Ugrás a tartalomhoz

William Trevor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
William Trevor
SzületettWilliam Trevor Cox
1928. május 24.
Mitchelstown(wd), Cork megye, Írország
Elhunyt2016. november 20. (88 évesen)
Crediton(wd), Devon, Egyesült Királyság
Állampolgárságaír[1][2][3][4][5]
Nemzetiségeír Írország
Foglalkozása
Iskolái
  • University of Dublin
  • St Columba's College, Dublin
Kitüntetései
  • Irish PEN Award
  • Fellow of the Royal Society of Literature
  • AWB Vincent Literary Award
  • Hawthornden-díj (1965)
  • Heinemann Award (1976)
  • Honorary Knight Commander of the Order of the British Empire (2002. december)[6]
  • O. Henry-díj (2007)
  • International Nonino Prize (2008)

William Trevor aláírása
William Trevor aláírása

SablonWikidataSegítség

William Trevor Cox KBE (Mitchelstown, 1928. május 24.Somerset, 2016. november 20.) William Trevor írói álnéven ismert ír regényíró, dráma- és novellaíró. Az ír irodalmi világ egyik idősebb képviselője,[7] széles körben az egyik legnagyobb kortárs angol nyelvű novellaírónak tartják.[8]

Trevor háromszor nyerte el a Whitbread-díjat(wd), és ötször jelölték a Booker-díjra, legutóbb a Love and Summer (2009) című regényéért, amely 2011-ben a Dublini Nemzetközi Irodalmi Díj jelöltjei közé is bekerült. Nevét az irodalmi Nobel-díjjal kapcsolatban is emlegették.[9] 2008-ban Olaszországban elnyerte a Nemzetközi Nonino-díjat. Trevor 2014-ben az Aosdána(wd) keretében a Saoi[10] címmel tüntették ki.[11]

Trevor 1954-től 88 éves korában bekövetkezett haláláig Angliában élt.[12]

Életrajza

[szerkesztés]

William Trevor Cox néven született az írországi Mitchelstownban(wd), Cork megyében, középosztálybeli, angol-ír[13] protestáns családban. Apja banki tisztviselői munkája miatt többször költözött más vidéki településekre, többek között Skibbereenbe(wd), Tipperaryba, Youghalba(wd) és Enniscorthyba(wd).

Több iskolában tanult, többek között a dublini St Columba's College-ban (ahol Oisín Kelly(wd) tanította) és a dublini Trinity College-ban, ahol történelem szakon szerzett diplomát. A Trinity College elvégzése után Trevor Cox néven szobrászként dolgozott,[14] jövedelmét tanítással egészítette ki.[15]

1952-ben feleségül vette Jane Ryant, és Angliába emigrált, ahol tanárként, szobrászként, majd egy reklámügynökségnél szövegíróként dolgozott. Ez idő alatt született meg feleségével az első fiuk.[16] 1952-ben művészeti tanár lett a Rugby(wd) melletti Bilton Grange-ben, egy előkészítő iskolában. Trevor több templom számára kapott megbízást domborművek faragására, többek között a northamptonshire-i Braunstonban(wd) található All Saints templom számára. 1956-ban Somersetbe költözött, ahol szobrászként dolgozott,[17] és templomok számára végzett megbízásokat. A fafaragást 1960-ban hagyta abba.

Első regénye, A Standard of Behaviour 1958-ban jelent meg (a londoni Hutchinson kiadó gondozásában), de kevés kritikai sikert aratott. Később megtagadta ezt a művét, és a The Irish Timesban(wd) megjelent nekrológja szerint „elutasította, hogy újra kiadják.”[16] Valójában 1982-ben és 1989-ben újra kiadták.

1964-ben, 36 évesen megkapta a Hawthornden-díjat a The Old Boys című regényéért. Ez a siker arra ösztönözte Trevort, hogy főállású író legyen.

1971-ben családjával Londonból a délnyugat-angliai Devonba költözött, először Dunkeswellbe(wd), majd 1980-ban Shobrooke-ba(wd), ahol haláláig élt. Annak ellenére, hogy élete nagy részét Angliában töltötte, „minden ízében írnek” tartotta magát.[18]

William Trevor 2016. november 20-án békésen, álmában hunyt el, életének 88. évében.[19][20]

Művei és témái

[szerkesztés]

Elbeszélésgyűjteményeket írt, amelyek jó fogadtatásban részesültek. Novellái gyakran Csehov mintáját követik. Trevor műveinek szereplői jellemzően a társadalom perifériára szorult tagjai: gyerekek, idősek, egyedülálló középkorú férfiak és nők vagy boldogtalan házasok. Azok, akik nem tudják elfogadni életük valóságát, saját alternatív világokat teremtenek, amelyekbe visszavonulnak. A történetek egy része gótikus[21] elemeket használ a gonosz természetének és az őrülettel való kapcsolatának feltárására. Trevor elismerte James Joyce hatását novelláira, és „a hamuszag, az öreg gaz és a belsőségek szaga” érezhető a műveiben, de az összbenyomás nem a komorság, hiszen – különösen korai műveiben – a szerző fanyar humora a világ tragikomikus változatát kínálja az olvasónak. Műveinek nagy részét színpadra, televízióra és rádióra adaptálta. A Fools of Fortune (A szerencse bolondjai) című művéből 1990-ben Pat O'Connor(wd) rendezésében film készült,[22] majd 1999-ben a Felicia's Journey című művet Atom Egoyan rendezésében megfilmesítették.[23]

Trevor történetei Angliában és Írországban játszódnak; a fekete komédiáktól az ír történelemre és politikára épülő történetekig terjednek. Közös téma a protestáns (általában ír egyházi(wd)) földbirtokosok és a katolikus[24] bérlők közötti feszültség. Korai könyveiben különcök élnek, akik pedánsan formális módon beszélnek, és fergetegesen komikus tevékenységeket folytatnak, amelyeket egy távolságtartó elbeszélő hang mesél el. A regényekben egyetlen központi figura helyett több, azonos fontosságú főszereplő szerepel, akiket egy intézményi környezet köt össze, amely az egyéni történeteik konvergenciapontjaként működik. A későbbi regények tematikailag és technikailag összetettebbek. A kegyelem működését vizsgálják a világban, és több elbeszélői hangot használnak ugyanazon események különböző nézőpontokból való szemlélésére. A megbízhatatlan elbeszélők és a különböző nézőpontok a modern élet töredezettségét és bizonytalanságát tükrözik. Trevor Fools of Fortune és a The Story of Lucy Gault című regényeiben is a „nagy ház” hanyatló intézményét vizsgálta.

Díjak és kitüntetések

[szerkesztés]

Trevor az Ír Irodalmi Akadémia és az Aosdána tagja volt. 1977-ben „az irodalomért tett szolgálataiért” tiszteletbeli CBE kitüntetést kapott, 1994-ben pedig a Companion of Literature(wd) tagjává avatták.[25] In 2002 he received an honorary KBE in recognition of his services to literature.[26] He won the 2008 International Nonino Prize in Italy.

Trevort ötször jelölték Booker-díjra, 1970-ben, 1976-ban, 1991-ben és 2002-ben került a szűkített listára, 2009-ben pedig a hosszú listára.[27] Háromszor nyerte el a Whitbread-díjat, egyszer pedig a Hawthornden-díjat.[28]

2002 óta, amikor a nem amerikai szerzők is pályázhattak az O. Henry-díjra, Trevor négyszer nyerte el a díjat: a Sacred Statues (2002), a The Dressmaker's Child (2006), a The Room (2007), amely a zsűri egyik kedvence volt abban az évben, és a Folie à Deux (2008) című novelláiért.

Trevor 2011-ben a Dublini Nemzetközi Irodalmi Díj(wd) jelöltjei közé került.[29]

Irodalmi nyertes/jelölt

[szerkesztés]
  • 1965: Hawthornden Prize for The Old Boys[30]
  • 1970: Mrs. Eckdorf in O'Neill's Hotel was shortlisted for the Booker Prize[31]
  • 1975: Royal Society of Literature for Angels at the Ritz and Other Stories
  • 1976: Whitbread Award for The Children of Dynmouth
    • Allied Irish Banks Prize for fiction
    • Heinemann Award
    • Shortlisted for the Booker Prize
  • 1980: Giles Cooper Award for Beyond the Pale
  • 1982: Giles Cooper Award for Autumn Sunshine
  • 1982: Jacob's Award for TV adaptation of The Ballroom of Romance
  • 1983: Whitbread Prize for Fools of Fortune
  • 1991: Reading Turgenev was shortlisted for the Booker Prize
  • 1994: Whitbread Prize Best Novel for Felicia's Journey
  • 1999: David Cohen Prize by the Arts Council England in recognition of his work.
  • 2001: Irish Literature Prize
  • 2002: Irish PEN Award[32]
  • 2002: The Story of Lucy Gault was shortlisted for the Booker Prize and the Whitbread Book Award
  • 2003: Kerry Group Irish Fiction Award at the Listowel(wd) Writers' Week
  • 2008: Bob Hughes Lifetime Achievement Award in Irish Literature

Hagyatékok

[szerkesztés]

Szülőhelyén, Mitchelstownban(wd) 2004. augusztus 25-én emlékművet avattak William Trevor emlékére. Liam Lavery és Eithne Ring bronzszobra egy pulpitus formájú, nyitott könyvvel, amely az író képét és egy idézetet, valamint három Whitbread-díjas művének címét és két másik jelentős művét tartalmazza.

2008. május 23-án, 80. születésnapjának előestéjén Louis McRedmond leleplezte az emléktáblát, amely azt a Mitchelstown-i Upper Cork Street-i házat jelzi, ahol Trevor született.

Bibliográfia

[szerkesztés]

Regények és novellák

[szerkesztés]
  • A Standard of Behaviour (Hutchinson, 1958)
  • The Old Boys (The Bodley Head, 1964)
  • The Boarding House (The Bodley Head, 1965)
  • The Love Department (The Bodley Head, 1966)
  • Mrs. Eckdorf in O'Neill's Hotel (The Bodley Head, 1969)
  • Miss Gomez and the Brethren (The Bodley Head, 1971)
  • Elizabeth Alone (The Bodley Head, 1973)
  • The Children of Dynmouth (The Bodley Head, 1976)
  • Other People's Worlds (The Bodley Head, 1980)
  • Fools of Fortune (The Bodley Head, 1983)
  • Nights at the Alexandra (Hutchinson, 1987)
  • The Silence in the Garden (The Bodley Head, 1988)
  • Two Lives (the two novellas Reading Turgenev and My House in Umbria) (Viking Press, 1991)
  • Felicia's Journey (Viking, 1994)
  • Death in Summer (Viking, 1998)
  • The Story of Lucy Gault (Viking, 2002)
  • Love and Summer (Viking, 2009)
  • The Dressmaker's Child (Penguin Books)

Novellagyűjtemények

[szerkesztés]
  • The Day We Got Drunk on Cake and Other Stories (The Bodley Head, 1967)
  • The Ballroom of Romance and Other Stories (The Bodley Head, 1972)
  • The Last Lunch of the Season (Covent Garden Press, 1973)
  • Angels at the Ritz and Other Stories (The Bodley Head, 1975)
  • Old School Ties (Lemon Tree Press, 1976)
  • Lovers of their Time (The Bodley Head, 1978)
  • The Distant Past (Poolbeg Press, 1979)
  • Beyond the Pale (The Bodley Head, 1981)
  • The Stories of William Trevor (Penguin, 1983)
  • The News from Ireland and Other Stories (The Bodley Head, 1986)
  • Family Sins and Other Stories (The Bodley Head, 1989)
  • Outside Ireland: Selected Stories (Viking, 1992)
  • The Collected Stories (Viking, 1992; Penguin, 1993, 2003)
  • After Rain (Viking, 1996)
  • Cocktails at Doney's (Bloomsbury Classics, 1996)[33]
  • The Hill Bachelors (Viking, 2000) ISBN 978-0141002170
  • A Bit On the Side (Viking, 2004) ISBN 978-0143035916
  • Cheating at Canasta (Viking, 2007) ISBN 978-0670018376 [34]
  • Bodily Secrets (Penguin Great Loves, 2007; new selection of stories from earlier collections) ISBN 978-0141033235
  • The Collected Stories (Viking, 2009) ISBN 978-0140232455.
  • Selected Stories (Viking, 2010), listed as "the second volume of his collected stories" ISBN 978-0-670-02206-9.
  • Last Stories (Viking, 2018)

Kisregény

[szerkesztés]
  • The third party (1986, The New Yorker, Vol. 62, no. 8. pp. 35–44.)
  • The women (2013, The New Yorker)

Dráma

[szerkesztés]
  • Out of the Unknown: "Walk's End" (1966)
  • Play for Today: O Fat White Woman (1971,[35] adaptation from short story)
  • The Old Boys (Davis-Poynter, 1971)
  • A Night with Mrs da Tanka (Samuel French Ltd, 1972)
  • Going Home (Samuel French, 1972)
  • Marriages (Samuel French, 1973)
  • The Ballroom of Romance (Pat O’Connor, 1982)
  • Going Home (Samuel French, 1972)

Gyermekkönyvek

[szerkesztés]
  • Juliet's Story (The O'Brien Press, Dublin, 1991)
  • Juliet's Story (Bodley Head, 1992)

Non-fiction

[szerkesztés]
  • A Writer's Ireland: Landscape in Literature (Thames & Hudson, 1984)
  • Excursions in the Real World: memoirs (Hutchinson, 1993)

Szerkesztőként

[szerkesztés]
  • The Oxford Book of Irish Short Stories (Oxford University Press, 1989)

Magyarul

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). Online Számítógépes Könyvtári Központ. (Hozzáférés: 2018. október 21.)
  2. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2018. október 21.)
  3. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2018. október 21.)
  4. MusicBrainz (angol nyelven). MetaBrainz Foundation. (Hozzáférés: 2018. október 21.)
  5. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2018. október 21.)
  6. https://webarchive.nationalarchives.gov.uk/ukgwa/20080610193920/http%3A//www.culture.gov.uk/reference_library/media_releases/2810.aspx
  7. Flood, Alison. „Impac prize shortlist dominated by three-strong Irish contingent”, The Guardian , 2011. április 12. (Hozzáférés: 2011. április 12.) 
  8. It's like gadgets in shops
  9. Punters tip Trevor for Nobel honour”, Irish Independent , 2012. október 10. (Hozzáférés: 2012. október 10.) 
  10. Saoi (szó szerint „bölcs”) az Aosdána(wd), az ír alkotóművészek államilag támogatott szövetsége által adományozott legmagasabb kitüntetés.
  11. William Trevor elected to position of Saoi by Aosdána to honour outstanding achievements”, RTÉ News , 2014. szeptember 29. (Hozzáférés: 2016. december 4.) 
  12. The Guardian: William Trevor, watchful master of the short story, dies aged 88
  13. Az angol-ír nép (írül: Angla-Éireannach) olyan etnikai, társadalmi és vallási csoportosulást jelöl, amely többnyire az írországi angol protestáns felmenők leszármazottai.
  14. Homan Potterton, 'Suggestions of Concavity: William Trevor as Sculptor', Irish Arts Review, vol 18 (2002), pp.93–103.
  15. BBC Radio 3 - The John Tusa Interviews, William Trevor. The John Tusa Interviews . BBC, 2005. június 12. [2006. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 20.)
  16. a b William Trevor, award-winning writer, dies at the age of 88”, The Irish Times  
  17. William Trevor, Irish writer – obituary”, Daily Telegraph, 2016. november 21. (Hozzáférés: 2023. június 29.) 
  18. Adams, Tim. „William Trevor: the keen-eyed chronicler”, The Guardian , 2009. augusztus 2. (Hozzáférés: 2016. július 19.) 
  19. William Trevor, novelist and short story writer, dies aged 88”, BBC News, 2016. november 21. 
  20. Cain, Sian. „Irish writer William Trevor dies aged 88”, The Guardian , 2016. november 21. 
  21. A gótikus fikció, amelyet néha gótikus horrornak is neveznek (elsősorban a 20. században), a félelem és a kísértés laza irodalmi esztétikája.
  22. A sors fogságában (film)
  23. Felícia utazása (film)
  24. Az ír katolikusok egy Írországban honos etnikai-vallási csoport, amelynek tagjai egyaránt katolikusok és írek.
  25. Royal Society of Literature. [2020. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. augusztus 2.)
  26. Department for Culture, Media and Sport
  27. William Trevor. Man Booker Prize. [2010. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
  28. Pepinster, Catherine. „William Trevor: The quiet chronicler of the lost and the damned”, The Independent, 2002. szeptember 29. (Hozzáférés: 2010. július 4.) 
  29. Battersby, Eileen. „William Trevor makes an Impac”, The Irish Times , Irish Times Trust, 2011. április 12.. [2012. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2024. augusztus 2.) 
  30. Medrano, Juan Díez. Framing Europe: Attitudes to European Integration in Germany, Spain, and the United Kingdom. Princeton University Press, 273. o. (2010. január 24.). ISBN 9780691146508 
  31. The Man Booker Prize 1970
  32. The Man Booker Prize 1970. [2016. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. augusztus 2.)
  33. Book details
  34. Ruckenstein, Lelia. . „Irish Eyes, Unsmiling”, The Washington Post, 2007. december 24. 
  35. Play for Today: O Fat White Woman, BFI Film and TV Database

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a William Trevor című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.