Vita:Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete

SZEFHE

Engedély:

Szia Mi vagyunk a SZEFHE A szervezet. Tehát az anyagot mi írtuk és használhatjuk.

Üdv Nagy MolnárJózsef – Aláíratlan hozzászólás, szerzője Gobemedia (vitalap | szerkesztései)

A Székely himnusz (a cikkből áthozva)

Az országszerte ismert, különböző rendezvényen felhangzó, hivatalosan el nem fogadott közének, a Székely himnusz immár 80 éves, de a szakirodalom eddig mellőzte.[37] Az eltelt három generációnyi időben a Székely himnusz a folklór alkotások módjára terjedt. Maga a szerző is tudta, hogy a nagyáldozat szövegéből egy-két rigmus és ének nyilvánosságra került, és 1940-ben hozzájárult a terjesztéshez. A női karra írt ének ekkor már rendelkezett zongora kísérettel, többszólamú férfi karra írt változattal. Az 1940és 1944 között több kiadást megért közlésekben mindig Székely himnusznak nevezi a szerző annak ellenére, hogy A májusi nagyáldozatban eredetileg Kantáté címet viselte és így írta le 1941-ben is, de már 1922-ben sz Új Élet-ben Himnusznak nevezte a szerző.

Gyűjtési tapasztalatból, felmérések alapján mondhatom, hogy a társadalom egy csoportja egyáltalán nem tud semmiféle Székely himnuszról, más része tudatosan elhatárolódik tőle, mondván, Himnusz csak egy lehet, amit Kölcsey versére Erkel Ferenc írt. Az elhatárolódók érvelési között szerepel, hogy Csanády György verse, Mihalik Kálmán zenéje sem poétikai sem zenei szempontból nem méltó a figyelemre. Ezen túl az elhatárolódást személyes élmények tovább motiválják. Így például "Jellemző, hogy a szóban forgó dal nem a Székelyföldön született, hanem Budapesten. Mind a szövegírója, (…) mind a zeneszerzője (…) olyan magyar volt, aki az impériumváltozás után nem vállalta az új sorsot, hanem áttelepült az anyaországba…. A Ki tudja merre… kezdetű ének a nemzetrész Trianon utáni tehetetlenségtudatát fejezi ki, azt a szorongató érzést, hogy rajtuk már csak Csaba király és Isten segíthet."[38] Az elítélők sorába tartozók szerint képzavar a porladozó szikla, népek zajától zajló tenger felidézése, ismét mások zenei fogyatékosságra hivatkozva énekelhetetlennek tartják és elhatárolódnak Csanády-Mihalik szerzeményétől.[39] A társadalom harmadik része a csiksomlyói búcsúéneket tartja székely himnusznak, amelyet Bartók Béla Este a székelyeknél című szerzeményére énekelnek.[40] Ezen kívül van egy igen jelentős társadalmi réteg, amelyik közösségi összejöveteleken, politikai indíttatású rendezvényeken, vagy éppen családi események alkalmával szívesen énekli a Székely himnuszt. Az sem lehet közömbös, hogy Erdélyben négy év kivételével mindig tiltották előadását, sőt büntették azt, aki énekelte. Amikor 1941-44 között az iskolákban kötelezővé tették a cseppet sem egyszerű ének megtanulását, csak ártott a népszerűségnek. Magyarországon a két háború közti időszakban a társadalom szűk rétege ismerte a Székely himnuszt. Visszaemlékezések tanúskodnak arról, hogy a cserkész találkozókon énekelték azok is, akik nem voltak tagjai a SZEFHE-nek. Hasonlóképpen énekelték más Erdélyi Szövetséghez közel állók. A Székely himnusz két háború közti terjedését a cserkészeten túl az erdélyi származású értelmiségiek segítették Ismerték és énekelték nevezetes ünnepeken, úgy, ahogyan az a himnuszt megilleti. Így például egyik Dunántúlon élő erdélyi származású családi visszaemlékezése szerint Szilveszterkor rendszeresen elénekelték a Székely himnuszt.

Erdélyben tiltott irredenta ének volt. Visszaemlékezések tanúsítják, hogy csak titokban szűk körben énekelték az ellenállás kifejezéseként. Csak azok tudták, akik körében a revízió iránti igény is élt. Vallomás szól arról, hogy a Kalot (Katolikus Legényegylet) eucharisztikus konferenciáról hazamenő tagjai tudatosan terjesztették Erdélyben. 1940 után, a bécsi döntést követő néhány évben az észak-erdélyi iskolákban ugyan több helyen kötelezővé tették az iskolai éneklést, és élnek még azok a hajdani tanulók, akik a nehéz dallamot hamisan énekelték, mások előtt nevetségessé válva. Emiatt kialakult negatív érzés évtizedek múltán sem tűnt el.

1946 után mindkét országban a tiltott énekek listájára került más irredenta dallal együtt, és csak illegális úton terjedhetett. Népszerűségét az amerikás magyarok segítették. A rossz minőségű hazai másolási lehetőségek mellett tetszetős kivitelű szórólapokon jelent meg dallammal együtt a Székely himnusz többnyire Magyarország területének 1914 előtti kontúrjával. Énekes könyvekben nem kapott helyet a rendszer változtatás előtt. Utána is csupán egy népszerű dalokat tartalmazó 1992-ben keletkezett kiadvány közölte.[41]

A Székely himnusz születésének körülményeit, előadási alkalmait, társadalmi fogadtatását és az ettől elválaszthatatlan társadalmi hátterét a SZEFHE működésének ismerete nélkül nem lehet kellőképpen bemutatni, a Trianon utáni magyar történelem érzelmi megítélésével függ össze.[42] A 45 éven át élt történelemszemlélet átalakulásának egyik jele, hogy megnőtt a magyar sorskérdések között a Trianonui békeszerződés iránti érdeklődés. A kérdés aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint a témával foglalkozó szakkönyvek száma hirtelen megugrott, továbbá a Trianon Szövetség tevékenységét folyamatos figyelem kíséri, kiadványai népszerűek.[43] A történelemismeretnek csak egy kicsiny részlete, amihez annakidején a SZEFHE mint civil szerveződés, és a rendezvénye, a májusi nagyáldozat kapcsolódik. A történelem-teremtő, történelem ápoló, közösség-összetartó szervezetek közé tarozott a SZEFE, amiről ma alig lehet valamit tudni noha a misztikus időkből eredeztetett székelység, a hun-magyar rokonság tudata, Attila örökségének eszménye a szervezettől függetlenül máig él a hivatalos történelem tanítás ellenére.[44] A Székely himnusz ebben az összefüggésben kapott teret, a messzi múltat idézve a 19. századi eszméket éltetve egy újabb megfogalmazásban. Ezért lehetett a társadalom egyes rétegében a nemzettudat kifejezője.

Csanády György hiteles tájékoztatása szerint az 1921-ben keletkezett verset a májusi nagyáldozatban még kantáténak nevezte és lány karra komponálta a zenét Mihalik Kálmán.[45] Első előadása 1922. május 22-én volt Budapesten, Aquincumban a májusi ünnepségen, ahol a zeneszerző is megjelent. Röviddel ezután, még ugyanezen év őszén már Himnusznak mondta a szerző az Új Élet hasábjain Mihalik Kálmán halálhíre kapcsán, a temetésről szóló beszámolóban. A névtelen szerkesztőségi cikk részletesen szól a zeneszerzőről, a temetésről, a résztvevőkről és itt közli először a Székely himnusz teljes szövegét: „Amíg koporsóját a sírba eresztették, jóbarátai igazán hulló könnyzápor közt a megboldogult szerezte székely Himnusz (!) eléneklésével búcsúztatták, hogy az kísérje azt, aki életében csak dalolni tudott, még szenvedésében is.[46] Hangsúlyozta a szerző, hogy az egész gyülekezet énekelt. Mivel a szerkesztő Csanády György volt, valószínű ő írta barátjáról a nekrológot és ő adta közre a Székely himnusz szövegét, és ő nevezte himnusznak és nem kantáténak azt a verset, amint később A májusi nagyáldozat sajtó alá rendezésekor 1941-ben az eredeti kézirathoz ragaszkodva áll. Megjegyzendő, hogy az 1922-es kiadás egy két helyen eltér a későbbi közlésektől.[47]

A Székely himnusz tehát 1921-ben keletkezett, első megjelenése és himnusznak nevezése 80 évvel ezelőttről 1922-től datálható. Ez a szerző szóhasználata, tudatos vállalása, szemben azzal, amit eredetileg tervezett. Az 1941-ben közzétett szövegkönyv egy ceremóniára vonatkozó elképzelést mutat be, azt, ami sohasem valósult meg. Csanády György három verseskötetet adott ki, és egyikébe sem vette fel ezt a nagyáldozat verseit, de a Himnusz népszerűségéről, ismertségéről tudomása volt. Módja lett volna a szövegen változtatni. A kéziraton később is csak apróságokat módosított. Megőrizte a pesszimista hangvételt, amit a természetes fájdalomnak tartott az elveszett szülőföld miatt keserűségben gyökerezően. 1921-ben így állította a jövő elé a megmaradásba vetett hitet. Tudatos költői alkotás ez, hiszen lehetősége lett volna átírni, és 20 év alatt költészete is sokat fejlődött, de Csanády György hű megmaradt az első szövegváltozathoz. Az apró különbségek között érdemes felfigyelni arra, hogy a hetedik sort háromféleképp írta: a „Fejünk a hullám százszor elborítja”, vagy „Fejünk az ár ezerszer elborítja”, vagy „Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja”. Viszont sohasem írta le „Ne hagyd elveszni Erdélyt” kifejezést. Ez elsősorban az amerikai magyarok körében terjedt el a 70-es években. Tény, hogy ma általában így énekelik Magyarországon is. Időközben változott a dallam is. A második sor leegyszerűsödött, első fele megismétli az első sort.

A folklórszerű variálódás az utóbbi 30 évben indult el, új változatok jöttek létre, kiegészítések születtek, miközben ellentmondásos vélekedés vette körül. A folklorizálódás során alapvetően nem változott a szöveg, de érdemes megfigyelni a módosításokat.

Csanády szerzeménye Folklór változat

Ki tudja merre, merre visz a végzet:

Göröngyös úton, sötét éjjelen.

Segítsd még egyszer győzelemre néped, Vezesd még egyszer….

Csaba király a csillagösvényen. Csaba királyfi a

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcától zajló tengeren, Népek harcának zajló tengerén

Fejünk a hullám százszor elborítja, Fejünk az ár, jaj, ezerszer elborítja

Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem! Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Alapvető lényeges különbség a záró sorban van: A folklór változatokban így éneklik: Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Csanády által gondozott három kiadás egyikében sem található ez. Tőle idegen az „elveszni” kifejezés, hiszen a megmaradás érdekében emelt szót.[48] Az amerikai Magyar Folklór Liga kiadásában The Székely National Anthem: Dear Lord, Don’t Let Us Lose Transylvania címmel jelent meg, hangsúlyozva az Erdély elvesztésére vonatkozó gondolatot.

A folklorizálódásnak egy másik folyamata a verstagolásban érhető tetten. Az eredeti vers nyolcsoros, felező tízes ritmusú, de a népdalok mintájára két négysoros versként jelent meg, ráadásul a második rész refrén funkciót kapott. Az eredeti kotta ismétlést írt elő, de a folklorizálódás során a kiegészítésekhez fűzött refrénben ez a rész kiemelt szerephez jutott.

A második versszakot én 1976-ban hallottam először, valószínű a 70-es évektől kezdett népszerűvé válni. Szerzőjét és a keletkezés idejét nem ismerem. Személyes élményből tudom, hogy a pittsburghi magyarok 1979/80-as években Csanády Györgynek tulajdonították a második versszakot és az alábbi formában énekelték, meggyőződve, hogy az is az eredetihez tartozik:

Ameddig élünk, magyar ajkú népek

Megtörni lelkünk nem lehet soha

Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján

Legyen sorsunk jó vagy mostoha

Keserves múltunk - évezredes balsors,

Tatár s török dúlt, labanc rabigált

Jussunk e honban magyar- székelyföldön

Szabad hazában élni boldogan.

A folklorizálódásnak újabb bizonysága, hogy másik két versszak is született.

Ki tudja innen merre visz a végzet

Országhatáron, óceánon át.

Jöjj hát királyunk itt vár a te néped,

Székely nemzeted Kárpát-bérceken.

Édes Szűz Anyánk, könyörögve kérünk,

Mentsd meg e népet, vérző nemzetet

Jussunk e honban magyar Székely földön

Szabad hazában éljünk boldogan.

Már másfél ezer év óta Csaba népe

Sok vihart élt át, sorsa mostoha.

Külső ellenség jaj, de gyakran tépte,

Nem értett egyet otthon sem soha.

Hős szabadságát elveszté Segesvár

Mádéfalvára fájón kell tekints

Földed dús kincsét népek élik, dúlják,

Fiaidnak sokszor még kenyérre sincs.

Van a Székely himnusznak un. „rövid” és „hosszú” változata. A hosszú változatban a Székely himnusz minden negyedik sora után a „Maroknyi székely…” kezdetű sorok refrénként hangzanak fel. Így valójában 12 négysoros versszakot adnak elő a lényegében alig módosított Mihalik-féle dallamra.

Magyarországon, Romániában a szocializmus idején tiltották előadását, és mint hajdan a szabadságharc utáni megtorlások idején büntették a Kossuth nóták fütyüléséért, ezért is büntetés járt. 1945 után a Székely himnusz éneklése súlyos retorziókat vonhatott maga után. Később a rendszerrel való szembenállás kifejezéseként énekelték a diákok, ha Erdélybe indultak kirándulni. Magyarságtudatukat akarták hangsúlyozni az Erdélyben sosemjárt öregdiákok, amikor évfolyam-találkozókon borozás közben elénekelték. A tiltás nyomán a rendszerváltozás előtti években a magyarság összetartozás tudatának kifejezőjévé lett. 1989-ben Nagy Imre temetésén a Himnusz, Boldogasszony anyánk és Szózat után a Székely himnuszt énekelte a tömeg. 1990 decemberében a romániai események figyelői a Hősök terén énekkarral, hangszeres kísérettel tömegesen kiáltották: „Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk.” Politikai kiállást fogalmaztak meg a Székely himnusz eléneklésével, és érdektelenné vált, ki a szerzője, milyen céllal íródott annakidején.

Folkloristaként meg kell jegyeznem, hogy a számos példa van a szerzői alkotások variálódására. Petőfi Alku című versének közel száz népdal variánsát jegyzeték fel. Lévay József Aradi nap című költeményét sokáig csak szájhagyomány őrizte meg az Aradi vértanúk sorsát megannyi változatban. Csanády György verse is évtizedek óta közszájon forgó mű, amit bírálnak, kiegészítenek, átalakítanak, akár tudják ki a szerző, akár nem Dolgozatom lezárása után hallottam a rádióban, hogyan kell a pesszimista hangavételű Csanády verset „kijavítani”. Ez azonban sem poétikai sem folklorisztikai szempontból nem minősíthető.

A semlegesség alapelve sérül

Fiatalos, nagy hévvel megírt cikk ez. A szerzőnek a személyes megjegyzéseit tartalmazza referenciák formájában. Ebből a komoly hibából is nyilvánvaló, hogy vagy nincs mentora, vagy ő nem nézte meg ezt a cikket. Ajánlatos a cikk átdolgozása előtt valamely kiemelt cikk (Perszepolisz, Enigma) szerkesztésének tanulmányozása (azaz megnyitni szerkesztésre és átnézni az ott található összes eszközt és alkalmazásának módját). Méginkább kellene a wiki alapelveinek a megértése és következetes alkalmazása. A cikk így kiegyensúlyozatlan, úgy is mondhatnám egyoldalú. Ezt egy fiatal szerzőtől, akit szenvedélyessége vezet megbocsáthatónak tartom, de elvárható mégis a cikk átdolgozása úgy, hogy pl. a román érzelmű, de magyarul is tudó olvasó is kiegyensúlyozottnak tartsa. Referenciák román lapokra és véleményekre ezek bemutatásával együtt. Ellenkező esetben várható, hogy a wikit emiatt támadások fogják érni. --Klug Csaba Ferenc ^vita 2011. június 15., 14:32 (CEST)