Ugrás a tartalomhoz

Vittorio Gassman

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vittorio Gassman
Született1922. szeptember 1.[1][2][3][4][5]
Genova[6]
Elhunyt2000. június 29. (77 évesen)[1][2][3][4][5]
Róma[7]
Művészneve„Il Mattatore”, „The Sir Laurence Olivier of Italy”
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 2000. június 29.)
  • olasz (1922. szeptember 1. – 1946. június 18.)
Házastársa
  • Shelley Winters (1952–1954)
  • Nora Ricci (1944. április 12. – 1952)
  • Diletta D'Andrea (1970. december 6. – 2000. június 29.)
  • Juliette Mayniel (1964–1968)
Gyermekeinégy gyermek:
  • Alessandro Gassmann
  • Paola Gassman
  • Jacopo Gassman
Foglalkozása
IskoláiAccademia Nazionale d'Arte Drammatica Silvio D'Amico
Kitüntetései
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeCampo Verano[8][9]
Színészi pályafutása
Aktív évek1945–1999
A Wikimédia Commons tartalmaz Vittorio Gassman témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vittorio Gassman (Genova, 1922. szeptember 1. – Róma, 2000. június 29.) többszörös David di Donatello-díjas olasz színész és filmrendező.

Becenevei: „Il Mattatore” („A Szörnyeteg”), „Olaszország Sir Laurence Olivier-je”

Élete és pályafutása

[szerkesztés]

Struppában született, amelyet 1926-ban Nagy-Genova városához csatoltak, Heinrich Gassmann német mérnök (Vittorio művésznevében később elhagyta a második n-t ) és a pisai zsidó származású Luisa Ambron gyermekeként. A gimnáziumban baseball-sztár volt. Rómában előbb jogi tanulmányokat folytatott, de azzal felhagyva, színészetet tanult a színházművészeti iskolában, majd elvégezte a színiakadémiát.(Más forrás szerint elvégezte a római Jogi Egyetemet.[10])

Milánóban mutatkozott be 1942-ben Dario Niccodemi Nemica (Női ellenség) nevű színházában, ezután Róma következett, ahol a Teatro Eliseo színházban szerepelt. 1946-ban debütált a filmvásznon, még ugyanebben az évben öt filmben szerepelt. 1948-ban Riso Amaro (Keserű rizs) köréhez csatlakozott. (Luchino Visconti társulatához, ahol Tennessee Williams és Shakespeare darabokban játszott, és a Teatro Nazionale nevű (Olasz) Nemzeti Színházban pedig a Peer Gyntben.) 1952-ben önálló színtársulatot alapított Luigi Squarzinával, színpadra állította és rendezte a Hamlet első komplett verzióját Olaszországban, a Teatro d’Arte Italianóban, majd rövidebb ideig Seneca Tieste (Trieszt)jében és Eschilo I Persiani (Perzsák)jában dolgozott. Ugyanebben az évben feleségül vette Shelley Winters amerikai színésznőt és Hollywoodba szerződött, ahol filmszerepekben játszott (Háború és béke – Audrey Hepburnnel). Elvált, visszament Rómába, és sok filmszerepe után 1956-ban ő játszotta Othellót a neves színész, Salvo Randone mellett. Rövid idő múlva már a tévében is fellépett. Ebben az évben rendezőként is bemutatkozott a Kean, a zseni című filmmel.

Pályafutása során majd minden karaktert megformált: volt bíró, gyilkos, katona, remete, rendőr, aranyifjú, megformált kosztümös alakokat és modern szívtiprókat. Legemlékezetesebb filmjei: az Előzés, a Belfegor a pokolból, az Éjfélkor indul útjára a gyönyör, a Fehér telefonok, A terasz, A nő illata, Keserű rizs, Ismeretlen ismerősök és az Egy remete Rómában. 1979-ben Firenzében színiiskolát hozott létre Teatro Nazionale d’Arte néven. 1982-ben önéletrajzi ihletésű filmet készített Alessandro fia társrendezőjeként Az apa fia címmel. 1994-ben az olasz tévében elindította és vezetője volt a Dante életét feldolgozó műsornak. Bár filmszínészként aratott nagyobb sikereket, a színházat sohasem hagyta el, visszavonulása után is segítette nagy tapasztalatával, műveltségével. Klasszikus költők verseit is kitűnően szavalta. Gassman házasságaiban is hű maradt a színészethez: csak színésznők voltak a feleségei: Nora Ricci, Shelley Winters, Juliette Mayniel és Diletta D’Andrea. Három gyermeke közül kettő, Paola (1945–2024) és Alessandro (*1956) a színészmesterséget választotta.

Kezében az elmaradhatatlan cigarettával szerepelt időskori riportfilmjeiben. Érces hangján is érződött erős dohányos mivolta.

Rómában halt meg, szívrohamban, életének 78. évében.

Munkássága

[szerkesztés]

Ismertebb filmjei

[szerkesztés]
  • Luchino Visconti (1999)
  • Bomba (1999)
  • A vacsora (1998)
  • Tűzsivatag (1997)
  • Pokoli lecke (1996)
  • Ábrahám (1994)
  • Hosszú tél (1992)
  • Rossini, Rossini! (1991)
  • Seherezádé (1990)
  • A hóbortos nagybácsi (1989)
  • A förtelmes halál (1989)
  • Csavargók (1988)
  • A család (1987)
  • Paradigma (1985)
  • Az élet kész regény (1983)
  • Az apa fia (1982)
  • Vihar (1982)
  • Bukott zsaru (1981)
  • A terasz (1980)
  • Kedves papa (1979)
  • Kvintett (1979)
  • Az esküvő (1978)
  • Éljen Itália (1977)
  • Tatárpuszta (1976)
  • Jó éjszakát hölgyek, urak (1976)
  • Fehér telefonok (1976)
  • Éjfélkor indul útjára a gyönyör (1975)
  • A nő illata (1974)
  • Tosca (1973)
  • Család nélkül (1972)
  • Az olasz nép nevében (1971)
  • Afrikai Scipio (1971)
  • Audiencia (1971)
  • A válás (1970)
  • 12 + 1 (1969)
  • Alibi (1969)
  • Il profeta (Egy remete Rómában) (1968)
  • A légy dilije (1967)
  • A tigris (1967)
  • A nő hétszer (1967)
  • Belfagor a pokolból (1966)
  • Brancaleone ármádiája (1966)
  • Szüzet a hercegnek! (1965)
  • Il Gaucho (1965)
  • Slalom (1965)
  • Beszéljünk a nőkről (1964)
  • Nyári bolondságok (1963)
  • A siker (1963)
  • Barabás (1962)
  • Előzés (1962)
  • Az utolsó ítélet (1961)
  • Róma szellemei (1961)
  • A tolvaj és a szerelem (Il Mattatore) (1960)
  • A nagy háború (1959)
  • A nagy halál (1958)
  • A vihar (1958)
  • Ismerős ismeretlenek (1958)
  • Szívspecialista (1957)
  • Háború és béke (1956)
  • Kean (1956)
  • A világ legszebb asszonya (1955)
  • Mambo (1954)
  • Rhapsody (1954)
  • Zorró (1952)
  • Anna (1951)
  • A fekete korona (1951)
  • Földönfutók (1949)
  • A kapitány lánya (1947)
  • Pinocchio kalandjai (1947)
  • Keserű rizs (1948)
  • A rejtélyes lovas (1948)
  • Zsidó esküvő (1948)

Főbb rendezései

[szerkesztés]
  • Az apa fia (1982), Család nélkül (1972), Alibi (1969), Kean, a zseni (1956).

Könyvek

[szerkesztés]
  • Önéletrajzi könyveket írt és adott ki, de írt verseket is.

Róla:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  8. ↑ Al Verano a spasso nella storia del cinema con la guida tra le tombe di attori e registi (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 11.)
  9. ↑ Find a Grave (angol nyelven)
  10. ↑ Ki kicsoda Színészek, 69. oldal, szerkesztő Gergyel Antal, Anno Kiadó, Budapest, dátum nélkül, ISBN 963-375-397-X

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vittorio_Gassman&oldid=27443448”