Ugrás a tartalomhoz

Vjekoslav Vrančić

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vjekoslav Vrančić
Független Horvát Állam ipari és kereskedelmi minisztere
Hivatali idő
1944. február 1. – 1945. május 8.
ElődJosip Cabas
Született1904. március 25.[1][2]
Ljubuški
Elhunyt1990. szeptember 25. (86 évesen)[1][2]
Ramos Mejía
PártCroatian Liberation Movement
Foglalkozás
IskoláiBécsi Egyetem
Halál okabetegség

Vjekoslav Vrančić (Ljubuški, 1904. március 25. – Buenos Aires, 1990. szeptember 25.) magas rangú horvát usztasa tisztviselő volt, aki a Független Horvát Államban a második világháború alatt különböző pozíciókat töltött be. A kikiáltás után az usztasa Külügyminisztérium helyettes államtitkáraként dolgozott. 1942-ben Ante Pavelić megbízottja volt a második olasz hadseregnél. Ebben a szerepében tárgyalásokat kezdett Jevđeviċ, Grđiċ és Kraljeviċ csetnik képviselőkkel.[3] Ezután helyettes államtitkárként dolgozott az usztasa belügyminisztériumban, a „koncentrációs táborokért és az elnyomó politikai apparátusért közvetlenül felelős testületben”.[4] Vrančićot „Hitler is kitüntette a tömeges deportálások során tanúsított tervezési képességeit elismerve”.[5]

Élete és pályafutása

[szerkesztés]

Ifjúkora

[szerkesztés]

Vjekoslav Vrančić 1904. március 25-én született az osztrák-magyar megszállás alatt álló Hercegovinában, a Ljubuškiban. Az általános iskolát Gackoban kezdte és Mostarban fejezte be. Vrančićék 1916-ban, apjuk halála után költöztek oda. Mostarban az alsóbb fokú kereskedelmi iskolát, Szarajevóban pedig a kereskedelmi akadémiát végezte el 1924-ben. 1925-től a Mostari Járási Munkásbiztosítási Hivatal főkönyvelője. Az említett pozícióba való kinevezése után néhány nappal a hivatal vezetését is átvette. Ebben az időben kezdett a politikában és a kultúrában tevékenykedni. Mostarban minden horvát társaságnak tagja, többnek ügyvezetője volt. Tagja volt a Horvát Parasztpárt (HSS) Helyi Bizottságának, a Horvát Énekegyesületnek, a Hrvoje-nak, a Hrvatski Sokolnak és a helyi horvát sportklubnak, a Zrinjskinek is. 1929-ig a mostari Munkásbiztosítási Kerületi Hivatal adminisztrációjában dolgozott, amikor felmondott, és Dél-Amerikába Uruguayba költözött.

Első emigrációja

[szerkesztés]

Montevideoba való érkezése után a Swift & Co cégnél lett irodai alkalmazott, de már 1930-ban a Szociálpolitikai és Közegészségügyi Minisztérium emigráns megbízottja lett Dél-Amerika térségében. Vjekoslav Vrančić ezt a feladatot elfogadva Buenos Airesbe költözött. Az ottani horvát emigráció számára rendkívüli jelentőségű, mert ez a minisztérium volt a felelős a dél-amerikai helyzetük javításáért. Dél-Amerika akkoriban a gazdasági válság nehéz időszakát élte át, Vrančić feladata a horvátok munkavállalásának segítése, illetve a nehéz helyzetet már nem tűrők ingyenes visszaszállítása volt szülőföldjükre. Így szolgálata alatt több mint 4000 nincstelen emigránst küldött vissza hazájába Dél-Amerika egész területéről.

Buenos Aires-i tartózkodása alatt építette ki első kapcsolatait Ante Pavelić-csal, aki akkor Olaszországban tartózkodott. Együttműködött különböző horvát hazafiakkal, köztük Ivo Colussival, a „Croacia” folyóirat kiadójával is. Vrančić javaslatára Ante Pavelić Branko Jelićet küldte Argentínába, azzal a céllal, hogy horvát szervezeteket hozzon létre Dél-Amerikában. Ennek eredményeként 1930-ban Buenos Airesben megalakult a Horvát Honvédő szervezet. Vrančić 1931 közepéig Buenos Airesben dolgozott.

1931-ben Vrančić rövid időre visszatért Zágrábba, majd Bécsbe költözött, ahol a Hochschule für Welthandelben folytatta tanulmányait. Bécsben találkozott az usztasa mozgalom különböző vezetőivel és munkatársaival (Ivo Perčević, Stevo Duić, stb.). 1934-ben szerzett diplomát, majd 1936-ban doktorált. Ezután visszatért hazájába, ahol letartóztatták, kihallgatták, majd kiengedték. Az I. G. Farbenidustrie német vegyipari konszern képviselőjeként dolgozott. Itt érte a Független Horvát Állam (NDH) kikiáltásának a híre. Mladen Lorković, akivel már az emigrációban is találkozott, meghívta és megbízta a Külügyminisztérium megszervezésével. Vrančić vállalta a feladatot, elvállalva az NDH protokollvezetői funkcióját. Ő volt az egyik kulcsember, aki felelős az MVP létrehozásáért, amely szó szerint a nulláról indult. Az MVP nem vett át semmit az egykori jugoszláv államtól, mert korábban a külügyeket kizárólag Belgrádból intézték.

A Független Horvát Államban

[szerkesztés]

Ante Pavelić bizalmasa, Bosznia-Hercegovinában fontos politikai és katonai eseményekben a poglavnik küldötte volt. Vrančić lelkes usztasa volt, aki olyan nézeteket vallott, amelyek tagadták a boszniai muzulmánokat mint önálló nemzetet, és azt vallotta, hogy a boszniai muszlimok valójában iszlám hitű horvátok.[6] Ellentétben Pavelić Vrančićba vetett bizalmával, egy másik magas rangú usztasa tisztségviselő, Eugen Dido Kvaternik úgy írt róla, hogy Vrančić „Pavelić személyes intrikáinak vak eszköze”.[7]

Vrančić, mint Pavelić képviselője az SS magas rangú tisztjeivel együtt felelt a „Kroatische Waffen-SS Freiwilligen Hadosztály” létrehozásáért, mely 1943. május 5-én történt Zágrábban.[8] Vrančić az usztasa erőknél őrnagyi rangot ért el, de még ennél is fontosabb, hogy a Független Horvát Állam külügyminiszter-helyettesi, majd munkaügyi miniszteri posztját töltötte be.

Második emigrációja

[szerkesztés]

Hogy megkönnyítse az usztasa-rezsim megadását a nyugati szövetségeseknek, Pavelić elküldte Vrančićot (Andrija Vrkljan tolmácsként) a szövetségesek olaszországi főparancsnokához, ahol Vrančićot és Vrkljant egy hadifogolytáborba internálták.[9] Ezután Vrančić az Egyesült Államok hírszerzése segítségével a Vatikán védőőrizetébe szökött.[10] Krunoslav Draganović segítségével szerzett hamis papírokkal Olaszországból Argentínába menekült.[11] Az argentínai horvát közösségben jelentős szerepet játszott, és az Ante Pavelić vezette horvát úgynevezett „emigráns kormány” alelnöke lett. Részt vett szélsőjobboldali argentin politikai csoportokkal folytatott terrorista tevékenységekben.[11] A száműzött usztasák körében végzett tevékenysége miatt Vrančićnak 1974-ben megtiltották, hogy Ausztrália területére lépjen.[12] Argentínában megalapította a Hrvatski narod (Horvát Nép) című hetilapot.[13] A Horvát Nemzeti Tanács 1980-as parlamentjén Vrančić azt állította, hogy az új horvát nemzet nem támaszkodhat a Független Horvát Állam hagyományaira, és ezt a hagyományt a lehető legkisebbre kell csökkenteni.[14] Élete végéig Buenos Airesben élt, ahol 1990. szeptember 25-én hunyt el.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
  2. ↑ a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  3. ↑ Bosnia and Herzegovina in the Second World War, by Enver Redžić; Psychology Press, 11 February 2005, p. 150
  4. ↑ Mark Aarons, John Loftu. Unholy Trinity: The Vatican, The Nazis, and The Swiss Banks, Macmillan, 15 June 1998, page 102
  5. ↑ Enrique Krauze. Redeemers: Ideas and Power in Latin America; Harper Collins, 16 August 2011, p. 287
  6. ↑ Redzic 2005, p. 177
  7. ↑ Sjećanja i zapažanja: 1925-1945 : prilozi za hrvatsku povijest by Eugen Dido Kvaternik; Starčević, 1995, page 148
    Za cijelo vrijeme mog službovanja, a i kasnije, dr. Vrančić bio je slijepi instrumenat Pavelićevih osobnih intriga. Paveliću je bila dobro poznata Vrančićeva prošlost, no trebao je kompromitiranog roba. Tu leži tajna intimnih odnosa dr. Pavelića i njegova najgrlatijeg paladina. Posebno ružnu ulogu odigrao je kao Povjerenik kod bivše talijanske vojske. U doba kad su postrojbe talijanske vojske odpremale na tisuće nevinih Hrvata u talijanske ... Dr. Vrančić je bio, naime, u to doba doušnik Vladete Milićevića, kraljevskog redarstvenog atašea, koji bi Vrančića za pojedine vijesti i podatke nagradjivao iznosima od 10-15 austrijskih šilinga.
  8. ↑ Shaul Shay. Islamic Terror and the Balkans; Transaction Publishers, 31 October 2008, pp. 30-31
  9. ↑ Jozo Tomasevich. War and Revolution in Yugoslavia, 1941-1945: Occupation and Collaboration; Stanford University Press, 1 October 2002, p. 753
  10. ↑ Stephen Dorril. MI6: Inside the Covert World of Her Majesty's Secret Intelligence Service; Simon and Schuster, 21 May 2002, p. 354
  11. ↑ a b Uki Goñi, ODESSA -- Smuggling the Nazis to Perón's Argentina, Granta, New York 2002; ISBN 978-1-86207-552-8, at page 214.
  12. ↑ Croatia Press, Volumes 30-33 (1977), p. 14
  13. ↑ Croats in Argentina, damp.nsk.hr; accessed 23 November 2015.
  14. ↑ Vrančić profile Archiválva 2008. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben., vjesnik.hr; accessed 23 November 2015.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vjekoslav Vrančić című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vjekoslav Vrančić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vjekoslav_Vrančić&oldid=27550989”