Vita:Bolygó Hollandi

A cikk nem az operáról szól, arra már megvan A bolygó hollandi című szócikkünk.

Az elejére bemásolt - valószínűleg a Pallasból származó - szövegre itt semmi szükség, kivágtam és idemásolom:

Eredeti történet: Egy igen elterjedt tengerész, monda szerint van Staaten nevü hollandi hajós kapitány, aki istentelen élete v. átkozódása miatt arra van kárhoztatva, hogy a bolygó zsidóhoz s más hasonló mondai alakhoz hasonlóan itéletnapig nyugtot ne leljen s hajójával a tengereken kóboroljon. Hajóján némely monda szerint egész legénységével együtt látható az elkárhozott kapitány. E rémhajó megjelenése a tengerész-babona szerint vészt jósló előjel a vele találkozókra. Ezen mondából (amelyhez hasonlókat nagy számmal találni a tengerész-folklore klasszikus földén Bretagneban is) merítette Wagner Rikárd B. c. operája tárgyát.

A feljegyzések szerint négy száz éven keresztül számos szemtanúja volt egy különös fekete hajónak a Jóreménység foka körül. A titokzatos jármű éjszakánként bukkant fel, és aki meg pillantotta, többé nem tudta elfelejteni a találkozást. Ráadásul a jelenést megmagyarázhatatlan szerencsétlenségek kísérték, amelyeket a kísértethajóhoz fűződő átoknak tulajdonítottak.

Vérfagyasztó krónikák

A Jóreménység foka körül a tengerészek inkább lementek a hajótestbe, és aki tehette, átaludta azt az időt, amíg a félelmetes környéken hajóztak. Úgy tartották ugyanis, hogy a bolygó hollandi hajóját csak meglátni is balszerencsét jelent. Volt, akit ezután baleset ért, másoknak az otthon maradt szeretteivel történt valami szörnyűség. Vitorlások és gőzösök naplóiban gyakran tettek említést a különös jelenségről. A leírások szerint az elátkozott hajó vörös fényben izzott, és hirtelen, a semmiből bukkant elő úgy, hogy az ütközést alig tudták elkerülni. A közelébe érve, a fedélzetéről szenvedő emberek kiabálását lehetett hallani. Sokan látták a hajón a kapitányt is, amint vörösen izzottak a szemei, és hosszú, loboncos ősz haja lobogott a szélben. A jelenséget kísérteties derengés vette körül. Aztán amilyen gyorsan feltűnt, úgy el is tűnt. A leghitelesebbnek tartott beszámoló V. György angol király tollából származik, aki a Bacchant nevű hajón volt kadét, mielőtt a trónra került volna. Látta a vörös tekintetű hollandit, és hallotta az elátkozott lelkek üvöltését. Majd a találkozás másnapján váratlanul meghalt az a matróz, aki először pillantotta meg a hajót. Nem sokkal később a parancsnok is beteg lett és napok alatt ő is elhunyt. Egy későbbi feljegyzés a Joseph Sommers nevű hajóhoz kötődik. Az Atlanti-óceán déli részén haladt, amikor váratlanul elévágott a bolygó hollandi. A túlélők közül sokan hát borzongató kacajt hallottak, és abban a pillanatban a Sommers lángra kapott. Csak azok maradtak élve, akik elsőként ugrottak a vízbe.

Az összes között talán a legérdekesebb egy óceánjáró esete, amelyik Európából Amerika felé tartott. A fedélzetén sétálgatók váratlanul megpillantották a bolygó hollandi hajóját, amely kibontott vásznakkal sebesen közelített feléjük. Az elképedt parancsnok az utolsó pillanatban adott utasítást az irányváltoztatásra, hogy elkerüljék az ütközést. Ekkor hihetetlen kép tárult az utasok szeme elé. Az öreg hajón száz évvel azelőtti öltözékben, késsel-szekercével hadonászó emberek álltak, és érthetetlen szavakat kiabáltak. Egyikük behemót puskát húzott elő, az óceánjáró kapitányára szegezte, majd meghúzta a ravaszt. Dörrenés hallatszott, és a kapitány érezte, ahogy „egy pillanatra megcsapta a halál szele". Aztán az ódon hajó hirtelen eltűnt a szemük elől. Mindenki sértetlenül úszta meg a kalandot. --Lexi ^vita 2008. október 30., 12:46 (CET)