Ugrás a tartalomhoz

Volapük nyelv

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Volapük szócikkből átirányítva)
Volapük
Menade bal – püki bal egy emberiségnek egy nyelvet!
Menade bal – püki bal
egy emberiségnek egy nyelvet!
Kiejtés[volaˈpyk]
AlkotóJohann Martin Schleyer
Első kiadás dátuma1879
Nyelvcsaládmesterséges nyelv
Írásrendszerlatin írás[1]
Forrásailatin, angol, német, francia, más indoeurópai nyelvek
Nyelvkódok
ISO 639-1vo
ISO 639-2vol
ISO 639-3vol
A Wikimédia Commons tartalmaz Volapük nyelv témájú médiaállományokat.

A volapük nyelv nemzetközi közvetítőnyelv, a posteriori jelentős a priori jellegzetességgel, eklektikus, nyelvtana sematikus.

A volapüköt Johann Martin Schleyer (1831–1912) katolikus prelátus alkotta meg, először 1879-ben jelent meg egy Litzelstettenben kiadott egyházi újság (Sionsharfe) mellékleteként. Az első teljes nyelvkönyv 1880-ban jelent meg német nyelven. 2000-ben beszélőinek száma 20 főre volt tehető,[2] egykoron kb. 200 000 ember beszélte 40 országban.

A volapük volt az első mesterséges nyelv, amely jelentősebb sikereket ért el. Mozgalom szerveződött körülötte, kongresszusokat rendeztek, tanárokat képeztek, folyóiratot adtak ki és irodalmi kezdeményezések is születtek. A mozgalom mintegy 10 évig virágzott, aztán lassan elhalt: a nyelv nem bizonyult fejlődőképesnek, nem lehetett a gyakorlatban használni, és megjelent az eszperantó, amely igen sok hívet elcsábított a volapüktől.

A nyelv legnagyobb sikereit Franciaországban és Németországban érte el. Az első nyelvtervezet volt, amely hazánkban is visszhangot váltott ki, jelesebb művelői: Bánfi György és Pozder Károly voltak.

1887-ben alakult meg a Volapük Akadémia (Kadem Bevünetik Volapüka), vezetői August Kerckhoffs, Woldemar Roserberger és Arie de Jong voltak, munkájuk során valamennyien a nyelv megreformálására törekedtek.

Nyelvtan

[szerkesztés]

A volapük betű- és hangrendszere

[szerkesztés]

A volapük ábécé 28 betűből áll:

A, Ä, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, Ö, P, Q, R, S, T, U, Ü, V, X, Y, Z

A magyartól eltérő betűk a következők:

  • a – rövid á, mint a magyar palócok kiejtésében
  • ä – magyar e
  • c – magyar cs
  • e – zárt e (ë), mint például a magyar egy, meg, fel (ëgy, mëg, fël) stb. szavakban (rövid é)
  • j – magyar s
  • q – mint az Ahmed szó h-ja, erős h (ch)
  • s – magyar sz
  • y – magyar j
  • z – magyar c

Schleyer eredeti tervezetében megalkotott még három speciális, csak a volapükben használt betűt is, melyeket később az egyszerűbb használat miatt lecseréltek egy umlautos latin betűre:

Alternatív volapük betűk
Betű trémával Tervezett betű Unicode
Ä Ꞛ A79A
ä ꞛ A79B
Ö Ꞝ A79C
ö ꞝ A79D
Ü Ꞟ A79E
ü ꞟ A79F

A hangsúly mindig az utolsó szótagon van; kivéve: a mindig kötőjellel hozzátett -li kérdőszócskát (magyar -e).

Szókészlet

[szerkesztés]

A morfémák eredetét tekintve 1/3 angol, 1/4 latinid, 1/5 német eredetű. A többi különböző más nyelvekből átvett elem.

Az alapmorfémák főnévi jellegűek, képletük CVC (C – mássalhangzó, V – magánhangzó). Általában egy szótagúak.

A szóképzés fő szabályai:

  1. A szavakat általában az eredeti fonetikájuk szerint írjuk, de sok a kivétel.
    • beam – bim – fa
    • life – lif – élet
    • hymn – hüm – himnusz
  2. Az egyszótagúság érdekében csonkítjuk a szavakat
    • chamber – cem – kamra
    • particularité – pat – különlegesség
  3. A magánhangzóval kezdődő szó elé l betűt teszünk.
    • Auge – log – szem
    • écho – lek – visszhang
  4. Az r hangot lehetőleg nem használjuk (általában l-lel helyettesítjük, vagy elhagyjuk).[3]
    • Berg – bel – hegy
    • year – yel – év
    • roof – nuf – tető
    • forêt – fot – erdő

Egy részletes példa a szóalkotásra: Schere („olló”, német) → *jeer (sch → j) → *jer (nincs kettőzött magánhangzó) → jel (az r miatt) → jil (a jel „kincs”-et jelent) → jim (a jil „örök női”-t jelent)

A képzőrendszer

[szerkesztés]
  1. Előképzők
    • kötőjeles formák
      • ji- – valakinek a felesége: tidel – ji-tidel (tanító – tanítóné)
      • of- – nőnemű pár: tidel – of-tidel (tanító – tanítónő)
    • egybeírt formák
      • be- – főnévképző: givön – begivön (adni – adomány)
      • da- – igeképző: tuvön – datuvön (találni – feltalálni)
      • ge- – vissza-: givön – gegivön (adni – visszaadni)
      • gi- – ismétlés: mekön – gimekön (tenni – újracsinálni)
      • ko- – kölcsönösség: komön – kokomön (jönni – találkozni)
      • le- – nagyítás: dom – ledom (ház – palota)
      • lu- – mostoha: fat – lufat (apa – mostohaapa); selejt: söl – lusöl (úr – uracska)
      • lü- – sógorság: fat – lüfat (apa – após)
      • ne- – ellentét: flen – neflen (barát – ellenség)
      • ta- – ellen-: pukön – tapukön (mondani – ellentmondani)
    • előképzőként használt gyökök
      • gle- – nagy: zif – glezif (város – főváros)
      • sma- – kicsi: bel – smabel (hegy – domb)
    • előképzőként használt elöljárószók
      • bi- – előtt: nem – binem (név – előnév)
      • disa- – alatt: penöm – disapenöm (írni – aláírni)
      • zi- – körül: logam – zilogam (látás – körültekintés)
  2. Utóképzők
    • -af – állatnév: spul – spulaf (háló – pók)
    • -al – fosztóképző: san – sanal (megmentés – megváltó)
    • -am – cselekvés: fom – fodam (alak – alakítás)
    • -an – szakma: gel – gelan (orgona – orgonista)
    • -av – tudomány: stel – stelav (csillag – csillagászat)
    • -äl – elvont fogalom: kap – kapäl (fej – értelem)
    • -än – ország: reg – regän (király – királyság)
    • -ef – együttes: muzig – muzigef (zene – zenekar)
    • -el – lakos: Päris – pärisel (Párizs – párizsi); foglalkozás: kuk – kukel (főzés – szakács); nagyszülők: fat – fatel (apa – nagyapa)
    • -em – csoport: flol – flolem (virág – csokor)
    • -en – ipar: bil – bilen (sör – sörfőzés)
    • -ik – anyagnévképző: boad – boadik (fa – fa-)
    • -il – kicsinyítőképző: bod – bodil (kenyér – zsemlye)
    • -in – vegyi elem: vat – vatin (víz – hidrogén)
    • -ip – betegség: lad – ladip (szív – szívbaj)
    • -it – madárnév: gal – galit (ébresztés – kakas)
    • -lik – melléknévképző: boad – boadlik (fa – fás (terep))
    • -öf – hajlam: dun – dunöf (cselekvés – aktivitás)
    • -ön – igeképző: pük – pükön (nyelv – beszélni)
    • -öp – helyiség: kaf – kaföp (kávé – kávéház)
    • -sik – tulajdonság: boad – boadsik (fa – fás (retek))

Egy példa – szóképzés a pük (nyelv) szóra: pükön (beszélni), motapük (anyanyelv), pükatidel (nyelvtanár), püket (beszéd), pükik (nyelvi), püketil (hozzászólás), pükapök (nyelvbotlás), pükatön (beszélgetni), telapükav (párbeszéd), gepükön (válaszolni), pükav (nyelvészet), okopükol (monológ), püked (vélemény), lepük (állítás), pükel (szónok), lupüklan (dadogás), möpükel (poliglott), nepük (csend), püköf (ékesszólás), nepüken (hallgatni), gepük (válasz) stb.

Alaktan

[szerkesztés]

Névelő nincs. Nem volapük szavak előtt használható az el határozott névelőként.

A főnév ragozása minden névszói kategóriában azonos: 

         Alany e.:            tő               fat           apa
         Birtokos e.:         -a               fata          apának a …, apa …-ja
         Részeshatározós e.:  -e               fate          apának
         Tárgy e.:            -i               fati          apát
         Megszólító e.:       főnév előtti o   o fat         apa!

Többes szám jele az -s: fats (apák).

A főnév is fokozható (lásd a melléknévnél).

A melléknév képzése: gyök + -ik: gud – gudik (jóság – jó)

Fokozása: 

         Alapfok:           tő               gudik           jó
         Középfok:          -um              gudikum         jobb
         Felsőfok:          -ün              gudikün         legjobb
         Túlzófok:          vemo + Alapfok   vemo gudik      legeslegjobb

A „mint” kötőszónak a volapükben a ka felel meg.

Névmások:

  • személyes névmások: ob, ol, om/of/os; obs, ols oms/ofs
  • személytelen és magázó névmás: on; ons
  • visszaható névmás: ok; oks
  • birtokos névmások: obik, olik, omik/ofik/osik; obsik, olsim, omsik/ofsik

Számnév:

  • tőszámnevek: nul, bal, tel, kil, fol, lul, mäl, vel, jöl, zül (0-9); bals (10), tels (20), …; balsetel (12), …; tum (100), mil (1000), balion (1000000)
  • sorszámnév: -id – balid (első)
  • szorzó számnév: -ik – balik (egyszer) vagy -na – balna (egyszer)
  • törtszámnév: -dil – kidil (harmad)
  • gyűjtőszámnév: a + tő – a tel (ketten együtt)
  • főnévi számnév: -el – balsel (a tízes)
  • igei számnév: -ön – balön (egyesít), telön (megkettőz)

Az ige ragozása szintetikus. A kijelentő módnak, jelen időnek nincs jele.

Személyragozás a tőhöz csatolt személyes névmásokkal: löfön (szeretni): löfob, löfol, löfom/löfof; löfobs, löfols, löfofos/löfoms; löfon, löfons

Módjelek:

  • feltételes mód: -la – löfla
  • óhajtó mód: -ös – löfös
  • felszólító mód: -öd – löföd
  • engedő mód: -öz löföz
  • főnévi igenév: -ön – löfön
  • melléknévi igenév: -öl – löföl

Időjelek:

  • egyszerű múlt: ä- – älöf
  • múlt idő: e- – elöf
  • régmúlt idő: i- – ilöf
  • jövő idő: o- – olöf
  • eljövő idő: u- – ulöf

Szenvedő alak: p- (az időjel elé)

Folyamatos alak: -i- (a gyök és az időjel közé)

Visszaható alak: -ok

Kölcsönösen visszaható alak: ragozott ige + oki/okis: löfob okis

A személytelen igét a 3. személyű semleges személyes névmással képezzük: nifos (havazik)

Határozószó:

  • Képzett: melléknév + -o: gudik – gudiko
  • Eredeti: te (csak), ti (majdnem), za (alig), is (itt), us (ott), ofen (gyakran), nevelo (soha), suno (korán), nesuno (későn), nu (most), ya (már), si (igen), no (nem)

Elöljárószók: al (-hoz, -hez, -höz), bifü (előtt), in (-ban, -ben), pos (után), se (kívül), po (mögött), dis (alatt), ko (-val, -vel), nen (nélkül), ta (ellen), fa (által), plo (-ért)

Kötőszók: e (és), i (is), u (vagy), ni (sem), ab (de), das (hogy), if (ha), ven (amikor), ido (mert), kludo (tehát)

Mondattan

[szerkesztés]

A kijelentő mondat megegyezik az általánosan elfogadott szórenddel.

Menade bal püki bal. – Egy emberiségnek egy nyelvet.

A kérdő mondatban, ha nem kérdő névmással kezdődik, az állítmányhoz kötelezően hozzájárul a -li szócska.

Löfom-li? – Szeret?

Második személyben a kettős l kiküszöbölésére a li szócska előre kerül.

Li-löfol? – Szeretsz?

A tagadás a tagadott szót közvetlenül megelőző no tagadószóval történik.

No löfom. – Nem szeret.
No löfom-li? – Nem látok?
No palogom-li-la? – Ő nem óhajtaná magát láttatni?

Szövegminta

[szerkesztés]

Vörösmarty: Szózat (első versszak, Bánfi György fordítása)

Fatäne aiblibolöd
Nugänel! fiedik;
At binom ola kled kälöl
E füdo sep olik.

A volapük és az eszperantó

[szerkesztés]

L.L. Zamenhof (az Eszperantó nyelv megalkotója) ismerte a volapük nyelvet, már az Unua Libro (az első eszperantó nyelvkönyv) kiadása előtt. A volapük kis részben befolyásolta az eszperantó szókincsét és nyelvtanát is.[4]

Zamenhof tanult a volapük számos hibájából, elismerte erényeit, de keményen meg is kritizálta.[5]

Emlékezete, megjelenése a szépirodalomban

[szerkesztés]
  • A volapük nyelv nevéből vette Móra Ferenc a rövid, anekdotikus jellegű, Volapük című novellájának a címét (megjelent a Nádihegedű című kötetben). A novella maga nem konkrétan e nyelvről szól, a közvetítő nyelvek megbízhatóságával foglalkozik eltérő anyanyelvű személyek között,

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Az eredeti tervezetben Schleyer megalkotott három új betűt az ä, ö és ü írására, mely nem része a latin ábécének. Lásd a táblázatot!
  2. ↑ "Pük, Memory: Why I Learned a Universal Language No One Speaks" Archiválva 2008. július 7-i dátummal a Wayback Machine-ben by Paul LaFarge. The Village Voice, August 2000.
  3. ↑ Az eredeti tervezetben Schleyer egyáltalán nem használta az r betűt, mondván azt a kínaiak nem tudják kiejteni. A későbbi reformok során – féleg Arie de Jong hatására és munkájának következményeként születtek új szavak, amelyeket már r-rel írtak.
  4. ↑ Ivan Gennagyjevics Sirjajev – Kökény Lajos – Bleier Vilmos – Kalocsay Kálmán: Eszperantó Enciklopédia: Esperanto kaj Volapük. www.eventoj.hu (eszperantóul) (1933) (Hozzáférés: 2021/08/12/) „Traktaĵo de Z aperinta en La E-isto, 1889/90, kaj represita en la OV, p: 258-275. Kiam la plej granda parto de mia laboro estis jam finita, tiam sur la scenon venis Volapuk (...)”
  5. ↑ Ivan Gennagyjevics Sirjajev – Kökény Lajos – Bleier Vilmos – Kalocsay Kálmán: Eszperantó Enciklopédia: Volapük. L.L. Zamenhof www.eventoj.hu (eszperantóul) (1933) (Hozzáférés: 2021/08/12/) „De 1881 ĝis 1889 tiu ĉi lingvosistemo konstruita de prelato Schleyer, havis tiajn sukcesojn, kiuj okulvideble montris, ke artefarita lin­gvo estas tute bone uzebla ĉe la int. rilatoj. 300 societoj, pli ol 1000 diplom­itaj instruistoj, pli ol 300 lerniloj kaj libroj, 25 gazetoj en tiu lingvo - tiaj estis la atingoj de V. Sed dum 2-3 post­sekvintaj jaroj, la V.-movado komencis rapide malkreski kaj baldaŭ tute ĉes­is. La pereon influis certe la formate ­strukturaj mankoj de V., sed anko­raŭ pli gravan rolon en la disfalo lud­is la motivoj socie-organizaj. V. estis finkonstruita de unu homo, ar­bitre elektinta por sia lingvo radikojn kaj gramatikajn regulojn, ne liginta sin tiurilate per internacie jam ekzis­tantaj normoj. Rezulte, aperis lingva vermiĉelo, en kiu sub la formo „Bo­dugän“ estis ne eble diveni Portuga­lujon; sub la formo „plim“ la int. vort­on komplimento. La arbitreco de la V-konstruo antaŭdifinis ĝian nepran dependon por ĉiam de la subjektiva bontrovo de la aŭtoro. Tiamaniere povis disvolviĝi nur laŭ tiu direkto kaj nur en tiuj kadroj, kiuj ŝajnis akcepteblaj por la bontrovo de Schleyr. Tio bremsis la normalan evoluon de la lingvo, eliminis - malgraŭ la struktura simileco al la naturaj lin­gvoj - la eblon libere evolui kaj pliriĉiĝi. Ankoraŭ kreskis la neebleco de normala lingvo-evoluo pro la per­sonaj opinioj kaj organiza politiko de Schleyer. Li konsideris V-on „sia lingvo“, „sia“ propraĵo. Li malakcept­is ĉiun penson, ke iu ajn (ĉu persono, ĉu kolektivo) povu direkti la evo­luon de „lia“ lingvo. La prezidantoj de la volapükistaj societoj estis dev­ige konfirmataj de Schleyer. Okazis, ke unuanime elektitaj gvidantoj de re­gionaj kaj naciaj volapükistaj societ­oj ne estis konfirmataj kaj ricevis senapelacian rifuzon de Schleyer. La ĉefaj kontinentoj de volapükistoj ne povas akcepti tiajn despotajn organiz­formojn. La movado por la monda lingvo postulis demokratiecon. Tiam dum 1888-89 okazis demokrata re­volucio, direktita kontraŭ la tirana reĝimo de Schleyer. La tria int. kon­greso de V. en 1889 en Parizo, dum kiu ĉiuj raportoj kaj diskutoj okazis nur en V., kategorie malakceptis la pretendojn de Schleyer pri aŭtokrata direktado de la movado kaj lingvo kaj elektis Akademion, kiu devis di­rekti dum la estonto la pluan evolu­on de V. Schleyer restis sola kun malgranda grupo da adeptoj de sia reĝimo, la Sehleyer-a lingvo haltis en sia progreso v. Idiom-Neutral.”

További információk

[szerkesztés]
Tekintsd meg a Wikipédia volapük nyelvű változatát!
A magyar Wikikönyvekben
további információk találhatók
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Volapük_nyelv&oldid=25361549”