Legutóbbi hozzászólás: 5 évvel ezelőtt6 hozzászólás5 résztvevő
Sziasztok! Most foglalkoztam Szenes Iván munkásságával. Ez alapján javasolnám a Hofi Gézával kapcsolatos részt átnézni. A próbálj meg lazítani című szám például -ismereteim szerint- egy zenés rádióműsorban hangzott el először. Szerintem egy táncdalénekes szócikkébe belefér néhány slágerének felsorolása is. Én most elkezdtem ezt. Márcsak azért is, hogy betudjam jelölni a Szenes Iván hivatkozást.:)))Üdv.Kispadosvita2008. október 14., 21:54 (CEST)Válasz
Hofival nem a 80-as években a Mikroszkóp Színpadon találkozott először. A legtöbb duettjuk a 70-es évekből van, még gyerek voltam, amikor ők már együtt játszottak. Ha jól emlékszem, Koós a tévében elmondta nemrég, hogy egy balatoni műsoros esten léptek fel először, ahol eredetileg külön szerepeltek volna, de délután a stáb szórakoztatására hülyéskedtek egyet a színpadon, mire mondták nekik, hogy miért nem adják elő ezt este is. Ez a 60-as évek végén, vagy a 70-es évek elején lehetett. Sajnos csak erre emlékszem, és remélem tényleg róluk van szó, nem csal meg az emlékezetem, de más párosra nemigen illik ez a sztori. Paulus Pontius Crassusvita2009. január 5., 11:44 (CET)Válasz
Szia, a duett létrejöttének történetét Koós János elmesélte egy interjúban, ami önmagában is egy humoros anekdota :„Hofi Gézával a Halló, itt Balaton! című ORI-műsor keretében ismerkedtem meg. Engem kezdetben a Metro, később pedig az Expressz együttes kísért. A produkcióban Hofin és rajtam kívül időről időre szerepelt Brachfeld Siegfried,51 Bilicsi Tivadar és Sárosi Kati. Siófokon volt a főhadiszállásunk, ahol szobákat foglalt számunkra az ORI, s egyik este itt történt meg, hogy szalonnasütés közben elénekeltem spontán módon egy orosz dal-paródiát az Alekszandrov együttes és a Szvesnyikov kórus stílusában, de teljesen halandzsa orosz nyelven. Erre Hofi Géza odaugrott mellém, és beszállt az éneklésbe. A mi kis gárdánk, a fellépőtársaink meg dőltek a nevetéstől, és azt mondták, ezt meg kell csinálnunk színpadon is, élesben. Nem kellett kétszer mondaniuk, másnap, miután lement a komplett műsor Siófokon, megbeszéltem a kísérőzenekarunkkal, hogy kezdjék el c-mollban az aláfestést, majd menjenek fel cisz-mollba, és úgy kísérjenek minket. Így is lett, a közönség majd’ szétvetette a nézőteret, óriási tapsot kaptunk Gézával, és megéreztük, hogy mi nagyon jól összeillünk, és ki tudjuk egészíteni egymást. Az egészben az volt a legszebb, hogy nem is kellett. összebeszélnünk, hanem minden jött magától, és ha már ekkora sikerünk volt, folytattuk a következő esteken is, a közönség nem kis örömére. A spontaneitás ott is megmutatkozik, hogy ha manapság visszanézem egy-egy közös fellépésünket videóról, rájövök, hogy nem is mindenre emlékszem belőle, leginkább azért, mert nem előre lefektetett szövegekkel dolgoztunk. Gézával az első közös sikerünket a siófoki Pipacs bárban ünnepeltük meg. Reggel hatig ott voltunk, majd csokornyakkendőben és szmokingban megmártóztunk a Balatonban, az ottani fürdőzők legnagyobb megrökönyödésére. Ezután hazamentünk, én lefeküdtem, de Géza felesége még a délelőtt folyamán beállított hozzánk. Fellépőtársamat kereste, aki éppen édesdeden aludt a kádban – ami egyébként tele volt vízzel… Nem is foglalkozott a feleségével, csak azt ígérte meg, hogy következő este nem hagyjuk abba olyan korán a mulatozást. Ilyen volt a mi kis bohém világunk. ” Üdvözlettel – Inrittervita2019. március 4., 09:25 (CET)Válasz
