Vita:Katolikus karizmatikus megújulás

Bírálatok

Hamilcar, egy kritika szakasznak nem így kell kinéznie, hogy bírálunk egy másik vallási irányzatot, amivel nem értünk egyet, aztán írunk egy sort (forrás nélkül), hogy ők mivel védekeznek, aztán azt is letámadjuk.

Itt lexikont írunk, nem blogot, hogy bebizonyítsuk, hogy csakis nekünk van igazunk, az adott vallási irányzat, meg csakis az ördögtől van.. stb.

Megkérném Szalakóta szerkesztőtársat is, hogy míg nincs egy enciklopédia elvárásainak megfelelően javítva a bírálatok szakasz, addig ne hagyja jóvá a lapot. – M. V. ✉ 2021. január 16., 06:45 (CET)

Majd szóljatok, ha megtekinthető. Szalakóta ^vita 2021. január 16., 19:58 (CET)

Ja, meg közben hogy jobban utánanéztem, a pápa elismerte a mozgalmat, de azért H. S. a nézeteivel megpróbálja itt eretnekségnek beállítani. Már majd több volt a kritika a cikkben, mint a mozgalom jellemzői.. Felét, a nem idevaló bizonygatást, hogy mi jobban tudjuk az igaz utat stb. – töröltem, illetve pártatlan elemzésre cseréltem. – M. V. ✉ 2021. január 26., 07:33 (CET)

Vita

A bírálatot és ellenérvet a főlapról ide másolom. Legyen vita tárgya!
- Teofil, 2020. dec. 14.

Bírálatok

Hagyományos katolikus szempontból több súlyos aggály is fölmerül a "katolikus" karizmatikusság kapcsán. A kézrátétel és egyéb karizmatikus praktikák nyomán létrejövő érzés -mint minden érzés- szubjektív, megbízhatatlan. Annak vágya, hogy érezzük a kegyelem működését (amely önmagában nem érzékelhető) annyit tesz, mint kitenni magunkat ama veszélynek, hogy összekeverjük a hitet a vallásos érzéssel (mint teszik a modernisták), az isteni sugallatot a képzelettel, a remény teológiai fogalmát az optimizmussal, a kegyelem állapotában élést pszichológiai jól-léttel (well-being). Érdemes megmelíteni, hogy a pszichológia (illetve a pszichologizálás) fontos szerepet tölt be a karizmatikus közösségekben. Maguk a karizmatikusok nem igazán tudják megmagyarázni a “Lélek keresztségét”. Szentség nem lehet, mivel Jézus csak hét szentséget rendelt el. Ezért ők ezt a "megtérés eszközének" látják, a keresztség és a bérmálás "reaktivációjának", vagy csak egy "vallásos élménynek". De ezek egyike sem magyarázhatja azt, hogy mit eredményez ez a szertartás, mely szentségként látszik működni. A szentségek egy olyan kegyelmet közvetítenek, amely nem érzékelhető (a hitben hagynak meg minket, azt erősítik, ha éreznénk, az már tudás lenne), míg eme "szertartás" Isten működését érezteti. Vagyis úgy lehet leírni, hogy ez a szentségek karikatúrája (kigúnyolása), amely nem Isten kegyelmét, hanem e kegyelem érzékelhető illúzióját (káprázatát) adja. Az ördögnek hatalmában áll azokban, akik az isteni működést fizikailag akarják megtapasztalni, ezt az illúziót fölkelteni. Akik e szartartásokban részt vesznek, megnyitják magukat, kiteszik magukat az ördögi befolyás veszélyének, ami különbözik a tényleges ördögi megszállottságtól, de előszobája annak. Amint véget ér az "érzés" és a dolog nem működik tovább, sokan elhagyják a katolikus, vagy akár keresztény hitet teljes egészében. Ezért e karizmatikus jelek és "csodák" az ördög cselvetései.

Ellenérvek

• "A karizmatikus megújulás jó dolgokat is elhozott, visszahozva a Katolicizmus gyakorlásába egy bizonyos számú lelket és kegyességet (jámborságot) indított föl másokban."

Az ördög okos annyira, hogy megengedheti magának egy pár lélek elvesztését, ha sokat nyer általa. Ez a tanítása a Megtestesülésről nevezett Szent Guyart Máriának:

„Extázisok, látomások és jelenések nem biztos érvek az Isten segítő jelenlétére a lélekben. Hányat láttunk már, akiket megtévesztettek az effajta látomások? Még akkor is, ha megtérést idéznek elő, vagy néhány lélek üdvözülését, mindazonáltal a gonosz lélek cselszövései, aki elégedett pár lelket elveszítve sokakét megnyerni.”

nem A korábbi, haldokló protestantizmust, mely erősen vesztésre állt a katolikussággal szemben,^[forrás?] a pünkösdizmus feltámasztotta és új élettel töltötte meg, megszerezte Latin-Amerikát, valamint a katolikus karizmatikusok ez Egyházban folytatják téves és káros tevékenységüket.

• "A karizmatikus mozgalom maga is a II. Vatikáni zsinat utáni egyház deszakralizációja ellen jött létre."

Pontosan azért, mert bizonyos túlkapások ellen irányul, tudja a karizmatikus mozgalom a válság fölkavarta katolikusokat bevonzani, hogy végül a zsinatos tévedésekhez vezesse őket vissza (ugyanúgy, mint ahogyan a pünkösdizmus visszahozta a protestantizmusba azokat, akik a protestantizmus túlzott ridegsége elöl menekültek tömegekben). Az “Emmanuel Karizmatikus Közösség” sok helyen újból bevezette a szentségimádást, a rózsafüzért, a gyónást stb. Ezek a konzervatív ájtatosságok sok megzavart katolikust bevonzottak, de az efféle "konzervativizmus" csak a zsinatos újdonságokat szolgálta. A szentimentális jelenetek, melyeket megrendezni a karizmatikusok annyira értenek, alapvető mankóként tartják fenn az új liturgiát (pl. novus ordo mise).

• "A II. Vatikáni zsinat és a karizmatikus mozgalom két, egymástól független dolog, nincsen szoros kapcsolat közöttük."

A II. vatikáni zsinat teljes mértékben felelős a pünkösdista szertartás katolikusságba való bevezetéséért. A karizmatikusság a hagyományos katolikus tanítás és gyakorlat ellensége.

-