & Whitney hajtóművekkel felszerelt 777-est rendelt, további 34 gépre opcióval. A 777-es üzembe állításának ideje egybeesett a United terveivel a kiöregedő DC–10-eseinek cseréjére. A United igénye szerint a repülőgépnek három útvonalon kellett helytállnia: Chicagóból és Dallasból Hawaiira valamint Chicagóból Európába. A ETOPS normák teljesítése is követelmény volt. 1993 januárjában a tervezésbe bekapcsolódtak a United fejlesztői is. 240 csapatba osztották őket, amelyek mindegyike legfeljebb 40 tagot számlált. Minden csapat a repülőgép más-más részén dolgozott. A Cathay Pacific kérésére a törzset tovább szélesítették, az alapváltozatot meghosszabbították az All Nippon Airwaysnek, a British Airwaysnek óhajára pedig a belső tér átalakíthatóságát megnövelték.

A 777-es volt az első utasszállító repülőgép, amelyet teljes egészében számítógéppel terveztek. Minden tervrajz egy CATIA nevű CAD szoftverrel készült, amelyet a Dassault Systemes és az IBM biztosított. Ennek segítségével létrejött egy virtuális repülőgép, amelyen a szimulációk során több hibát is korrigálni lehetett, valamint ellenőrizni azt, hogy az egyes részek pontosan illenek-e egymáshoz. A Boeingot először nem győzte meg a program, ezért készítettek egy makettet az orr-részről. Az ezzel végzett kísérletek olyannyira sikeresek lettek, hogy több makett megépítésére már nem volt sem szükség, sem igény.

Gyártás

A repülőgép gyártásába számos nemzetközi vállalatot vontak be, többet, mint korábban bármikor (ezt később csak a 787-esnél szárnyalták túl). Olyan cégek működtek közre, mint a Mitsubishi Heavy Industries és a Kawasaki Heavy Industries (törzs), a Fuji Heavy Industries (középső szárnyrész), a Hawker de Havilland (magassági kormány) és az Aerospace Technologies of Australia (oldalkormány). A Boeing és a japán légügyi vállalatokat képviselő Japan Aircraft Development Corporation megegyezése alapján az utóbbi 20%-os részesedést szerzett az egész fejlesztési programból. Hogy a légitársaságok válasszák ki a számukra legkedvezőbbet, az eredeti 777-200-as változatot három különböző hajtóművel dobták piacra, amelyeket a General Electric, a Pratt & Whitney és a Rolls-Royce biztosított. A világ legnagyobb kéthajtóműves repülőgépének meghajtására mindegyik cég saját, 340 kN-os vagy annál nagyobb tolóerejű hajtóművet fejlesztett ki.

Tekintettel a 777-esre, a Boeing megkétszerezte everetti szerelőcsarnokának méretét, amelyben két új gyártósor kapott helyet. Az első repülőgép összeszerelése 1993. január 4-én kezdődött, ekkora a 777-esre már 118 rendelés és 95 opció érkezett tíz különböző légitársaságtól. A fejlesztés összköltségét a Boeing több mint 4 milliárd dollárra becsülte, míg a beszállítók költségei elérték a 2 milliárd dollárt.

Az első 777-es, amely a WA001-es sorozatszámot viselte, 1994. április 9-én gurult ki a szerelőcsarnokból. Az első felszállására június 12-én került sor, ezzel pedig kezdetét vette a tizenegy hónapon át tartó széles körű tesztelés. Kilenc, a három gyártó hajtóműveivel felszerelt repülőgépet vizsgáltak különböző helyszíneken, a sivatagos Kaliforniától a jeges Alaszkáig. Az ETOPS normák teljesítésére nyolc, egyenként három órás, egyhajtóműves tesztrepülést is végrehajtottak. Az első legyártott 777-est a Boeing 1994 és 1996 között további tesztelésre használta, és fontos adatokat szolgáltatott a későbbi -200ER és a -300 típusok tervezésénél. A tesztsorozat sikeres volt, így 1995. április 19-én a 777-es egyidőben megkapta az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) és az európai Közös Légügyi Hatóság (JAA) tanúsítványát.

Szolgálatban

Az első kereskedelmi forgalomba állított 777-200-as, a United Airlines N777UA lajstromjelű gépe

A Boeing az első 777-est a United Airlinesnak szállította le 1995. május 15-én. Az FAA május 30-án ETOPS-180-as engedélyt adott a Pratt & Whitney PW4084-es hajtóművel felszerelt repülőgépnek (a repülőgép 180 perc repülési távolságra távolodhat el repülőterektől), októberben ezt egy ETOPS-207-es igazolvány követte. A United repülőgépe június 7-én állt kereskedelmi forgalomba a londoni Heathrow-i repülőtér és a Washington D.C. melletti Dulles nemzetközi repülőtér közötti járaton.

1995. november 12-én a British Airways megkapta az első 777-est General Electric GE90-77B hajtóművekkel. A repülőgép öt nappal később már szolgálatba is állt. Csapágymeghibásodás miatt a British Airways 1997-ben azonban ideiglenesen kivonta a 777-eseket a transzatlanti járatokról, ám a probléma orvosolása után, még ugyanabban az évben, visszavonták a tilalmat.

Az első Rolls-Royce Trent 877-es által hajtott 777-est a Thai Airways International kapta kézhez 1996. március 31-én. Szolgálatba állásuk óta mindhárom gyártó hajtóművel felszerelt 777-esek megkapták az ETOS-180 tanúsítványt. 1997 júniusára a repülőgépre leadott megrendelések száma már meghaladta a 300-at, az első vásárlók pedig további gépeket akartak beszerezni. A repülési tapasztalatok alapján a repülőgép alkalmasnak bizonyult hosszú távú, óceánon átívelő járatok lebonyolítására, ez pedig további eladásokhoz vezetett. 1998-as adatok alapján a 777-esek 99,96%-a tudott elindulni technikai meghibásodások nélkül, a repült órák száma pedig lassan közelített a 900 000-hez.

Altípusok

777–200

Az első 777–200-as, a 777-es család első típusa 1994. június 12-én emelkedett először levegőbe és az amerikai United Airlinesnak volt először leszállítva 1995. május 15-én. A –200-as tipikus háromosztályos elrendezésben 305 utast szállít 9700 kilométeres távolságra, maximális felszállótömege 247 tonna, hajtóműveinek tolóereje 340 kN. Az altípust elsősorban amerikai belföldi járatokra tervezték, bár több ázsiai légitársaság és a British Airways is alkalmazta.

777–300ER

Egy 777–300ER a típust bevezető Air France színeiben

A 777–300ER (az angol "ER" jelentése extended range, azaz megnövelt hatótávolság) a –300-as B-piaci változata (a B repülési piac gépei körülbelül 300 főt szállítanak 5800–7700 tengeri mérföld távolságra). A –300-as változathoz képest nagyobb a maximális felszálló tömege és üzemanyag kapacitása, ennek köszönhetően hatótávolsága 7370 tengeri mérföld (13 650 km) és utaskapacitása kétosztályos elrendezésben 396 fő. A változat gereblyézett és meghosszabbított szárnyhegyekkel, megerősített géptörzzsel és szárnyakkal, valamint módosított főfutóművel rendelkezik. A –300ER változaton vannak a világ legnagyobb tolóerejű hajtóművei, a GE 90-115B jelűek, amelyek hajtóművenként 513 kN tolóerőre képesek.

Az első 777-300ER-t az Air France kapta 2004. április 29-én. A -300ER azóta a legnépszerűbb 777-es változat lett, 2010-re felülmúlva a –200ER-es változatot a rendelések és 2013-ra az átadások számában is.

777X

Az első összeszerelt 777X, egy 777–9-es, 2019. márciusban a Boeing everetti gyárában

A 777x a 777-es család legújabb változata. Új General Electric GE9x hajtóművekkel, kompozitanyagokból készült szárnyakkal, felhajtható szárnyvégekkel, nagyobb kabinátmérővel, megnövelt utaskapacitással és a Boeing 787 Dreamlinerből származó technikával van felszerelve. Két változatban, 777–8 és 777–9 megnevezésekkel 2013. novemberben jelentették be hivatalosan, az első gép, egy 777–9-es 2020. januárban szállt fel. A 777–8-as 384 utast szállít majd 16 170 kilométerre, a 777–9-es 426 utast 13 500 kilométerre. A jelenlegi tervek szerint az első 777X-et 2025-ben szállítják majd le a légitársaságoknak.

Műszaki adatok

	Boeing 777-200	Boeing 777-200 ER	Boeing 777-200 LR	Boeing 777-300	Boeing 777-300 ER	Boeing 777-8X	Boeing 777-9X
Személyzet	2 pilóta+utaskísérők
Férőhely	314 fő (3 osztályos) 400 fő (2 osztályos) 440 fő (maximum)			386 fő (3 osztályos) 451 fő (2 osztályos) 550 fő (maximum)		353 fő (3 osztályos)	427 fő (3 osztályos)
Hossz	63.7 m			73.9 m		69.5 m	76.5 m
Szárnyfesztávolság	60.9 m		64.8 m	60.9 m	64.8 m	64.8 m-71.8 m
Magasság	18.5 m		18.6 m	18.5 m		19.7 m
Szerkezeti tömeg	134 800 kg	138 100 kg	145 150 kg	160 500 kg	167 800 kg	-	188 241 kg
Maximális felszállótömeg	247 200 kg	297 550 kg	347 500 kg	299 370 kg	351 500 kg
Maximális leszállótömeg	201 840 kg	213 180 kg	223 168 kg	237 680 kg	251 290 kg	-	252 651 kg
Utazósebesség	Mach 0,84 (560 mph, 905 km/h, 490 knots) 11 000 méteren					-	-
Maximális sebesség	Mach 0,87 (590 mph, 950 km/h, 512 knots) 11 000 méteren					-	-
Hatótáv	9 700 km	14 310 km	17 395 km	11 120 km	14 490 km	17 224 km	15 186 km
Maximális repülési magasság	13 140 m
Hajtómű (2x)	PW 4077 RR 877 GE90-77B	PW 4090 RR 895 GE90-94B	GE90-110B1 GE90-115B1	PW 4098 RR 892 GE90-92B/-94B	GE90-115B1	GE9X
Tolóerő (2x)	PW: 342 kN RR: 338 kN GE: 342 kN	PW: 400 kN RR: 415 kN GE: 417 kN	GE −110B: 490 kN GE −115B: 512 kN	PW: 436 kN RR: 415 kN GE: 409 kN/418 kN	512 kN	470 kN

Balesetek

2014. januárjáig a 777-esek kilenc balesetet szenvedtek, repülőgép ebből háromszor semmisült meg. Az első halálos baleset, amely egy 777-eshez köthető, a Denveri nemzetközi repülőtéren történt 2001. szeptember 5-én, amikor az üzemanyag újratöltése közben tűz keletkezett, a földi személyzet egyik dolgozója pedig halálos égési sérüléseket szenvedett. A British Airways tulajdonában lévő repülőgép szárnya megperzselődött, a javítás után azonban ismét szolgálatba állították.

Az első 777-es, amely balesetben összetört, a British Airways 38-as járata volt 2008. január 17-én. A gép a londoni Heathrow repülőtéren a leszállópálya előtt 300 méterrel ért földet, mert a hajtóművek nem fejtettek ki megfelelő tolóerőt. A gépen tartózkodók közül 47-en sérültek meg. A vizsgálat szerint a balesetet az üzemanyagcsövekben képződött jég okozta.

2011. július 29-én kigyulladt az EgyptAir 777-200-as gépének a pilótafülkéje Kairói repülőtéren. A repülőgépet leselejtezték.^[forrás?]

2013. július 6-án az Asiana Airlines 777-200ER repülőgépe a San Franciscó-i nemzetközi repülőtéren a kifutópálya előtt ért földet. A balesetben két ember vesztette életét, egyet pedig a balesethez érkező tűzoltó autó gázolt halálra.

2014. március 8-án a Malaysia Airlines Kuala Lumpurból Pekingbe tartó 370-es járata, amely egy 777-200ER típusú repülőgép, helyi idő szerint hajnalban eltűnt a Thai-öböl felett. A gépen 227 utas és 12 főnyi személyzet tartózkodott.

2014. július 17-én a Malaysia Airlines Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó menetrend szerinti járatát lelőtték az orosz–ukrán határ közelében. A fedélzeten tartózkodó 283 utas és 15 főnyi személyzet életét vesztette.

2016. augusztus 3-án az Emirates A6-EMW lajstromjelű 777-300-as repülőgépe átstartolás közben hasra szállt és kigyulladt. A gépen 275 fő tartózkodott akik közül senki sem sérült meg, viszont egy tűzoltó oltás közben meghalt. Ez volt a flotta balesetben megsemmisült első gépe.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Boeing 777 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.