Vito Acconci
| Vito Acconci | |
 | |
| Született | 1940. január 24.[1][2][3][4][5] New York[6] |
| Elhunyt | 2017. április 27. (77 évesen)[5][7][8][2] New York[9] |
| Álneve | Acconci, Vito Hannibal |
| Állampolgársága | amerikai[10][11][2][6] |
| Házastársa |
|
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | |
| Halál oka |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vito Acconci témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vito Acconci (New York, 1940. január 24. – Manhattan, 2017. április 27.) amerikai land art művész. Munkája New Yorkhoz köti. Sok installációt készített.
Életpályája
[szerkesztés]Dennis Oppenheim mellett a második amerikai, aki a fájdalmat mint kreatív elemet használta Acconci volt, aki 1969-től fokozatosan hagyta el az írás és költészet világát a helyért, amelyben a test szerepe lett a döntő. Első munkái happeningek voltak, melyeknek története a verseiből származott.
Acconci akciói kezdetben a művész testét olyan helyként határozták meg, ahol a fizikai és alkotó beavatkozások párhuzamosak a festői szobrászi működéssel. De különböznek is ezektől abban, hogy a fájdalom különböző érzetei mint az égés, harapás, a bioritmusnak a fizikai erőfeszítésre adott válaszai a kívülálló számára ösztönösen átélhetők, összehasoníthatók éppúgy mint a test fizikai és pszichikai fáradtsággal szembeni ellenállása. Ebben az időszakban alakult ki a tulajdonképpeni „test-nyelve". Acconci leginkább a test fizikai mivolta iránt érdeklődött. Gondolati kiindulópontja volt, hogy a testtel végzett cselekmények az egyént a bekövetkező feszültségek hatására fizikailag és lelkileg is (át)változtatják. Az akció a kimerültség utolsó fázisában, a valóságos fizikai és lelki halál közeledtével fejeződik többnyire be. A halál – ha bekövetkezne – egy olyan végső változás volna, amely brutálisan megszakítaná a folyamatos és nagy végletek között lejátszódó változást, a fizikai ellenállást és a művésznek önmaga legyőzésére, valamint a legyőzés megakadályozása érdekében egyszerre érvényesített szándékát. Ami kiválóan kommunikálható.
Alkotásai
[szerkesztés]- Following Piece(Követés): Egyfajta utcai mű ez. Ahelyett, hogy írt volna egy verset a követésről inkább egy utcai happeninget rendezett. Alkalomszerűen kiválasztott járókelőket, akiket elkezdett követni. A fő elem itt az izgalom. Ezen akcióját nem dokumentálta.
- Áttekintés: (1969)
- Rubbing Piece(Radírgumi):
- Trademarks (Védjegyek): A test határait vizsgálja. Ahol el tudta érni a saját testét ott beleharapott. Célja: „Megmutatni önmagam önmagam számára.” Így jelölte külső és belső határát, egy önreflektív, zárt rendszerben.
- Kéz és száj: (1970)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.nytimes.com/2017/04/28/arts/design/vito-acconci-dead-performance-artist.html?_r=0
- ↑ a b c RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2021. szeptember 9.)
- ↑ Vito Acconci (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Enciclopédia Itaú Cultural (portugál nyelven). Itaú Cultural. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b ZKM Center for Art and Media Karlsruhe. (Hozzáférés: 2022. június 30.)
- ↑ Mort de Vito Acconci, artiste hors limite (francia nyelven), 2017. április 29. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ RKDartists (holland nyelven)
- ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ https://archive.org/details/NYC_Marriage_Index_Manhattan_1962/page/n101, 2021. szeptember 17.
- ↑ Guggenheim Fellows database (angol nyelven)
- ↑ https://www.nyfa.org/wp-content/uploads/2021/07/FellowsDirectory.pdf