Vita:I. Heródes zsidó király

{{segély}}^(?)(?) Nem nyúlnék azonnal bele, de vitatkozom azzal, hogy Heródes lelkiismeretes Tórakövető ember lett volna. Vegyük csak J.Flavius Zsidó Háború c. krónikáját (I. könyv, Tizedik fejezet), melyben beszámol a törvénytelen kivégzéseiről, gyilkosságokról, mint pl. a betlehemi gyermekgyilkosságok. – Aláíratlan hozzászólás, szerzője Nafnaf (vitalap | szerkesztései)

Hát Iosephusszal csínján kell bánni. Az elrómaiasodott zsidó, aki korábban Maszada védője is volt, nem feltétlenül megbízható a kortársakkal szemben. Mi is az, hogy „törvénytelen kivégzés”? Ez önmagában ellentmondásos összetétel egy uralkodóval kapcsolatban, aki önmaga a törvény. Igazságtalan lehetne, de a valódi körülményekről sose fogunk semmi konkrétat tudni. A betlehemi gyermekgyilkosságok mítoszát pedig történetileg semmiképp nem lehet komolyan venni. Heródes – mivel nem zsidó származású volt – zsidóbb volt a zsidónál és nagyon sokat tett az országért. Vízvezetékek, utak, kikötők, stb. – LA^pankuš 2012. február 29., 00:27 (CET)Válasz

Angol nyelvű infóbox

Legutóbbi hozzászólás: 9 hónappal ezelőtt1 hozzászólás1 résztvevő

A szövegben minden személy neve le van írva magyar kiejtéssel, az infóboxban mégis angolul szerepelnek. Balabenc ^vita 2024. március 19., 20:26 (CET)Válasz

Kronológiai problémák

Legutóbbi hozzászólás: 13 nappal ezelőtt11 hozzászólás2 résztvevő

Idézet "I. Heródes zsidó király" szócikkből:

"I. Heródes vagy Nagy Heródes (Askelón?, Kr. e. 74/73 – Jeruzsálem, Kr. e. 4 márciusa) a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea királya Kr. e. 37-től haláláig."

Mi ezzel a probléma?

1, Iosephus Flavius elmondása szerint Nagy Heródes a 184. olümpia idején lett kinevezve Rómában Augustus császár által Júdea királyává. Ez nem i. e. 40-ben vagy i. e. 37-ben történt (776 - 732 ≠ 40, vagy 37),

hanem i. e. 44-ben, mivel

776 - (183x4) = 776 - 732 = 44,

ugyanis az első olümpiai játékokat i. e. 776-ban tartották, majd ezt követően minden 4. évben. [1]

2, Iosephus Flaviustól tudjuk, hogy Nagy Heródes a királyságának 37. évében, a Peszách ünnep (i. e. 8.03.25-e) előtt néhány nappal távozott az élők sorából.

3, Iosephus Flavius arról is említést tett, hogy Nagy Heródes a halálát megelőzően néhány hónappal egy teljes holdfogyatkozás alkalmából megégettetett 42 lázadót. Ez a Jeruzsálemben is jól megfigyelhető teljes holdfogyatkozás i. e. 9.11.28-án [2] zajlott le.

4, A említett teljes holdfogyatkozás és Nagy Heródes halála közötti időszakban három esemény történt még:

a, Heródes az orvosai tanácsára a Holt-tengernél egy kúrán vett részt (forrás: Josephus Flavius)

b, I. e. 8.02.10-én [3] megszületett Jézus [4]

c, Heródes a halála előtt 5 nappal kivégeztette fiát, Antipatert

[1] https://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9256638&la=168444238

[2] https://eclipse.gsfc.nasa.gov/5MCLEmap/-0099-0000/LE-0008-11-28T.gif

[3] https://i81.servimg.com/u/f81/20/16/68/48/-7_02_13.jpg

[4] https://www.klausmatefi.lima-city.de/6.html Mitológiakutató ^vita 2024. december 6., 17:20 (CET)Válasz

Az ugye nem kérdés, hogy Iosephus Flavius bőven több, mint egy évszázaddal később írt. Nem tekinthető elsődleges forrásnak. Ráadásul a munkájának csak a latin fordítása maradt meg, miközben ő egyébként görögül írt. Szóval Iosephust kicsit erősebb forráskritikával kéne szemlélni, mint hogy a történelem egyéb eseményeit, amik alkalmasak a keresztdatálásra figyelmen kívül hagyjuk. Így például az i. e. 40-ben bekövetkező pártus támadást. Vagy magát Caesart és Antoniust. Sokkal nagyobb az esély arra, hogy Iosephus Heródes galileai katonai főparancsnoki kinevezését véli uralkodáskezdetnek, mint hogy minden más esemény is négy évvel korábban volt. – LA

^pankuš 2024. december 7., 00:45 (CET)Válasz

Minden kutató és nemzetközi szinten az összes Wikipédia szócikk is Nagy Heródessel kapcsolatosan a világhírű zsidó történetírónak, Iosephus Flaviusnak a megadásaira hivatkozik:

"Die Ernennung zum Könige hatte Herodes ursprünglich gar nicht für sich auswirken wollen, weil er darauf bei den Römern, die dieselbe nur an Glieder fürstlicher Familien zu vertheilen pflegten, nicht rechnen zu dürfen glaubte, sondern dachte sie nur für seinen Schwager Aristobul, der vom Vater her Aristobul`s, von der Mutter her Hyrkan`s Enkel war, zu erlangen.

Als nun die Senatssitzung aufgehoben war, nahmen Antonius und der Cäsar Herodes in die Mitte und führten ihn, von den Consuln und sämmtlichen Würdenträgern begleitet, zum Capitol, um Opfer darzubringen und die über seine Ernennung abgefaßte Urkunde daselbst niederzulegen. Am ersten Tage seiner Regierung war Herodes Antonius` Gast und trat so die neue Würde an, die er in der hundertvierundachtzigsten Olympiade, unter C. Domitius Calvinus` zweitem und C. Asinius Polliu`s erstem Consulat erlangt hatte." (forrás: Die jüdische Alterthümer des Flavius Josephus, (fordította: Martin, K. *Professor) Zweiter Band, Köln, 1853, S. 256)

A probléma és a hiba nem Iosephus Flavius adataiban rejlik, hanem a kutatók és a Wikipédiák által propagált végkövetkeztetésekben...

Egy egyszerű és szemléletes példa erre:

"Herodes wurde also in der 184. Olympiade, unter den Consul Domitius Calvinus und Asinius Pollio, 37 vor Chr., in Begleitung des Antonius und des Octavianus, auf das Capitolium geführt, und dort bey abgöttischen Opfer als König eingeweiht." (forrás: Professor JAHN, Johann: Biblische Archäologie, Band 2, Teil 2, Wien, 1825, S. 4)

Az idézett mondat fordítása:

"Heródes a 184. olümpiai játékok évében, Domitius Calvinus konzul és Asinius Pollio idejében, Kr. e. 37-ben, Antonius és Octavianus kíséretében a Capitoliumba lett vezetve és ott egy bálványimádó áldozatbemutatásnál királlyá lett beiktatva."

Johann Jahn professzor egy minden alapot nélkülöző állítást fogalmazott meg az idézett mondatában, ugyanis a 184. olümpiai játékok éve nem Kr. e. (i. e.) 37-ben volt, hanem 776 - (183x4) = 776 - 732 = 44, tehát i. e. 44-ben.

Más források valamilyen oknál fogva ugyanúgy kerülik Nagy Heródes királlyá kinevezése évének Iosephus Flavius általi helyes megadását, azaz az i. e. 44. évet, aminek következtében a Jézus életét kutatóknak semmi esélyük nem volt Jézus születésének és kereszthalálának dátumait korrekt módon meghatározniuk!

Iosephus Flavius elmondása értelmében Nagy Heródes a jeruzsálemi Templom átalakításához, uralkodásának 18. évében, tehát i. e. 27-ben fogott hozzá:

"Nachdem Herodes nun schon so viele herrliche Bauwerke aufgeführt, nahm er im achtzehnten Jahre seiner Regierung noch ein sehr schwieriges Werk in Angriff; er schickte sich nämlich an, den Tempel Gottes in einem weit größeren Umfange und in einer ungeheuren Höhe aufzurichten; denn er glaubte, wenn er dieß Werk zu Stande brächte, so würde es, wie es denn auch wirklich der Fall war, herrlicher sein, als Alles, was er bis dahin vollbracht, und er würde sich dadurch ein bleibendes Andenken gründen." (forrás: Die jüdische Alterthümer des Flavius Josephus, (fordította: Martin, K. *Professor) Zweiter Band, Köln, 1853, S. 340)

Ezzel szemben a zsidó történetíró egy másik könyvében a Templom átépítésének kezdetét Nagy Heródes királyságának 15. évében jelölte meg:

"Im fünfzehnten Jahre seines Königthums stellte er den Tempel neu her und schloss um ihn einen doppelt so großen Raum, als der frühere gewesen, mit Mauern ein, Alles mit ungeheurem Aufwande und ausgezeichneter Pracht. Davon zeugten besonders die großen Hallen um das Heiligthum und die nördlich neben denselben errichtete Burg." (forrás: Iosephus Flavius: Geschichte des jüdischen Krieges oder vom Untergang des jüdischen Volkes und seiner Hauptstadt Jerusalem, Erster Theil, Stuttgart und Leipzig, 1836, S. 94-95)

A Flavius-tól származó két látszólagosan egymástól 3 évre eltérő információ annak a három évnek tudható be, ami Nagy Heródesnek Augustus császár által Rómában történt Júdea királyává kinevezése és Jeruzsálem elfoglalása (királyságának tényleges kezdete) között telt el, ezért mind a két esetben ugyanarra az évre célozott az író, mégpedig az i. e. 27. évre, ami 19 évvel előzte meg Júdea királyának halálát. A jeruzsálemi Templom felavatására ∼i. e. 17-ben kerülhetett sor, Jézus születése és Heródes halála előtt 9 évvel. A Templom átépítésének tényleges kezdete 2-3 évet eltolódott, mivel a zsidók attól tartottak, hogy a nem zsidó származású király esetleg megszegi a nekik tett ígéretét, és átépítés helyett lebontja azt. Heródes a megnyugtatásuk érdekében csak akkor adott engedélyt a bontási munkálatok megkezdésére, miután már a teljes átalakításhoz szükséges összes anyagot a helyszínre szállították, a kőfaragáshoz és egyéb építési tevékenységhez szükséges ismeretekre kellőképpen felkészítették a mestereket, és 1000 zsidó pap számára pedig beszerezték a papi ruhákat:

"Solches waren die Worte, die Herodes bei dieser Gelegenheit an`s Volk richtete; es wurden jedoch Viele durch diese unerwartete Rede in Bestürzung gesetzt; und ihr Gemüth wurde durch diesen Plan, zu dessen Verwirklichung keine Hoffnung vorhanden zu sein schien, nicht etwa erhoben, sondern vielmehr beängstigt, denn man besorgte, der König möchte den Tempel niederreißen und dann nicht die hinlänglichen Mittel besitzen, um das Werk, das er sich vorgesetzt, vollenden zu können; es erschien ihnen diese Gefahr um so größer, als ihnen das Werk selbst schwieriger erschien.

Da sie sich nun in solcher Stimmung befanden, flößte ihnen der König dadurch wieder Muth ein, daß er ihnen die Versicherung gab, er werde den Tempel nicht eher niederreißen, bis er alles, was zu seiner Vollendung erforderlich, in Bereitschaft habe. Und hierin hielt er auch Wort; denn erst nachdem er sich 1000 Wagen angeschafft, um darauf die Steine herbeizufahren, nachdem er zehntausend der erfahrensten Werkmeister ausgewählt, tausend Priestern priesterliche Kleidungen gekauft, und sie theils in der Steinhauerkunst, theils in dem Zimmerhandwerke hatte unterrichten lassen, und somit Alles gehörig vorbereitet hatte; nahm er das Werk in Angriff." (forrás: Die jüdische Alterthümer des Flavius Josephus, (fordította: Martin, K. *Professor) Zweiter Band, Köln, 1853, S. 342)

Iosephus Flaviustól értesülünk arról is, hogy Nagy Heródes halála előtt néhány hónappal megégettetett egy teljes holdfogyatkozás alkalmából 42 lázadót, mert leverték a Templom bejárata fölé elhelyezett aranyból készült sast:

"Unter allen Juden galten Sariphäus` Sohn Judas und Margaloth`s Sohn Matthias für die größten Redner und kundigsten Schriftausleger, und beim Volke warensie um so beliebter, weil sie die Jugend unterrichteten; jeder, dem es um wahre Vollkommenheit zu thun war, war täglich in ihrem Hause. Als diese erfuhren, des Königs Krankheit sei unheilbar, feuerten sie die Jünglinge an, alles, was der König ihren Gesetzen zuwider eingerichtet hatte, wieder abzuschaffen und in der unangetasteten Befolgung der Gesetze selbst den Lohn eines heiligen Kampfes zu suchen; denn bloß deßwegen, sagten sie, weil er den ausdrücklichen Bestimmungen des Gesetzes zuwidergehandelt habe, habe ihn zu allem übrigen Unglück, in manchen Stücken übertreten, worauf Judas und Matthias sich berufen konnten. Ueber der größten Pforte des Tempels hatte er einen riesengroßen und überaus kostbaren Adler aus Gold aufstellen lassen; nun aber verbietet das Gesetz allen, die nach demselben leben wollen, an die Aufstellung von Bildern zu denken oder irgend welche lebende Wesen bei Weihgeschenken abzubilden. Daher forderten jene Lehrer auf, den Adler herabzureißen, und sagten, auch wenn Manche dabei von einem sichern Tode ereilt werden sollten, müßten Männer, die für die Rettung und Aufrechthaltung des Bestehenden fielen, den dadurch erlangten Ruhm bei Weitem den Freunden des Lebens vorziehen, indem sie sich dadurch einen ewigen Namen verschaffen und nicht nur in der Gegenwart, sondern auch alle kommenden Jahrhunderte hindurch in jedem Munde leben würden. Auch diejenigen ja, die jetzt unangefochten dahin lebten, vermöchten dem Tode nicht zu entgehen, und so müßten alle, die nach Vollkommenheit strebten, ihren Stolz darin finden, bei ihrem unausbleiblichen Ende wenigstens ruhmvoll und glorreich aus dem Leben zu scheiden. Es sei doch auch eine große Beruhigung, bei hohen Thaten, zu denen die Gefahr rufe, zu sterben, und in diesem Falle erhielten auch die Kinder und alle Hinterbliebenen, Männer, wie Frauen, Antheil an ihrem Ruhme.

Mit solchen Reden stachelten jene die jüngern Bürger an, als es auf einmal hieß, der König sei gestorben. Dieß konnte dem Zwecke jener Lehrer nur frommen, und so zog man mitten am Tage hinauf, warf den Adler herab und hieb ihn vor den Augen aller derjenigen, die sich im Tempel aufhielten, mit Aexten zu Stücken. Als dieß dem königlichen Statthalter gemeldet wurde, zog derselbe, weil er derganzen Sache mehr Bedeutung, als sie wirklich hatte, diemaß, eine ansehnlche Schaar zusammen, die der zur Zerstörung von Herodes` Bildwerken versammelten Menge wohl die Spitze bietet konnte, und fiel unversehens über dieselbe her. Wie nun das gemeine Volk sich immer mehr von einer augenblicklichen Aufregung, als von ruhiger Ueberlegung leiten läßt, mußten die Aufrührer bei dem Angriffe gar nicht, was sie in ihrer Unordnung beginnen sollten, und so kamen nicht weniger als vierzig junge Männer, die bei der Flucht des ganzen übrigen Hausens mannhaft ausgehalten hatten, sowie die Anstifter des ganzen Auflaufs, Judas und Matthias, die es für schimpflich hielten, bei seiner Ankunft sich zurückzuziehen, in die Gewalt des Statthalters, der sie zum König führen ließ. Als dieser sie bei ihrem Eintritt fragte, ob sie sein Weihgeschenk umzustürzen sich erfrecht hätten, antworteten sie: was überlegt, und was gethan worden, haben wir so gethan, wie es nur einem Manne ziemen kann. Wir haben uns das Heiligthumes angenommen, das dem Herrn geweiht ist, und da wir den Werth unseres Gesetzes durch stetes Anhören desselben kennen gelernt, ist es nicht zu verwundern, wenn wir die Vorschriften, die Moses auf Befehl und Eingebung Gottes uns schriftlich hinterließ, heiliger halten, als deine Befehle. Mit Freunde werden wir den Tod sammt jeder Marter, die du noch mit demselben verbinden magst, ertragen, da wir uns bewußt sind, daß wir nicht als Bösewichter, sondern als Freunde der Wahrheit dem Untergange entgegen gehen. Ebenso sagten alle Uebrigen und bewiesen im Worte dieselbe Kühnheit, womit sie sich auch zur That entschlossen hatten. Nun schickte sie der König gesesselt nach Jericho und ließ dorthin die Häupter der Juden entbieten. Als diese sich versammelt hatten, wurden sie in das Theater berufen und hier begann der König, der schon nicht mehr stehen konnte, auf dem Bette liegend herzuzählen, wie viele Mühsale er um ihretwillen erduldet, mit wie großen eigenen Kosten er den Tempel gebaut, woran doch die asmonäischen Könige während einer Zeit von hundertfünfundzwanzig Jahren nicht gedacht hätten, und wie er diesen mit kostbaren Bildwerken geschmückt, wofür er auch noch nach seinem Tode gepriesen und gefeiert zu werden Hoffe. Nun aber fing er an zu brüllen, er könnte nicht einmal bei seinen Lebzeiten sich vor ihren Beleidigungen erwehren, sondern am hellen Tage und vor Aller Augen wagten sie seine Weihgeschenke anzutasten und herunterzureißen. Sei dieß auch dem Anscheine nach bloß gegen seine Person gerichtet, so verdiene es in der That doch keinen andern Namen, als den der Tempelschändung.

Da jene bei seiner Grausamkeit fürchten mußten, auch selbst seine Rache zu erfahren, sprachen sie sämmtlich ihre Mißbilligung über jene That aus, die eine ernstliche Bestrafung verdiene. Trotzdem verfuhr Herodes ziemlich gelinde, entsetzte aber den Hohenpriester Matthias als theilweise Urheber des ganzen Vorfalles seiner Würde und übertrug dieselbe seinem Schwager Jozar. Unter dem Hohenpriesterthume dieses Matthias geschach es, daß für Einen Tag, an dem die juden ein Fasten hatten, ein anderer Hoherpriester bestimmt wurde, und zwar aus folgender Ursache. In der Nacht vor jenem Festtage träumte Matthias, er sei mit seinem Weibe zusammengekommen, und da er deßwegen kein Opfer darbringen konnte, trat sein Verwandter Joseph, Ellem`s Sohn, an seine Stelle. Diesen Matthias also entsetzte Herodes der hohenpriesterlichen Würde, den andern Matthias aber, der den Auflauf verursacht hatte, ließ er nebst einigen von dessen Genossen lebendig verbrennen. In derselben Nacht verfinsterte sich der Mond." (forrás: Die jüdische Alterthümer des Flavius Josephus, (fordította: Martin, K. *Professor) Zweiter Band, Köln, 1853, S. 440-443)

A lázadók kivégzése a Jeruzsálemből is megfigyelhető i. e. 9.11.28-án létrejött teljes holdfogyatkozáskor zajlott le.

Nagy Heródes a királlyá történt kinevezésének 37. évében távozott az élők sorából, a Peszách ünnepet megelőzően néhány nappal:

"Hierauf starb er fünf Tage nach Antipater´s Hinrichtung, vierunddreißig Jahre nach Antigonus´ Ermordung und siebenunddreißig Jahre nach seiner Ernennung zum König durch die Römer." (S. 447)

"Da um diese Zeit das Fest herannahte, wo die Juden väterlicher Sitte gemäß nichts Gesäuertes essen (dieses Fest, Pascha) genannt, eine Erinnerung an ihre Befreiung aus der Knechtschaft Egyptens, begehen sie mit großer Freude und schlachten an demselben eine größere Anzahl Opfer, als an irgend einem andern Feste, ..." (S. 451) (forrás: Die jüdische Alterthümer des Flavius Josephus, (fordította: Martin, K. *Professor) Zweiter Band, Köln, 1853)

Júdea királya i. e. 8.03.25-ei Peszách ünnep előtt néhány nappal halt meg!

A történelmi Jézus élete egy kozmikus misztériumra lett tudatosan felépítve, aminek feltárásához Mária gyermekkorának és a héber kabbala féltve őrzött titkának, a Schemhamphoras-nak ismerete nélkül képtelenség megfelelő konklúziókra jutni. Azok a kutatók, akik munkáik folyamán elzárkóznak attól, hogy a vallások misztériumainak, vagy Jézus életének feltárása során figyelembe vegyék azt a tényt, hogy ezek elválaszthatatlanok az ősi asztrológiától, azok nem járhatnak sikerrel ezen a téren. Ne tévesszen meg az senkit, hogy az ezzel való foglalatosságot ezen vallások egy része szigorúan tiltotta hívő tömegei számára. Ez joggal tekinthető részükről hitvédelemnek és misztériumok védelmének.

Jézus értelemszerűen Nagy Hereódes halála előtt jött a világra, mégpedig egyetlen szóba jöhető napon, a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor i. e. 8.02.10-én, ugyanis a Nap mögött felsorakozott negatív hatásúnak tartott planéták nem tudták kifejteni a nekik tulajdonított befolyásukat a Földre és a születendő gyermekre. Jézust kizárólagosan csak ez alapján tarthatták "bűntelennek" a jeruzsálemi Templom papjai, a későbbi követői és a keresztény egyházak is.

Viola Zoltán író és filozófus gondolataival zárnám mondandómat:

"Az asztrológia nem tudomány, hanem áltudomány; az ellenben történelmi tény, hogy a régi emberek hittek az asztrológiában, márpedig a régi hiedelmek kutatását mitológiakutatásnak nevezik, és ez már igenis tudomány! Klaus Matefi elmélete tudományos módszerekkel ellenőrizhető, verifikálható és falszifikálható, emiatt teljes mértékben kiállja a tudományosság kritériumait. Mindezideig épp hogy ez a legtudományosabb elmélet, amivel találkoztam a betlehemi csillaggal kapcsolatban." (forrás) Mitológiakutató ^vita 2024. december 7., 22:28 (CET)Válasz

Sajnos már ott el vagy tévedve, hogy a NASA -0008 dátuma csillagászati dátum, ami nem i. e. 8-at jelent, hanem i. e. 9-et (mivel a számozás az időszámítás kezdetén 0002 > 0001 > 0000 > -0001 > -0002, stb.). Az időszámításban nincs nulla, így a NASA 0000 dátuma i. e. 1, a -0001 i. e. 2-vel azonos, stb. Tehát a -0008 i. e. 9, az is a Julián-naptár szerint 1587 előtt. Természetesen a -0004. szeptember 15-i teljes holdfogyatkozás is kitűnően megfelel Heródes i. e. 4-es halálozási dátumának, hiszen ez i. e. 5. szeptember 15-öt jelenti. Tehát a holdfogyatkozás nem releváns, illetve nem bizonyító erejű, kivéve persze, ha a konteók szokásához híven csak az az adat elfogadható, ami a konteót erősíti. – LA

^pankuš 2024. december 7., 23:39 (CET)Válasz

Kérlek figyelmesebben olvassad végig a bejegyzésemet. Az i. e. 9 = -8! A NASA úgy adta meg természetesen a teljes holdfogyatkozás időpontját (-8.11.28. = i. e. 9.11.28.). Jézus ezt követően született i. e. 8.02.10-én, majd Nagy Heródes i. e. 8.03.25-ei Peszách ünnep előtt néhány nappal halt meg. Mitológiakutató ^vita 2024. december 8., 00:23 (CET)Válasz

Sajnos továbbra se tudok mást mondani, mint hogy összesen két alátámasztása lenne ennek a nagy kronológiai problémának. Ebből az egyik Iosephus Flavius, aki egy évszázaddal később írt valamit. Egy forrás nem forrás, főleg mikor a többi kronológiai elem nem szakítható el tőle. A másik pedig a holdfogyatkozás, ami megint csak nem bizonyíték, hiszen az i. e. 5-ös holdfogyatkozás pont úgy alátámasztja az i. e. 4-es halált, mint az i. e. 9-es holdfogyatkozás az i. e. 8-as halált. Ennél kicsit több kéne ahhoz, hogy egy bevett tudományos konszenzust felforgassunk.

De egyébként leszögezem ezen a ponton, hogy a Wikipédia egy enciklopédia, amely nem saját kutatásokon alapul, vagyis nem elsődleges forrásokból építkezik, hanem másodlagosokból. Ha ezt valódi kronológiai zavarnak érzed, publikáld valahol, de itt nem lesz helye addig, míg legalábbis szakmai vita ki nem alakul a kérdésből. – LA

^pankuš 2024. december 8., 01:20 (CET)Válasz

Már csak az a kérdés, hogy a kutatók és a Wikipédiák is milyen alapon hivatkozhatnak úton útfélen Iosephus Flavius megadásaira, amikor az általa megadott dátumokat ignorálják és hibásan kikalkulálva adják tovább az olvasóik számára?

Iosephus Flavius elmondása szerint Nagy Heródes a 184. olümpia idején lett kinevezve Rómában Augustus császár által Júdea királyává. Ez nem i. e. 40-ben vagy i. e. 37-ben történt, mint ahogy azt tévesen a magyar Wikipédia is propagálja, mivelhogy

776 - 732 ≠ 40, vagy 37!!!

Az egyedüli helyes megoldás i. e. 44, mert

776 - (183x4) = 776 - 732 = 44,

ugyanis az első olümpiai játékokat i. e. 776-ban tartották, majd ezt követően minden 4. évben:

"Az első ókori olümpiai játékokat (görögül: Ολυμπιακοί Αγώνες [olimpiákoj agónész] (segítség·infó)) i. e. 776-ban tartották a görögországi Olümpiában, és egészen i. sz. 393-ig rendezték meg, de ekkor Nagy Theodosius császár a kereszténység végleges megszilárdítása érdekében minden pogány rendezvényt betiltott, így az olümpiai játékokat is beszüntette – közel 11 évszázados fényes múlt után." (forrás: Wikipédia - Olimpiai játékok) Mitológiakutató ^vita 2024. december 8., 08:56 (CET)Válasz

Írod:

"Ha ezt valódi kronológiai zavarnak érzed, publikáld valahol, de itt nem lesz helye addig, míg legalábbis szakmai vita ki nem alakul a kérdésből."

Szerintem egy általános iskolai gyermek is beláthatja az általam prezentált két képlet helyességét:

776 - 732 ≠ 40, vagy 37!!!

776 - (183x4) = 776 - 732 = 44

Az I. Heródes zsidó király szócikk vitalapja ez tudtommal. Mert egy hibás kalkulációval kapcsolatosan konszenzus van valamilyen meggondolásnál fogva (...), az nem jelentheti azt szerintem, hogy egy magától értetődően helyes megoldást ignoráljon a Wikipédia. Vagy? Mitológiakutató ^vita 2024. december 8., 09:10 (CET)Válasz

Írod:

"A másik pedig a holdfogyatkozás, ami megint csak nem bizonyíték, hiszen az i. e. 5-ös holdfogyatkozás pont úgy alátámasztja az i. e. 4-es halált, mint az i. e. 9-es holdfogyatkozás az i. e. 8-as halált."

Ilyen alapon akár a későbbi holdfogyatkozásokat is figyelembe vehetné egy laikus... Csakhogy Iosephus Flavius megadásai egyértelműen az általam megjelölt i. e. 9.11.28-án megvalósult teljes holdfogyatkozásra utaltak, mivelhogy szerinte Nagy Heródes a 184. olümpia idején lett kinevezve Rómában Augustus császár által Júdea királyává, tehát i. e. 44-ben és a királyságának 37. évében, azaz az i. e. 8.03.25-ei Peszách ünnep előtt néhány nappal távozott az elők sorából. Mitológiakutató ^vita 2024. december 8., 09:24 (CET)Válasz

Utoljára mondom, felesleges itt vitázni ezen. Ha legalább egy publikációt találsz, amelyik felteszi egyáltalán, hogy az i. e. 4-es halálozási dátum nem jó, akkor forráshivatkozással írd be a cikkbe, mint alternatív lehetőséget. De akkor sem mint tényt. Ellenkező esetben hiába győzködsz itt akárkit, nem válik enciklopédikus tartalommá. – LA

^pankuš 2024. december 8., 17:36 (CET)Válasz

A szócikk "ÉLete" bekezdésnek alábbi rövid bővítése szerintem előnyére szolgálhatna:

Iosephus Flavius A zsidók története (Die jüdische Alterthümer - A zsidó régiségek) c. könyvében három lényeges adattal szolgált az utókor számára. Állítása szerint Augustus római császár a 184. olümpiai Játékok évében [4] nevezte ki Rómában Nagy Heródest Júdea királyává. Királyságának 37. évében [5] távozott az élők sorából, röviddel a Pészah ünnep előtt, de ezt megelőzően néhány hónappal egy holdfogyatkozás alkalmából [6] megégettetett 42 lázadót, mert a jeruzsálemi templom főbejárata fölé felhelyezett aranyból készült sast leverték és megrongálták.

A kutatók ezekre a releváns információkra eltérő időpontokat definiáltak. Annyi viszont biztosra vehető, hogy a híres zsidó történetíró Nagy Heródes királlyá kinevezésének időpontját i. e. 44-re tette, mivel az első olümpiai játékokat i. e. 776-ban rendezték (776-183x4=44). Ennek következtében Júdea királyának halála röviddel az i. e. 8.03.25-ei Pészah ünnepet megelőzően kellett bekövetkezzen, a Flavius által említett holdfogyatkozás pedig de facto i. e. 9.11.28-án [7] történt.

4. Die jüdische Alterthümer des Flavius Josephus, Zweiter Band, Köln 1853, 256. o.

5. Die jüdische Alterthümer des Flavius Josephus, Zweiter Band, Köln 1853, 451. o.

6. Die jüdische Alterthümer des Flavius Josephus, Zweiter Band, Köln 1853, 447. o.

7. https://eclipse.gsfc.nasa.gov/5MCLEmap/-0099-0000/LE-0008-11-28T.gif

Mitológiakutató ^vita 2024. december 9., 10:35 (CET)Válasz