Vita:Naptár

Ez a szócikk témája miatt a Csillagászati műhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Besorolatlan Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. Nem értékelt Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: ismeretlen

Csillagászati szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

a cikk

Ezt a cikket szépen ki lehetne egészíteni akár az angol alapján, akár a calendar FAQ alapján. --grin ✎ 2004. november 10., 23:13 (CET)

átmásolva kérdéses anyag

A szökőévből átmásolva azon részek, melyek remélhetőleg nem copypaste lopottak

Az ember már a legrégebbi időkben felismerte, hogy az égitestek mozgását fel lehet használni időmeghatározás céljára. Az időmérésnek kétféle módszere lehet:

• az időt egy kiválasztott időponttól mérni;
• két vagy több esemény között eltelt időt mérni.

Mindezeket csak az egyenletesen megismétlődő azonos időszakok megszámlálásával tudjuk mérni.

A természet három ilyen különböző tartamú időközt kínált az embernek. A nap a nappal és éjszaka szabályos váltakozása. A holdhónap a holdváltozások visszatérésének ideje. A napév a földi vegetáció megújulásának periódusa. Ezekből azonban közvetlenül nem lehetett naptárt alkotni, mert tartamuk egymással kifejezve végtelen tizedestörtet ad.

1 ÉV = 365,242... nap és 12,368... hónap. 1 HÓNAP = 29,530... nap. A HÉT bevezetése csak növelte a nehézségeket, mert az egy napévben 52,177...-szer, az egy holdhónapban 4,218...-szor van meg.

A régi népek egy része a napévet, más része a holdhónapot vette alapul. Külön-külön volt babilóniai, görög, kínai, mohamedán, zsidó naptár stb. Némelyiket még ma is használják.

Az egyiptomiak a napévet használták. Tizenkettő, egyenként 30 napos hónap után az év végén 5 pótnapot, négyévenként 6 pótnapot csatoltak (szökőév). Vagyis a 365,25 napos évet vették alapul.

• római naptár
• szökőévek korrekciói
• naptárok pontossága, mindez pl. http://x3.hu/freeweb/frameset.x3?user=/torch&page=/Time/naptar.html alapján
• zsidó naptár http://www.zsido.com/magazines/egyseg/egyseg08/egysg8sz.htm alapján

Besorolás

Kicsit furcsán van felosztva, a francia forradalmi naptár és a szovjet forradalmi naptár az Ősi naptárrendszerek cím alatt szerepelt, amit átneveztem Ma már nem használt naptárrendszerekre. De kérdés, hogy a Mai naptárrendszerek alatt találhatóak tényleg mind használtak-e, mert kétségeim vannak. Nézze át egy hozzáértő, legyen szíves. - Serinde 2005. október 21., 18:33 (CEST)

Szétválasztás

Mintegy véletlenül rábukkanva erre a cikkre különválasztottam az ókori és újkori naptárakat a már nem használtak közt, mert tényleg hülyén nézett ki a babiloni meg a szovjet forradalmi naptár egy listában. (Mielőtt belekötne valaki, hogy aztékok meg maják nemcsak az ókorban éltek: azért adtam az Ókori kultúrák fejezetcímet neki, mert azok a kultúrák a mi soviniszta eurocentrikus nézőpontunkból, amiből a Wikipédiát írjuk :) ókori fejlettségűnek felelnek meg.)

Ugyanakkor feltenném a kérdést, hogy meg kell-e itt említenünk a svéd naptárat, ami abban a 12 évben volt használatban, amíg a svédek nem hagyták meggyőzni magukat a Gergely-naptár használatáról, és addig is annyiban tért el csak tőle, hogy 10 nappal késésben volt. Tekintve, hogy a világ országai kb. 25 különböző időpontban fogadták el a Gergely-naptárat, ezek mindegyikéről lehetne ilyen szócikk. Ezeket az érdekességeket legfeljebb majd beleírjuk a Gergely-naptár cikkébe. (Jó, az angol wikinek van cikke róla, de annak mindenről van...) – Alensha ^üzi 2007. január 16., 22:21 (CET)

bár mondjuk nem minden évben van február 30. :D – Alensha ^üzi 2007. január 16., 22:28 (CET)

Átnézem

A szócikk bevezetőjébe beillesztettem:

Az emberiség az idő múlásának mérésére olyan könnyen megfigyelhető természeti jelenségeket használt, amelyek egyrészt a Föld mozgásaival (tengely körüli forgás, Nap körüli keringés), másrészt a Holdnak a Föld körüli keringésével kapcsolatosak.

Ezekből a mozgásokból három különböző időegység származik: 1. A nappalok és éjszakák változásának hossza a nap. 2. A Hold alakjának változásának hossza a hónap (a magyar hold-nap összetételből). 3. Az évszakok periódusának hossza az év.

Az időszámítási rendszer pontos megszerkesztését nehezíti, hogy

1. A Nap-Föld-Hold rendszer mozgásainak periódusai egymásnak nem egész számú többszörösei (pl. az év hossza ~365.25 nap). 2. A periódusok nem állandóak ( pl.: időegyenlet).

Cike ^vita 2012. január 31., 15:52 (CET)

A naptár és az időszámítás kialakulása

(EZT A SZAKASZT ELHAGYNI JAVASOLOM --Cike ^vita 2012. február 2., 16:42 (CET)
Az idő mérésének igénye egyidős a gondolkodásra képes emberrel. Természetes időegységek voltak a nappalok és éjszakák rendszeres és mindenki számára föltűnő váltakozása, a növények és a természet rendszeres megújulása, és pusztulása, a Hold feltűnésének, nyugvásának, és alakjának változása. Ezeknek az ismétlődő jelenségeknek legfontosabb tulajdonsága a ciklikusságuk volt, és többé-kevésbé szabályos, kiismerhető időtartamuk. Közös tulajdonságuk még, hogy alapvetően befolyásolták az emberek mindennapi életritmusát egészen a modern időkig. Ezen időközök határozták meg munkájukat, öltözködésüket, pihenésüket, ünnepeiket, szokásaikat – azaz egész életüket. (Az élet ritmusa és időszemlélete gyakorlatilag az ipari forradalom idejéig nem változott jelentős mértékben az ókor óta: alapvetően a ló és az ökör vontatta szekerek, és a gyaloglás határozta meg a szárazföldi utazást és az életvitel sebességét. A középkori és kora újkori hadseregek gyakran rosszabb menetidőket tudtak felmutatni, mint a köztársaságkori római hadsereg. A tengeri szállítás jelentős mértékben fejlődött a közel 2000 év alatt, de a kezdeti hajógőzgépekig szintén az evezőktől és a vitorláktól függött a hajók sebessége. Igazán jelentős változást az életvitelbe és az időszemléletbe a 19. századi vasút és közlekedési forradalom, illetve a II. világháború utáni rohamos technikai fejlődés hozott. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert csak ezen újabb generációk életvitele, ritmusa, és időszemlélete különbözik a korábbi korokétól. Leegyszerűsítve, a neolit letelepedett emberének időszemlélete és fogalma közelebb áll a 17.- 18. század európai parasztjáéhoz, mint ugyanezen földművelő életvitele, időfogalma a ma élő európai átlagemberéhez.)

A sok évszázados megfigyelések és a nemzedékek egymásutánisága elvezetett azon felismerésekhez, hogy például hány nap telik el, míg a Hold alakja megváltozik, majd ismét eléri korábbi méretét, nagyjából hány napnak kell eltelnie, míg a növények újra kizöldülnek, illetve termést hoznak. Persze ezek a megfigyelések függtek a megfigyelő közösség földrajzi elhelyezkedésétől: a nappalok és éjszakák váltakozása fontosabb és közvetlenül volt érzékelhető a mérsékeltövi és a trópusi embercsoportoknak, mint a Sarkkörön élőknek. A Nap járásának megfigyelése fontosabb volt az élelemtermelő, letelepedett emberi közösségeknek, mint a Hold megfigyelése, mert a termés és a mezőgazdasági munkák idejét a nappalok hosszának váltakozása határozta meg. A Hold változásai azonban könnyebben megfigyelhetők és szembetűnőbbek voltak, mint a napfordulók és napéjegyenlőségek idejének meghatározása.

A rendszeres, letelepedett, földművelő közösségek és a főleg állattenyésztéssel foglalkozó népek, törzsek számára azonban már nem volt elég a pusztán tapasztalati úton, történő időszámítás, a földel kapcsolatos időszakos munkák, a rendelkezésre álló vetőmag és egyéb készletekkel való gazdálkodás megkövetelte a pontosabb időszámítás és naptárrendszert. Az első (ismert) naptárak ezért a nagy folyam menti civilizációk között születtek meg. Ezek a naptárak, ha kezdetlegesek is voltak, általában egy a területre jellemző ciklikusság miatt alakult ki: a tapasztalati úton korábban megismert áradással kapcsolatos nagy közös munkák megszervezését segítették. Ezek a munkák voltak azok, melyek szintén megkövetelték annak a társadalmi rétegnek a kiválását, mely a korábbi tapasztalatok nyomán képes lesz a pontosabb előrejelzésre, az írás kialakulásával pedig már rögzíteni is tudja tapasztalatait. A mindennapos észlelés helyébe ezeken a területeken (Egyiptom, Mezopotámia, India) lép először szintre a már tudományosnak tekinthető igény a naptárkészítésre, a korban lehetséges pontosságú számításokkal, korai matematikai és csillagászati megfigyelésekkel.

A naptárrendszerek főbb tulajdonságai, naptári időegységek és eredetük

(EZT A SZAKASZT ELHAGYNI JAVASOLOM --Cike ^vita 2012. február 2., 16:45 (CET))

A tudományosnak tekinthető korai naptáraknak két fő kritériumát határozhatjuk meg: az egyik az, hogy a naptárnak törekednie kell a minél jobb pontosságra, illetve, hogy a megfigyelt és a naptár alapját jelentő természeti jelenségek ciklikussága alapvetően az égitestek mozgásától függ, és hogy ezek egymáshoz viszonyított mozgása és mozgásuk (pályájuk) hossza megfigyelhető és kiszámítható. Ezek a kritériumok vezettek el azokhoz az égitestmozgások megfigyeléséhez, melyek minden naptárrendszer alapjává váltak a történelem folyamán. Három ilyen alapvető, mindenki által észlelhető mozgás van.

A Föld forgása saját tengelye körül, az uralkodó ókori világképek és általában a kopernikuszi világkép előtt általában ez alatt a Nap látszólagos mozgását értették az égbolton keletről nyugati irányban. Ennek időtartama a nap. (A Földközi-tenger környéki ókori civilizációk tudósai általában a földközpontú világképet fogadták el, ennek legteljesebb kidolgozása Arisztotelész és Ptolemaiosz végezte el. A görögök azonban ismerték a heliocentrikus világképet is, de ezek a nézetek nem terjedtek el széles körben még a kor tudósai közt sem, sőt egyenesen istenek elleni káromlásnak tartották ezeket a nézeteket. Bár Arisztarkhosz és a babiloni Szeleukosz zseniális sejtései közel voltak a valósághoz, korukat megelőző elméletek voltak.)

A második a mértékegység a hónap, mely a Hold Föld körüli keringésének időtartama.

A harmadik naptári alapegység a Föld Nap körüli keringését idejét jelenti, illetve a hagyományos földközpontú értelmezés szerint ez a Nap keringésének ideje a Föld körül. Ez az év.

A nap, hónap, év felosztás az alapja minden naptárrendszernek, ezek az időegységek a természet által diktált változatlan és az emberi cselekvéstől és akarattól független jelenségeken alapulnak. Minden ezen túl mutató naptári és időegység mesterségesen létrehozott, így például a hét, vagy a nap részei, az óra, a perc, stb. Ezek hagyományok, vallások, megegyezések és egyéb társadalmi jelenségek útján jöttek létre. Le kell szögezni azonban, hagy a három alapegység sem teljesen egyenrangú. A Hold mozgása és ciklusa kevésbé határozza meg életünket, mint a nap és az év. Ez különösen szembetűnő a ma használt naptárakban: a hónapok eredetileg a Hold fázisait követték, ugyanakkor ma már csak az év 1/12 részét értjük ezen fogalom alatt.

A mai polgári naptár szerinti nap időtartam az úgynevezett szoláris nap. Ez azt az időtartamot jelenti, mely idő alatt a Nap látszólagos pályáján másodszor érkezik annak legmagasabb pontjára. Fontos leszögezni, hogy két napkelte és két napnyugta között nem lehet a nap időtartamát meghatározni, mert ezek a nappalok és éjszakák hosszának váltakozása miatt nem állandóak .

A nap részei, az óra, perc, másodperc, (váltószámaik 24, 60, 3600) történelmi örökségünk, végső soron a nap ilyen felosztása sumér eredetű. A nap kezdete egy másik fontos kérdés, és megítélése bár evidensnek tűnik, mégse egyértelmű, és koronként változó volt.

A klasszikus görög-római kultúrkörben a nap kezdete körülbelül a reggel hat órát jelentette, átlagban. Amikor Horatius arra utal, általában a nap tizedik órájában kezd neki az írásnak, az gyakorlatilag délelőtt tíz órát jelent. Ez a napkezdés a mindennapi élet ritmusát jelentette, a vallási ünnepek, melyek az ősi idők hagyományait követve a Hold járásától függtek főképp, (vö. a Húsvét idejének kiszámításával: A karácsony dátuma a Nap járását alapul vevő, ún. szoláris naptárrendszereken alapul, míg a húsvét zsidó eredetű ünnep (illetve a dátuma zsidó ünnephez képest volt meghatározva az evangéliumban, e szerint Jézust a Peszach-ünnep első napját közvetlenül megelőző pénteki napon feszítette keresztre Poncius Pilatus római pocurator) és a zsidó naptár Hold alapú, úgynevezett lunáris naptár) nem reggel kezdődtek, hanem előző éjszaka. Ez a szokás is fennmaradt a mai ünnepeink formájában: ilyen a karácsonyi szenteste, illetve újév megünneplése már Szilveszter napján.

A pragmatikus gondolkodású rómaiak bevezettek egy harmadik napkezdet-számítást. Ezt a jogban kezdték alkalmazni: a vállalt határidők lejártának az éjfélt tekintették, ez jelentette a nap végét, illetve kezdetét. A római hagyományt követve vették át ezt a számolási rendszert az európai népek, általánossá csak a 17. században lett. Szintén ókori hagyomány szerint először meghagyták a 12-12 órás rendszert, és csak 1884-ben lett kötelező a 24 órás rendszer a nemzetközi szerződések értelmében. (Az egységesítést és a 24 órás beosztást főleg a vonatmenetrendek nemzetközi egyeztetése miatt vezették be, de a 12 órás beosztás még ma is a hétköznapi élet része, elég csak a (mutatós) órák számlapjaira gondolni.)

A hónap mint feljebb szó volt róla, a holdfázisokat követi, és ezek határozták meg eredetileg a hónap hosszát. A Hold mozgása miatt, mivel földkörüli pályája 5 fokos szöget zár be a Föld napkörüli keringési síkjával, a hónap hossza változó, átlagosan 29 nap, 12 óra, 3 perc. (A Hold pálya is elliptikus természetesen, és ezért keringési sebessége nem állandó, valamint befolyásolja a Nap és a Föld gravitációs tere is. Ezek miatt a hónapok hossza akár 13 órával is eltérhetnek, ami elég ahhoz, hogy az újhold (a Hold első láthatóságát tekintették a hónap kezdetének az ókorban) a vártnál korábban vagy később jelentkezik egy éjszakával. Ennek a bizonytalanságnak a kiküszöbölésére törekedtek már az ókori babilóniai csillagászok is, és táblázatokat készítettek a Hold mozgásának megfigyeléshez és előrejelzésnek. Ezek alapján Hipparkhosz fél perces közelítéssel meg tudta határozni a szinódikus holdhónap hosszát az Kr. e. 2. század közepén. A holdhónap kezdete az újhold volt, amikor először figyelték meg a vékony holdsarló megjelenését az égen. A különböző kultúrák még akkor is ragaszkodtak a megfigyelésen alapuló holdhónap kezdethez tradicionális okokból, amikor már lehetőségük lett volna a holdhónapok kezdetének megállapítására pusztán a számítások segítségével. Így például Athénben még a Kr. e. 5. században is megfigyelések útján állapították meg a hónap kezdetét, sőt a hivatalos zsidó egyházi naptárban a hónap kezdőpontjának megfigyeléséhez szemtanúk vallomása kellett még a Kr. sz. harmadik században is.

Az év meghatározása már nehezebb feladat csillagászati megfigyelések útján. Az év alatt azt az időtartamot értjük, mely alatt a Nap delelési pontja egy adott földrajzi helyen ismét az égbolt azonos pontján tűnik fel. Ez az időtartam 365 nap, 5 óra, 48 perc, 46 sec. (Az ókorban általánosan 365 és ¼ nappal számoltak.) Megfigyelésére már az ókorban is többféle módszert ismertek, ezek közül az egyik legismertebb a Szóthisz (Sirius) csillag látszólagos heliakus felkelése, mely az egyiptomi napév alapja lett. Azonban az ilyen megfigyelésekhez száraz és felhőtlen égbolt volt szükséges szinte egész évben, ami kevés helyen állt rendelkezésre. Másik módszer volt, a gnómónok segítségével mért napév hossz, ekkor két nyári napforduló közti időszakot határoztak meg a két legrövidebb déli árnyék segítségével.

Alapvető probléma a naptárak készítésekor, hogy a három természetes alapmértékegységet kell összeegyeztetni egy adott naptárban. Tehát napban kifejezve: a 29 és 30 napos holdhónapokat kellett a 365 ¼ napos napévvel egyeztetni. Ezekre a különböző kultúrák más és más megoldást választottak, és ezek alapján három különböző naptárrendszert tudunk megkülönböztetni: lunáris naptár, szoláris naptár, luniszoláris naptár. A naptárkészítéskor a mindennapi élethez természetesen egész számokra volt szükség. Kiszámították, hogy kb. 12 holdhónap tesz ki egy napévet, de ez így kapott holdév kb. 11 nappal rövidebb, mint kellene. Ennek kiküszöbölésére vezették be azt a módszert, hogy beiktattak egy plusz hónapot, így egyes évek szökőévek lettek, azaz 13 hónapot tartalmaztak. Ez a luniszoláris naptár, mikor a holdhónapokon alapuló holdévet igazították a napév hosszához, általában úgy, hogy ciklikusan 354 és 384 napos évek váltották egymást, így kiadva átlagban a 365 ¼ -es napévet. A ciklus hossza változó lehetett, a legáltalánosabb a 8 és 19 éves ciklusok voltak. --Cike ^vita 2012. február 2., 17:05 (CET)Szakértőt kértek. A szakaszok "törlését" javaslom, mert ez egy lexikon stílusához mérten igencsak redundánsak. Ha a helyette írtakat átnézed, láthatő egy röbid, egyértelmű leírás. A forrásokat is megjelöltem.

Legrégibb

Eszerint nem biztos, hogy a mezopotámiai: http://index.hu/tudomany/tortenelem/2013/07/16/skociaban_talaltak_meg_a_legosibb_naptarat/ Bináris ^ideWikidata Kelt: Wikipédia,  2013. július 17., 18:27 (CEST)

Nem meggyőző, hogy ez miért lett volna "naptár"? A képen lévő 10 km-es skála sem erősíti a bizalmat és a lyukak kétféleképpen rajzolt darabszáma sem passzol egymáshoz. Amúgy a hír kb. arról szól, hogy "találtak 12 (vagy több?), több ezer éves földbe vájt lyukat Skóciában". Úgyhogy várjuk azzal, hogy ez lenne a legrégebbi naptár. misibacsi*^üzenet 2013. július 18., 19:49 (CEST)