Wenzel Jaksch
Wenzel Jaksch | |
Született | 1896. szeptember 25.[1][2][3][4][5] Dlouhá Stropnice[6][7] |
Elhunyt | 1966. november 27. (70 évesen)[1][8][3][4][5] Wiesbaden[9][10][7] |
Állampolgársága | német |
Házastársa | Joan Edith Barrington Simeon (1945–)[11] |
Gyermekei |
|
Foglalkozása | politikus |
Tisztsége |
|
Kitüntetései | a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal |
Halál oka | közúti baleset |
Sírhelye | Dotzheim |
A Wikimédia Commons tartalmaz Wenzel Jaksch témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Wenzel Jaksch (Horní Stropnice (Dlouhá Stropnice), 1896. szeptember 25. – Wiesbaden, 1966. november 27.) szudétanémet szociáldemokrata politikus Csehszlovákiában, Angliában majd Nyugat-Németországban.
Élete
[szerkesztés]Fiatalkorában otthagyta az iskolát és bécsi építkezéseken dolgozott. 1910-ben kőművesnek tanult ki és bekapcsolódott a munkásmozgalmakba.
Az első világháborúban súlyosan megsebesült. A csehszlovák államfordulat után a Volkszeitung, majd a Sozialdemokrat szerkesztője lett. 1924-ben bekerült a Német Szociáldemokrata Munkáspárt (DSAP) vezetésébe. 1929-1938 között a párt képviselője a prágai nemzetgyűlésben.
1935-ben választási vereségük után a német aktivista politika megújítását szorgalmazta és a neoaktivizmus vezére lett. Ellentétbe került a pártelnökkel Ludwig Czechel, akinek passzivitását élesen bírálta. 1938-ban pártelnökké választották. A müncheni egyezmény után 1939-ben emigrált. Előbb Lengyelországban, majd a világháború kitörése után Angliában tevékenykedett és a londoni Beneš-kormány háború utáni kitelepítési terveit próbálta megakadályozni, sikertelenül.
A második világháborút követően Nyugat-Németországba települt át. 1950-1953 között Hessen tartomány kitelepítettek és menekültek hivatalát vezette. 1953-tól a Bundestag tagja. 1961-től a Sudetendeutsche Landsmannschaft Bundesverband alelnöke, 1964-től az Elűzöttek Szövetségének (Bund der Vertriebenen) elnöke volt. Egyéb egyesületekben és alapítványokban (Deutsche Stiftung für Europäische Friedensfragen) is aktívan tevékenykedett.
Autóbalesetben hunyt el.
Elismerései és emlékezete
[szerkesztés]- A Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
- Tiszteletplakett (Elűzöttek Szövetsége)
- Emléklap (Sudetendeutsche Landsmannschaft)
- Rudolf Lodgman plakett
- Wenzel Jaksch-díj (Seliger-Gemeinde)
- Több településen (Bad Vilbel, Griesheim, Nauheim, Wiesbaden) utca van róla elnevezve
Művei
[szerkesztés]- 1936 Volk und Arbeiter. Deutschlands europäische Sendung
- 1939 Was kommt nach Hitler? In: Jitka Vondrová: Češi a sudetoněmecká otázka
- 1943 Can industrial peoples be transferred? - The future of the Sudeten population, Executive of the Sudeten Social Democratic Party (Herausg.). London
- 1944 Mass transfer of minorities, Aufsatz. In: Socialist commentary. London
- 1945 Sudeten labour and the Sudeten problem - a report to international labour, Herausg.: Executive of the Sudeten German Social Democracy Party. London
- 1948 Wir heischen Gehör - ein wichtiges historisches Dokument für die Wiedergutmachung der völkerrechtswidrigen Ausweisungen; Petition an die Vereinten Nationen / von Wenzel Jaksch. München. Verl. "Das Volk"
- 1949 Sozialdemokratie und Sudetenproblem. Frankfurt a. M./Höchst
- 1950 Der Dolchstoß gegen den Frieden - Untertitel: Richters neue Legende. SPD-Faltblatt, Bonn
- 1957 Heimatrecht. Anspruch und Wirklichkeit. Verlag der Altherrenschaft bündischer Studentenverbände, Erlangen (tsz. Erich von Hoffmann)
- 1958/1990 Europas Weg nach Potsdam. München. ISBN 3-7844-2304-3
- 1959 Der 4. März 1919 und das Elend der deutschen Geschichtsschreibung. Verlag des Münchner Buchgewerbehauses. München
- 1965 Deutsche Ostpolitik - ein Experiment in Sachlichkeit. In: Die Neue Gesellschaft Nr. 12/1965, 800-802.
- 1966 Gedanken zur Ostpolitik, Verlag „Die Brücke“, Hg.: Seliger-Gemeinde
Magyarul
[szerkesztés]- A szudétanémet kérdés a második világháborúban. Edvard Beneš és Wenzel Jaksch levelezése, 1939–1943; ford., sajtó alá rend. Kasza Péter; JATEPress, Szeged 2000 (Documenta historica)
Irodalom
[szerkesztés]- Martin K. Bachstein: Wenzel Jaksch und die sudetendeutsche Sozialdemokratie. Munich, 1974.
- Detlef Brandes: Der Weg zur Vertreibung 1938-1945. Pläne und Entscheidungen zum Transfer der Deutschen aus der Tschechoslowakei und aus Polen. Munich, 2001.
- Edmund Jauernig: Sozialdemokratie und Revanchismus. Zur Geschichte und Politik Wenzel Jakschs und der Seliger Gemeinde. Deutscher Verlag der Wissenschaften, East Berlin 1968.
- Hans-Werner Martin: „… nicht spurlos aus der Geschichte verschwinden“: Wenzel Jaksch und die Integration der sudetendeutschen Demokraten in die SPD nach dem II. Weltkrieg (1945-1949). Lang, Frankfurt, 1996.
- Friedrich Prinz: Benes, Jaksch und die Sudetendeutschen. Stuttgart: Seliger-Archiv, 1975, 76.
- Emil Werner: Wenzel Jaksch, Bonn 1991.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ Sonderfahndungsliste G.B.. Schutzstaffel. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Stammdaten aller Abgeordneten des Deutschen Bundestages. (Hozzáférés: 2018. április 13.)
- ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2020. július 31.)
- ↑ a b Encyklopedie ČSSD (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. április 10.)
- ↑ The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ p58187.htm#i581864, 2020. augusztus 7.
Források
[szerkesztés]- Simon Attila 2013: Az elfeledett aktivisták. Somorja, 145.
- kohoutikriz.org
- Věra Olivová: Wenzel Jaksch, Cesta Evropy do Postupimi