William Trevor
William Trevor | |
Született | William Trevor Cox 1928. május 24. Mitchelstown , Cork megye, Írország |
Elhunyt | 2016. november 20. (88 évesen) Crediton , Devon, Egyesült Királyság |
Állampolgársága | ír[1][2][3][4][5] |
Nemzetisége | ír |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
William Trevor aláírása | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
William Trevor Cox KBE (Mitchelstown, 1928. május 24. – Somerset, 2016. november 20.) William Trevor írói álnéven ismert ír regényíró, dráma- és novellaíró. Az ír irodalmi világ egyik idősebb képviselője,[7] széles körben az egyik legnagyobb kortárs angol nyelvű novellaírónak tartják.[8]
Trevor háromszor nyerte el a Whitbread-díjat , és ötször jelölték a Booker-díjra, legutóbb a Love and Summer (2009) című regényéért, amely 2011-ben a Dublini Nemzetközi Irodalmi Díj jelöltjei közé is bekerült. Nevét az irodalmi Nobel-díjjal kapcsolatban is emlegették.[9] 2008-ban Olaszországban elnyerte a Nemzetközi Nonino-díjat. Trevor 2014-ben az Aosdána keretében a Saoi[10] címmel tüntették ki.[11]
Trevor 1954-től 88 éves korában bekövetkezett haláláig Angliában élt.[12]
Életrajza
[szerkesztés]William Trevor Cox néven született az írországi Mitchelstownban , Cork megyében, középosztálybeli, angol-ír[13] protestáns családban. Apja banki tisztviselői munkája miatt többször költözött más vidéki településekre, többek között Skibbereenbe , Tipperaryba, Youghalba és Enniscorthyba .
Több iskolában tanult, többek között a dublini St Columba's College-ban (ahol Oisín Kelly tanította) és a dublini Trinity College-ban, ahol történelem szakon szerzett diplomát. A Trinity College elvégzése után Trevor Cox néven szobrászként dolgozott,[14] jövedelmét tanítással egészítette ki.[15]
1952-ben feleségül vette Jane Ryant, és Angliába emigrált, ahol tanárként, szobrászként, majd egy reklámügynökségnél szövegíróként dolgozott. Ez idő alatt született meg feleségével az első fiuk.[16] 1952-ben művészeti tanár lett a Rugby melletti Bilton Grange-ben, egy előkészítő iskolában. Trevor több templom számára kapott megbízást domborművek faragására, többek között a northamptonshire-i Braunstonban található All Saints templom számára. 1956-ban Somersetbe költözött, ahol szobrászként dolgozott,[17] és templomok számára végzett megbízásokat. A fafaragást 1960-ban hagyta abba.
Első regénye, A Standard of Behaviour 1958-ban jelent meg (a londoni Hutchinson kiadó gondozásában), de kevés kritikai sikert aratott. Később megtagadta ezt a művét, és a The Irish Timesban megjelent nekrológja szerint „elutasította, hogy újra kiadják.”[16] Valójában 1982-ben és 1989-ben újra kiadták.
1964-ben, 36 évesen megkapta a Hawthornden-díjat a The Old Boys című regényéért. Ez a siker arra ösztönözte Trevort, hogy főállású író legyen.
1971-ben családjával Londonból a délnyugat-angliai Devonba költözött, először Dunkeswellbe , majd 1980-ban Shobrooke-ba , ahol haláláig élt. Annak ellenére, hogy élete nagy részét Angliában töltötte, „minden ízében írnek” tartotta magát.[18]
William Trevor 2016. november 20-án békésen, álmában hunyt el, életének 88. évében.[19][20]
Művei és témái
[szerkesztés]Elbeszélésgyűjteményeket írt, amelyek jó fogadtatásban részesültek. Novellái gyakran Csehov mintáját követik. Trevor műveinek szereplői jellemzően a társadalom perifériára szorult tagjai: gyerekek, idősek, egyedülálló középkorú férfiak és nők vagy boldogtalan házasok. Azok, akik nem tudják elfogadni életük valóságát, saját alternatív világokat teremtenek, amelyekbe visszavonulnak. A történetek egy része gótikus[21] elemeket használ a gonosz természetének és az őrülettel való kapcsolatának feltárására. Trevor elismerte James Joyce hatását novelláira, és „a hamuszag, az öreg gaz és a belsőségek szaga” érezhető a műveiben, de az összbenyomás nem a komorság, hiszen – különösen korai műveiben – a szerző fanyar humora a világ tragikomikus változatát kínálja az olvasónak. Műveinek nagy részét színpadra, televízióra és rádióra adaptálta. A Fools of Fortune (A szerencse bolondjai) című művéből 1990-ben Pat O'Connor rendezésében film készült,[22] majd 1999-ben a Felicia's Journey című művet Atom Egoyan rendezésében megfilmesítették.[23]
Trevor történetei Angliában és Írországban játszódnak; a fekete komédiáktól az ír történelemre és politikára épülő történetekig terjednek. Közös téma a protestáns (általában ír egyházi ) földbirtokosok és a katolikus[24] bérlők közötti feszültség. Korai könyveiben különcök élnek, akik pedánsan formális módon beszélnek, és fergetegesen komikus tevékenységeket folytatnak, amelyeket egy távolságtartó elbeszélő hang mesél el. A regényekben egyetlen központi figura helyett több, azonos fontosságú főszereplő szerepel, akiket egy intézményi környezet köt össze, amely az egyéni történeteik konvergenciapontjaként működik. A későbbi regények tematikailag és technikailag összetettebbek. A kegyelem működését vizsgálják a világban, és több elbeszélői hangot használnak ugyanazon események különböző nézőpontokból való szemlélésére. A megbízhatatlan elbeszélők és a különböző nézőpontok a modern élet töredezettségét és bizonytalanságát tükrözik. Trevor Fools of Fortune és a The Story of Lucy Gault című regényeiben is a „nagy ház” hanyatló intézményét vizsgálta.
Díjak és kitüntetések
[szerkesztés]Trevor az Ír Irodalmi Akadémia és az Aosdána tagja volt. 1977-ben „az irodalomért tett szolgálataiért” tiszteletbeli CBE kitüntetést kapott, 1994-ben pedig a Companion of Literature tagjává avatták.[25] In 2002 he received an honorary KBE in recognition of his services to literature.[26] He won the 2008 International Nonino Prize in Italy.
Trevort ötször jelölték Booker-díjra, 1970-ben, 1976-ban, 1991-ben és 2002-ben került a szűkített listára, 2009-ben pedig a hosszú listára.[27] Háromszor nyerte el a Whitbread-díjat, egyszer pedig a Hawthornden-díjat.[28]
2002 óta, amikor a nem amerikai szerzők is pályázhattak az O. Henry-díjra, Trevor négyszer nyerte el a díjat: a Sacred Statues (2002), a The Dressmaker's Child (2006), a The Room (2007), amely a zsűri egyik kedvence volt abban az évben, és a Folie à Deux (2008) című novelláiért.
Trevor 2011-ben a Dublini Nemzetközi Irodalmi Díj jelöltjei közé került.[29]
Irodalmi nyertes/jelölt
[szerkesztés]- 1965: Hawthornden Prize for The Old Boys[30]
- 1970: Mrs. Eckdorf in O'Neill's Hotel was shortlisted for the Booker Prize[31]
- 1975: Royal Society of Literature for Angels at the Ritz and Other Stories
- 1976: Whitbread Award for The Children of Dynmouth
- Allied Irish Banks Prize for fiction
- Heinemann Award
- Shortlisted for the Booker Prize
- 1980: Giles Cooper Award for Beyond the Pale
- 1982: Giles Cooper Award for Autumn Sunshine
- 1982: Jacob's Award for TV adaptation of The Ballroom of Romance
- 1983: Whitbread Prize for Fools of Fortune
- 1991: Reading Turgenev was shortlisted for the Booker Prize
- 1994: Whitbread Prize Best Novel for Felicia's Journey
- 1999: David Cohen Prize by the Arts Council England in recognition of his work.
- 2001: Irish Literature Prize
- 2002: Irish PEN Award[32]
- 2002: The Story of Lucy Gault was shortlisted for the Booker Prize and the Whitbread Book Award
- 2003: Kerry Group Irish Fiction Award at the Listowel Writers' Week
- 2008: Bob Hughes Lifetime Achievement Award in Irish Literature
Hagyatékok
[szerkesztés]Szülőhelyén, Mitchelstownban 2004. augusztus 25-én emlékművet avattak William Trevor emlékére. Liam Lavery és Eithne Ring bronzszobra egy pulpitus formájú, nyitott könyvvel, amely az író képét és egy idézetet, valamint három Whitbread-díjas művének címét és két másik jelentős művét tartalmazza.
2008. május 23-án, 80. születésnapjának előestéjén Louis McRedmond leleplezte az emléktáblát, amely azt a Mitchelstown-i Upper Cork Street-i házat jelzi, ahol Trevor született.
Bibliográfia
[szerkesztés]Regények és novellák
[szerkesztés]- A Standard of Behaviour (Hutchinson, 1958)
- The Old Boys (The Bodley Head, 1964)
- The Boarding House (The Bodley Head, 1965)
- The Love Department (The Bodley Head, 1966)
- Mrs. Eckdorf in O'Neill's Hotel (The Bodley Head, 1969)
- Miss Gomez and the Brethren (The Bodley Head, 1971)
- Elizabeth Alone (The Bodley Head, 1973)
- The Children of Dynmouth (The Bodley Head, 1976)
- Other People's Worlds (The Bodley Head, 1980)
- Fools of Fortune (The Bodley Head, 1983)
- Nights at the Alexandra (Hutchinson, 1987)
- The Silence in the Garden (The Bodley Head, 1988)
- Two Lives (the two novellas Reading Turgenev and My House in Umbria) (Viking Press, 1991)
- Felicia's Journey (Viking, 1994)
- Death in Summer (Viking, 1998)
- The Story of Lucy Gault (Viking, 2002)
- Love and Summer (Viking, 2009)
- The Dressmaker's Child (Penguin Books)
Novellagyűjtemények
[szerkesztés]- The Day We Got Drunk on Cake and Other Stories (The Bodley Head, 1967)
- The Ballroom of Romance and Other Stories (The Bodley Head, 1972)
- The Last Lunch of the Season (Covent Garden Press, 1973)
- Angels at the Ritz and Other Stories (The Bodley Head, 1975)
- Old School Ties (Lemon Tree Press, 1976)
- Lovers of their Time (The Bodley Head, 1978)
- The Distant Past (Poolbeg Press, 1979)
- Beyond the Pale (The Bodley Head, 1981)
- The Stories of William Trevor (Penguin, 1983)
- The News from Ireland and Other Stories (The Bodley Head, 1986)
- Family Sins and Other Stories (The Bodley Head, 1989)
- Outside Ireland: Selected Stories (Viking, 1992)
- The Collected Stories (Viking, 1992; Penguin, 1993, 2003)
- After Rain (Viking, 1996)
- Cocktails at Doney's (Bloomsbury Classics, 1996)[33]
- The Hill Bachelors (Viking, 2000) ISBN 978-0141002170
- A Bit On the Side (Viking, 2004) ISBN 978-0143035916
- Cheating at Canasta (Viking, 2007) ISBN 978-0670018376 [34]
- Bodily Secrets (Penguin Great Loves, 2007; new selection of stories from earlier collections) ISBN 978-0141033235
- The Collected Stories (Viking, 2009) ISBN 978-0140232455.
- Selected Stories (Viking, 2010), listed as "the second volume of his collected stories" ISBN 978-0-670-02206-9.
- Last Stories (Viking, 2018)
Kisregény
[szerkesztés]- The third party (1986, The New Yorker, Vol. 62, no. 8. pp. 35–44.)
- The women (2013, The New Yorker)
Dráma
[szerkesztés]- Out of the Unknown: "Walk's End" (1966)
- Play for Today: O Fat White Woman (1971,[35] adaptation from short story)
- The Old Boys (Davis-Poynter, 1971)
- A Night with Mrs da Tanka (Samuel French Ltd, 1972)
- Going Home (Samuel French, 1972)
- Marriages (Samuel French, 1973)
- The Ballroom of Romance (Pat O’Connor, 1982)
- Going Home (Samuel French, 1972)
Gyermekkönyvek
[szerkesztés]- Juliet's Story (The O'Brien Press, Dublin, 1991)
- Juliet's Story (Bodley Head, 1992)
Non-fiction
[szerkesztés]- A Writer's Ireland: Landscape in Literature (Thames & Hudson, 1984)
- Excursions in the Real World: memoirs (Hutchinson, 1993)
Szerkesztőként
[szerkesztés]- The Oxford Book of Irish Short Stories (Oxford University Press, 1989)
Magyarul
[szerkesztés]- Szerelmi ügyosztály (The Love Department) – Kriterion, Bukarest, 1981 · fordította: Gombos László
- Balvégzet bolondjai (Fools of Fortune) – Magvető, Budapest, 1987 · ISBN 9631411052 · fordította: Rakovszky Zsuzsa
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). Online Számítógépes Könyvtári Központ. (Hozzáférés: 2018. október 21.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2018. október 21.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2018. október 21.)
- ↑ MusicBrainz (angol nyelven). MetaBrainz Foundation. (Hozzáférés: 2018. október 21.)
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2018. október 21.)
- ↑ https://webarchive.nationalarchives.gov.uk/ukgwa/20080610193920/http%3A//www.culture.gov.uk/reference_library/media_releases/2810.aspx
- ↑ Flood, Alison. „Impac prize shortlist dominated by three-strong Irish contingent”, The Guardian , 2011. április 12. (Hozzáférés: 2011. április 12.)
- ↑ It's like gadgets in shops
- ↑ „Punters tip Trevor for Nobel honour”, Irish Independent , 2012. október 10. (Hozzáférés: 2012. október 10.)
- ↑ Saoi (szó szerint „bölcs”) az Aosdána , az ír alkotóművészek államilag támogatott szövetsége által adományozott legmagasabb kitüntetés.
- ↑ „William Trevor elected to position of Saoi by Aosdána to honour outstanding achievements”, RTÉ News , 2014. szeptember 29. (Hozzáférés: 2016. december 4.)
- ↑ The Guardian: William Trevor, watchful master of the short story, dies aged 88
- ↑ Az angol-ír nép (írül: Angla-Éireannach) olyan etnikai, társadalmi és vallási csoportosulást jelöl, amely többnyire az írországi angol protestáns felmenők leszármazottai.
- ↑ Homan Potterton, 'Suggestions of Concavity: William Trevor as Sculptor', Irish Arts Review, vol 18 (2002), pp.93–103.
- ↑ BBC Radio 3 - The John Tusa Interviews, William Trevor. The John Tusa Interviews . BBC, 2005. június 12. [2006. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 20.)
- ↑ a b „William Trevor, award-winning writer, dies at the age of 88”, The Irish Times
- ↑ „William Trevor, Irish writer – obituary”, Daily Telegraph, 2016. november 21. (Hozzáférés: 2023. június 29.)
- ↑ Adams, Tim. „William Trevor: the keen-eyed chronicler”, The Guardian , 2009. augusztus 2. (Hozzáférés: 2016. július 19.)
- ↑ „William Trevor, novelist and short story writer, dies aged 88”, BBC News, 2016. november 21.
- ↑ Cain, Sian. „Irish writer William Trevor dies aged 88”, The Guardian , 2016. november 21.
- ↑ A gótikus fikció, amelyet néha gótikus horrornak is neveznek (elsősorban a 20. században), a félelem és a kísértés laza irodalmi esztétikája.
- ↑ A sors fogságában (film)
- ↑ Felícia utazása (film)
- ↑ Az ír katolikusok egy Írországban honos etnikai-vallási csoport, amelynek tagjai egyaránt katolikusok és írek.
- ↑ Royal Society of Literature. [2020. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. augusztus 2.)
- ↑ Department for Culture, Media and Sport
- ↑ William Trevor. Man Booker Prize. [2010. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
- ↑ Pepinster, Catherine. „William Trevor: The quiet chronicler of the lost and the damned”, The Independent, 2002. szeptember 29. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
- ↑ Battersby, Eileen. „William Trevor makes an Impac”, The Irish Times , Irish Times Trust, 2011. április 12.. [2012. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2024. augusztus 2.)
- ↑ Medrano, Juan Díez. Framing Europe: Attitudes to European Integration in Germany, Spain, and the United Kingdom. Princeton University Press, 273. o. (2010. január 24.). ISBN 9780691146508
- ↑ The Man Booker Prize 1970
- ↑ The Man Booker Prize 1970. [2016. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. augusztus 2.)
- ↑ Book details
- ↑ Ruckenstein, Lelia. . „Irish Eyes, Unsmiling”, The Washington Post, 2007. december 24.
- ↑ Play for Today: O Fat White Woman, BFI Film and TV Database
További információk
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a William Trevor című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.